Szerencsés az a korosztály, mondjuk a mai negyvenesek, ötven év alattiak, akik gyerekként az akkor még egyetlen televíziós csatorna Cimbora című műsorán nőttek fel. É. Szabó Márta neve fémjelezte - ki ne emlékezne kedves hangjára, mosolyára? Hol van ma a magyar televíziózásban még hasonló is? Meg is látszik a fiatalokon! És az Érdi Sándor-féle elmélyült, minőségi televíziózás? Szintén sokaknak kellemes emlék a sármos, kellemes hangú, kissé szigorú arcú újságíró. Nos, ők egy család. Az Érdi-család feje Érdi Sándor. A motor, a szervezőerő a mama, É. Szabó Márta. A fiaik közül legismertebb Érdi Tamás, a fiatal, mára világhírűvé vált zongoraművész, aki... de róla egy kicsit később. É. Szabó Mártával, az újságíróval, a boldog anyával és derűs nagymamával beszélgettünk.

- A Cimbora valóban életem nagy élménye, most, hogy digitalizálják a műsorokat az MTV- ben, kiderült, hogy 15 ezer (!) percet kellene átnézni. Még én is meglepődtem műsoraim mennyiségén. A Magyar Televízióból egyébként még az előző kormányzati érában 1200 kollegámmal spórolás címén tettek minket utcára, engem és a férjemet is, ami jobban megviselt, mint őt, talán azért, mert ő rögtön tanítani kezdett, és azt roppant módon élvezte. Én rögtön Torontóba mentem, mert Tamás kapott egy kanadai állami ösztöndíjat – miután a mi Zeneakadémiánkon még felvételizni sem engedték – így nem haltam bele, hogy még a lábam se tehettem volna be abba az intézménybe, ahol évtizedekig dolgoztam. Pedig azt hiszem, fontos szerepem volt a közszolgálatiság  megteremtésében.

Én még csak kezdeményezést sem látok a Magyar Televízióban arra, hogy a különben médiafüggő fiataloknak, főképp a gyermeki korosztálynak készülne értékes, nekik, az ő ínyükre való, de maradandó élményt nyújtó, valódi értéket képviselő műsor, amitől többek lesznek, mint amilyenek tegnap voltak

- Az MTV-ben valóban nincs hasonló műsor, és körülbelül 30 hazai gyártású gyermekműsor szűnt meg akkor, a Gyerekosztály szétverésével. De nemcsak a Cimborára vagyok büszke, a sikeres Aprók tánca a táncház-mozgalom egyik motorja volt. Komoly nézettségnek örvendett a Játék a Gyík- műhelyben című sorozat is, ahol Szabados Árpád grafikusművész csodákat  művelt a gyerekekkel. A Vár állott sorozatunkban dramatikus jelenetekkel feldolgoztuk a hazai és a határainkon kívüli várak történetét, de sorolhatnám a Hegedűs Gézával, és Nemeskürty Istvánnal készült irodalmi sorozataimat, a József Attila kortársai című dokumentumsorozatot, vagy a határainkon kívüli híres magyarokkal készített portréfilmeket. A Szabófalvától San Franciscoig címűben a férjem volt a beszélgetőtárs - 40 portré készült.

De azt azért ne mondd, hogy a volt nézőitek elfeledtek benneteket, vagy hűtlenek lennének, úgysem hiszem el!

- Óh, nem is kell ezt mondanom, sőt. Nagy elégtétel, hogy azóta is bárhova megyünk itthon, vagy a nagyvilágban Tamással koncertezni, nincs olyan hely, ahol ne reklamálnák, hogy hova lett a Cimbora és a Stúdió. A férjem nem bánkódik, azt mondja, elmúlt a mi időnk, a minőségi televíziózásnak vége. Győzikékkel nem lehet és nem is érdemes versenyezni, visszautasít minden felkérést, neki tényleg nem fáj a szíve a képernyő után, de én nagyon nehezen élem meg, hogy a gyerekekre nincs kellő figyelem… Csak a mocskot, az agressziót kapják zsákszámra, és még csak alternatíva sincs azok számára, akik mást is szeretnének nézni, értékesebb, értelmesebb műsorokat.  Szerencsére a Duna Televízióban nem szüntették be a Cimborát, ott még ma is dolgozom, még Sára Sándor idején kaptam a felkérést, és bár fillérekből készül a műsor, a valamikori Cimbora díszletköltségének egyötödéből, de mégis sikeresnek mondható.

