Készítsünk kokárdát március 15. alkalmából!
A kokárda, vagy szalagcsillag egy kör alakú, fodros szélű, nemzetiszínű jelvény, melyet eredetileg kalapra vagy sapkára, vagy a nők a hajába tűztek. Franciaországból terjedt el a 18-19. forradalmak idején egész Európában, Amerikában.
A magyar kokárdát március 15-én a pesti forradalom évfordulóján szokás viselni. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzve hordják, hanem a kabát hajtókáján, vagy mellrészen, a szív felöli oldalon.
A teljes kokárda mellett elterjedt a nemzetiszínű szalag viselete is, amit néhány centisre vágva, sokféleképpen hajtogatva, de azonos szabályok szerint hordanak.
A trikolort a francia forradalom hozta divatba, de a mi nemzeti színeink már II. Mátyás király idején, 1618-ban is megjelentek így együtt egy pecsétzsinóron, bár csak a ’48-as márciusi események kapcsán váltak országszerte ismerté.
A kokárda hajtása
A kokárda készítésénél tulajdonképpen egy nemzetiszínű szalagot hajlítanak meg. Az eredeti szabály szerint a színek mindig belülről kifelé olvasandók. Tehát helyesen hajtogatva kívülre kerül a zöld! A pesti forradalom idején a márciusi ifjak még valóban így is használták, de már Szendrei Júlia is tévesen hajtotta meg Petőfinek, helyesen olvasva az ő kokárdája az olasz zászlót adta ki. Valószínűleg már a forradalom alatt is használtak téves kokárdákat, mivel nem mindenki tudhatta, hogyan kell helyesen hajtani. Napjainkban a téves történelmi berögződés és a hagyomány miatt már legtöbbször a piros van kívül és a zöld belül.
De bárhogy is hordjuk a kokárdánkat, a lényegen nem változtat! Ezen a napon nincs olyan közülünk, aki ne lenne büszke magyarságára, nemzetére.
Kellékek:
- 30 cm nemzetiszínű szalag
- piros cérna
- olló
- varrótű
- biztosító tű
A szalagot félbevágjuk. Az egyik darab két végét összevarrjuk, majd a piros sáv külső szélét – ha helyesen szeretnénk elkészíteni a kokárdát – le-fel öltéssel végigvarrjuk, majd összehúzzuk és eltűzzük. A maradék szalagot kettévágjuk és a képen látható módon a kokárda hátára varrjuk. Végül a biztosítótűt is a helyére rögzítjük.
Az egyszerűbb változathoz elég egy 15 centis szalag, melyet nagyjából három részre osztunk, és a középső harmadát a piros rész szélén sűrű le-föl öltéssel végigvarrjuk, majd összehúzzuk és a varrás elejét és végét összevarrjuk. Majd a biztosítótűt is feltesszük a hátára.
1848. március 15-én a pesti forradalom estélyén, a Bánk Bán előadásán e szavakat mondta Jókai Mór, melyre egy későbbi írásában így emlékezik:
„Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol!”
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: