A kagyló útján: El Camino
Singola Edit [cikkei] - 2008-08-19
Spanyolország északi részén található az az évszázadok óta híres zarándokút, amelynek Santiago de Compostela Camino, Szent Jakab útja a neve. A Camino a Pireneusok lábától Saint Jean de Port-tól indul és Compostela-ig tart. Az út mentén pihenő- és szálláshelyek vannak, információs pontok, ahol pecsétet kapnak a zarándokok a Camino-útlevelükbe. A 800 km-es utat nagyon sokan végig járták már, az utóbbi években pedig kvázi reneszánszát éli a zarándoklat.
A zarándokok szimbóluma a fésűskagyló. A kagyló a beléje kerülő homokszemekből igazgyöngyöt hoz létre. A Camino vándorai is az út alatti testi-lelki hatásokból építkezve megalkotják, újragondolják és formálják magukat, az életüket, egy igazabb élet felé haladva megalkotják saját gyöngyszemüket.
Róma és Jeruzsálem után Santiago de Compostella a leggyakrabban látogatott zarándok célpont. A zarándokokat mindenfelé felfestett sárga kagylók navigálják a megfelelő irányba.
A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyolországba, és azon a helyen temették el, ahol most Santiago de Compostela található. A kagyló utalhat arra is, hogy az óceánon keresztül érkezett ide Jézus tanítványa.
De ki vállalkozik egy ilyen embert próbáló gyaloglásra? Ma már nemcsak vallásosak, olyan emberek, akik valamilyen okból önmagukat keresik. Keresik az utat, amely elvezet saját maguk megértéséhez, analógiába hozva a Camino-val, szó szerint megteszik az utat az egyik pontból a másikba, vezeklésként, hálából, számkivetettként… Hogy valójában mi is történik az úton az emberekkel, arról számtalan útinapló, beszámoló, könyv számol be.
Paulo Coelho 1986-ban indult el a Santiago de Compostella-i zarándoklatra.
„Azokban a napokban spirituális érdeklődésem abból a meggyőződésből indult ki, miszerint léteznek titkok, rejtélyes utak, amelyeket néhányunk képes lehet megérteni és irányítani, annak ellenére, hogy mindez a legtöbb halandó számára nem sikerülne. Azt gondoltam, hogy ami elvezet az élet rejtélyeinek megismeréséhez, az csak komplikált, nehéz próbatétel lehet.”
Az a nézet járja, hogy a Camino közvetlenül a Tejút alatt húzódik, így a csillagrendszer óriási energiával tölti fel a zarándokokat.
Az utat mindenki a maga tempójában járja, átlagban 4-5 hét alatt teszik meg. Útközben mind természeti, mind pedig kulturális, építészeti csodáknak lehetnek szemtanúi. A környezet sokféleségét ugyancsak megtapasztalhatják, előfordul, hogy kietlen tájakon kell kilométereket gyalogolni, vagy erőteljes emelkedőn. Mégsem adják fel a „harcot”, feszegetik tűrő- és bíróképességük határait, és ráeszmélnek, mi minden rejlik egy emberben, mennyi rejtett energia és erő, mennyi élni akarás és tettre készség. Egy ilyen úton jön rá az ember, milyen csodákat tartogat még önmaga számára is. Átérezheti, hogy mennyire magára van utalva és a természetre, kitéve például asz időjárás viszontagságainak, és még a hátizsákját is cipelnie kell, ami akár 30 kg is lehet. Mégis több ezren indulnak útnak, és járják a Camino-t nehéz terhükkel a hátukon és lelkükben. A hetek alatt van ideje az embernek átgondolnia egész életét, tetteit, rangsorolni a fontos és kevésbé fontos dolgokat. A testi fáradtság, a hólyagosra és sebesre feltört lábak, a napsütéstől leégett, fájó bőr… és a lelki vívódások között olykor elmosódik a valóság és az illúzió, a múlt és a jelen. Aztán ráébred a zarándok, hogy az élet is egy nagy zarándoklat, az ember pedig örök zarándok, akárcsak a Camino-n: a zarándokok hagyományos viseletében: pelerinben és széles karimájú kalapban bottal a kézben, tarisznyával és kulaccsal a vállán, és zarándokjelvényével a kagylóval.