Mivel foglalkoztok most? Olyan szellemi nyughatatlannak gondol benneteket a kívülálló, nehezen tudom elképzelni, hogy beéritek „a csöndesen beszélgetünk és kockás gyapjútakaró alatt hallgatjuk, hogyan nőnek a virágok” álélményével. Hogy olvastok, az magától értetődő, hiszen életformátok… és azon kívül?

- Valóban elég nyughatatlanok vagyunk, Sándor kurátor ugyancsak a Duna Televízióban és a Szegedi Egyetemen tanít, én pedig ámulva figyelem, hogyan éled fel a Cimbora. Ma már 30 városban van Cimbora Klub, felnőtt cimboráim, könyvtárosok és pedagógusok a mozgalom élére álltak, és csodákat művelnek! Fesztiválokat szervezünk, pályázunk, most épp a Reneszánsz Cimbora műsorait készítjük, Cimbora Karaván címmel járjuk az országot.  Esélyegyenlőségi programokat is szervezünk. Legnagyobb sikere történelmi játszóházunknak, a Cimbora Labirintusnak volt. Nagyon szeretik a gyerekek és a szülők egyaránt, mert a játék közben sok mindent megtanulnak, és észre se veszik, mennyi mindent megtudnak az egyes történelmi korszakokról, pl. az egyiptomi írást úgy ismerik meg, hogy hieroglifákkal leírják a nevüket. De a roma gyerekszínészekből verbuvált Karaván társulat is nagy sikert aratott a ’Minden egér szereti a sajtot’ című előadással.

És hogy is van a kockás gyapjútakaróval?

- Kockás gyapjútakaró alatt is szoktunk csöndesen pihenni. Vörösberényi házunkban, bizony azt is lesem, hogyan nőnek a virágok, no meg  az unokánk, Marcell, aki decemberben lesz kétéves. Marci fantasztikus élmény, sose hittem volna, hogy ilyen jó nagymamának lenni! Nagy lelkesedéssel játszunk vele, és próbáljuk megfékezni Morcos kutyánkhoz fűződő megbonthatatlan és mélyről fakadó barátságát. Morcos szintén egy csodalény, erdélyi kopó és farkaskutya keverék, nem is értem hogy tűri Marci nyúzásait, aki még meg is lovagolja, igaz néha fordítva ül rá, de Morcost ez sem zavarja.

Zsolt, a nagyobbik fiad a Marci-papaságon kívül hogyan „kötődik a rendszeretekhez”?

- Ő zenekart alapított, a Cimbora Marcipán együttesét, amiben a műsor régi és Zsolt új szerzeményei szerepelnek, a verseket pedig Korhecz Imola, a menyem mondja, aki Radnóti- díjas előadóművész, és hol Tamással szerepel költészeti műsorokban (A semmi ágán címmel a József Attila év kapcsán bejárták az országot), hol a férjével a Cimborában. S ami még a felsoroltak mellett különösen kedves a szívemnek, hogy a zenekar basszusgitárosa nem más, mint a valamikori Cimbora műsorvezetőjének, Juhász Jácintnak a fia, Juhász Csaba. Azt hiszem, mindenki megirigyelheti a boldogságomat, amikor őket hallgatom legkisebb cimborámmal, Marci unokámmal, aki ha meghallja a műsor főcímzenéjét, azonnal táncra perdül.
Milyen az életteretek, az otthonotok? Milyen színeket szerettek? Gyűjtögetők vagytok, vagy kíméletlen „kidobósok”?
Az otthonunk, azt hiszem gyönyörű, és ez mindkettőre vonatkozik, kétlakiak vagyunk. Nemcsak a budapestit, de a vörösberényit is nagyon szeretjük. A gyűjtögetés az én mániám, de lassan kezdek róla leszokni, mert Sanyi a kidobós fajtához tartozik, így aztán feladtam…

A beszélgetés itt folytatódik>>  Méghozzá azzal, hogyan lehet boldog az, aki születéskor elvesztette a szeme világát…