És miért jó zarándoknak lenni? Mert
Róma és Jeruzsálem után Santiago de Compostella a leggyakrabban látogatott zarándok célpont. A zarándokokat mindenfelé felfestett sárga kagylók navigálják a megfelelő irányba.
A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyolországba, és azon a helyen temették el, ahol most Santiago de Compostela található. A kagyló utalhat arra is, hogy az óceánon keresztül érkezett ide Jézus tanítványa.
De ki vállalkozik egy ilyen embert próbáló gyaloglásra? Ma már nemcsak vallásosak, olyan emberek, akik valamilyen okból önmagukat keresik. Keresik az utat, amely elvezet saját maguk megértéséhez, analógiába hozva a Camino-val, szó szerint megteszik az utat az egyik pontból a másikba, vezeklésként, hálából, számkivetettként… Hogy valójában mi is történik az úton az emberekkel, arról számtalan útinapló, beszámoló, könyv számol be.Paulo Coelho 1986-ban indult el a Santiago de Compostella-i zarándoklatra.
„Azokban a napokban spirituális érdeklődésem abból a meggyőződésből indult ki, miszerint léteznek titkok, rejtélyes utak, amelyeket néhányunk képes lehet megérteni és irányítani, annak ellenére, hogy mindez a legtöbb halandó számára nem sikerülne. Azt gondoltam, hogy ami elvezet az élet rejtélyeinek megismeréséhez, az csak komplikált, nehéz próbatétel lehet.”
Az a nézet járja, hogy a Camino közvetlenül a Tejút alatt húzódik, így a csillagrendszer óriási energiával tölti fel a zarándokokat.
Az utat mindenki a maga tempójában járja, átlagban 4-5 hét alatt teszik meg. Útközben mind természeti, mind pedig kulturális, építészeti csodáknak lehetnek szemtanúi. A környezet sokféleségét ugyancsak megtapasztalhatják, előfordul, hogy kietlen tájakon kell kilométereket gyalogolni, vagy erőteljes emelkedőn. Mégsem adják fel a „harcot”, feszegetik tűrő- és bíróképességük határait, és ráeszmélnek, mi minden rejlik egy emberben, mennyi rejtett energia és erő, mennyi élni akarás és tettre készség. Egy ilyen úton jön rá az ember, milyen csodákat tartogat még önmaga számára is. Átérezheti, hogy mennyire magára van utalva és a természetre, kitéve például asz időjárás viszontagságainak, és még a hátizsákját is cipelnie kell, ami akár 30 kg is lehet. Mégis több ezren indulnak útnak, és járják a Camino-t nehéz terhükkel a hátukon és lelkükben. A hetek alatt van ideje az embernek átgondolnia egész életét, tetteit, rangsorolni a fontos és kevésbé fontos dolgokat. A testi fáradtság, a hólyagosra és sebesre feltört lábak, a napsütéstől leégett, fájó bőr… és a lelki vívódások között olykor elmosódik a valóság és az illúzió, a múlt és a jelen. Aztán ráébred a zarándok, hogy az élet is egy nagy zarándoklat, az ember pedig örök zarándok, akárcsak a Camino-n: a zarándokok hagyományos viseletében: pelerinben és széles karimájú kalapban bottal a kézben, tarisznyával és kulaccsal a vállán, és zarándokjelvényével a kagylóval.
És miért jó zarándoknak lenni? Mert
„Aki rohan, azt az idő szorítja,
Aki zarándokol, azt az idő tágítja
Aki menekül, önmaga elől fut
Aki zarándokol, önmaga felé tart
Aki menetel, másokhoz igazodik
Aki zarándokol, saját ritmusára jár
Aki túrázik, teljesít
Aki zarándokol, teljessé lesz
Aki kirándul, kikapcsolódik
Aki zarándokol, bekapcsolódik
Aki sétál, nézelődik
Aki zarándokol, befelé figyel
Aki bóklászik, céltalan
Aki zarándokol, célra talál
Aki zarándokol, úton van.
Aki zarándokol, jó úton van.”
Aki zarándokol, azt az idő tágítja
Aki menekül, önmaga elől fut
Aki zarándokol, önmaga felé tart
Aki menetel, másokhoz igazodik
Aki zarándokol, saját ritmusára jár
Aki túrázik, teljesít
Aki zarándokol, teljessé lesz
Aki kirándul, kikapcsolódik
Aki zarándokol, bekapcsolódik
Aki sétál, nézelődik
Aki zarándokol, befelé figyel
Aki bóklászik, céltalan
Aki zarándokol, célra talál
Aki zarándokol, úton van.
Aki zarándokol, jó úton van.”
Családinet hozzászólások:
Előző hír
Balkezesség
Következő hír
AZ ANYATEJES TÁPLÁLÁS VILÁGNAPJA - Augusztus 1.
LEGOLVASOTTABB
Felakasztotta magát egy diák egy szegedi általános iskolában
A hatóságok teljes hírzárlatot rendeltek el az esettel kapcsolatban.
Szamárköhögésem velőt rázó története
Légútjaimat általában békés hámszövet fedi, aminek a felszínén levő kis csillók segítenek kisöprögetni onnan a kórokozókat. Akkoriban éppen egy közönséges megfázással küzdöttem, orrfolyással, enyhe köhögéssel, amivel úgy véltem, a munkám megszakítása nélkül megbirkózom. Azonban a kór alattomos módon dolgozva elkezdett toxinokat gyártani, melyek észrevétlenül megtapadtak a csillós szöveten, méreganyagokat bocsájtottak ki rá, míg egy sűrű, ragadós váladék képződött és a légútjaim beszűkültek. Mindebből annyit érzékeltem, hogy nem kapok levegőt.
Mi okozhat magas vércukorszintet reggelente?
Inzulinos cukorbetegként rendre magas vércukorszintet mérsz reggelente, és nem érted, miért? Elképzelhető, hogy az éjszakai vércukorcsökkenés kiváltotta Somogyi-hatás áll a háttérben. Hogy milyen okok idézik elő ezt az állapotot, és mi a teendő vele, arról Prof. Dr. Somogyi Anikót, a Cukorbetegközpont diabetológus, endokrinológus, lipidológus szakorvosát kérdeztük.
Így szedjük a vitaminokat, nyomelemeket!
A téli időszakban még azok is szednek vitaminokat és nyomelemeket, akik az év többi részében nem. Annak érdekében, hogy ezek a készítmények valóban ki tudják fejteni jótékony hatásukat, érdemes tudni, hogy milyen napszakban és mivel érdemes - esetleg mivel nem ajánlott - bevenni, illetve hogy milyen állapotok esetén vagy milyen gyógyszerekkel együtt fontos a körültekintés az alkalmazásuk során. Ezekben a kérdésekben a Semmelweis Egyetem Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet szakgyógyszerészei, dr. Horváth István László és dr. Vajda Péter segítik az eligazodást.
Mikor és miért érdemes vizeletvizsgálatot végeztetni?
A vizelet a vese működésének eredménye, azaz segítségével számos belgyógyászati problémára derülhet fény. Dr. Rákász István az Urológiai Központ urológusa szerint vizelési panaszok, illetve urológiai jellegű tünetek esetén elengedhetetlen a vizeletvizsgálat, de az évenkénti kivizsgálás részeként is fontos megcsináltatni.
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: