Milyen lehetőségei vannak a szülőnek, ha azt gyanítja, hogy bántalmazzák a gyerekét?

Hogyan kezdeményezzünk beszélgetést, ha magától nem mond semmit?

Az az időszak, amikor a szülőben felmerül a gyanú, hogy a gyerek nemcsak a tudást gyűjti be az iskolában, az egyik legkeményebb próbatétel. Szülő és gyermeke egyazon vastag fal két oldalán állva kínlódik, és nem tudnak egymás közelébe férkőzni.

A hallgatás azonban egy éles segélykiáltás a gyerektől, akit a szégyenérzete akadályoz a segítségkérésben.

A gyermek szégyent és bűntudatot él át amiatt, hogy áldozattá vált, sok esetben a saját kudarcaként éli meg a történteket. A hallgatás oka a félelem is, hiszen a bántalmazó szinte biztos, hogy fenyegetőzik. A gyermek csalódottságot is átélhet, hiszen nem sikerült megvédenie magát, vagyis akár jogosnak is érezheti a saját bántalmazását.
 

Kapcsolódó cikkünk:  Mélyen hallgat még a szülei előtt is… Milyen jelei vannak annak, hogy valaki molesztálja a gyereket?
 

A rendszeres zaklatások során újra és újra átéli, hogy senki nem nyújt neki segítséget, hogy talán nincs is segítség. Ha azt is megélte, hogy volt olyan felnőtt, aki észlelte a bántalmazást és mégis elfordította a tekintetét, tovább építheti a hallgatás falát, amelyben már a keserűség a habarcs.

A bántalmazás azokban a helyzetekben éri el a csúcspontját, amikor a bántalmazott gyermek már elhiszi, hogy kevesebbet ér másoknál. Ez az a pillanat, amikor szóra kell bírnunk a gyermeket, meg kell tudnunk, hogy mi történik vele. 
 

Ezekben a beszélgetésekben nagyobb szerepe van a csöndnek és a figyelemnek, mint a bölcs szavaknak és gyors tanácsoknak.

A szülő akkor jár el empatikusan, ha elismeri a gyermek fájdalmát, a megélt érzelmeit, még akkor is, ha neki más a véleménye az események megítéléséről. Engedjük kiáradni az érzelmeket, nevet adni azoknak. A jelenlét önmagában gyógyít, a hallgatás már támogatás.

A gyermek akkor tudja elmondani, hogy bajban van, ha támogatást kap abban, hogy az érzéseit kioktatás nélkül megoszthatja.
 

Kitől kérhetünk segítséget, ha fény derült a zaklatásra?

Gyermekünk lelkével családi körben tudunk foglalkozni, ahhoz azonban, hogy véget érjen a zaklatás, külső segítséget is igénybe kell vennünk. A következőket tehetjük:

• Azonnal jelezzük a problémát az osztályfőnöknek
• Keressük fel az iskolapszichológust
• Kérjük meg az osztályfőnököt vagy a gyerek kedvenc tanárát, hogy beszéljenek a témáról közösen az osztállyal valamelyik óra keretében
• Javasoljuk a tanároknak és a szülőknek az osztály jelentkezését olyan színházi darabra, melyben a bullying témáját járják körül, a gyerekeket is bevonva (erről itt írtunk bővebben: "Kezedben van, használhatod" - színházi neveléssel a bullying ellen)
• Felvehetjük a kapcsolatot a bántalmazó gyerek családjával is, fontos azonban, hogy ne támadó hangnemben tegyük ezt, hanem asszertív kommunikációval
• Kérjük a szülőtársak segítségét is! Fontos, hogy az egész környezet értesüljön a problémáról. A kiközösítésben ugyanis passzív módon azok is részt vesznek, akik végignézik a bántalmazást, de nem lépnek közbe, félrenéznek, esetleg még nevetnek is az eseményeken. Jelezzük a problémát a teljes szülői közösség felé: ezt megtehetjük nevek említése nélkül is - a gyerekek úgyis tudni fogják, kikről van szó. Fontos, hogy minden szülő foglalkozzon a témával családon belül, beszéljék át, ki mit tehetne azért, hogy véget érjen az osztályon belüli zaklatás.
• Ha úgy látjuk, hogy nem kapunk segítséget az intézményen belül, vagy az nem elég hatékony, gondolkozzunk el az iskolaváltás lehetőségén. Ha a közösség nem változik, haladéktalanul ki kell emelnünk a gyermekünket a bántalmazó környezetből.

Hogyan segítsünk gyermekünknek feldolgozni a történteket?

Érdemes minden lehetséges alkalommal leszögezni, hogy a történtekért nem ő a felelős, és hogy bántalmazás minden embert érhet. Érzésekre, lelkiállapotra kérdezzünk, ne az iskolai szabályrendszerről. Szögezzük le, hogy a zaklatásnak, bántalmazásnak semmilyen létjogosultsága nincs és senki nem „érdemelheti ki”.
 

Filmek és színházi darabok, amiket érdemes megnézni
 

A gyermekkel egy jó tematikus filmnézés kapcsán is felvehetjük a kapcsolatot, vagy minden olyan művészi alkotás közös feldolgozásával, ami a bántalmazásról szól. Ha a megfelelő életkorban van, akkor jó bevezető lehet a Ben X című film, vagy Az igazi csoda című filmalkotás, esetleg Az osztály című észt filmdráma. Közösségi bántalmazás témában sok színházi produkció is elérhető, melyek jó beszélgetéseket ösztönözhetnek, sok ilyen darabhoz beszélgetés is kapcsolódik az alkotókkal.
 

Olvasd el ezt is: Az iskolai bántalmazás online csatornái - Színházi neveléssel a bullying ellen: Podcast beszélgetés

Együtt hozzunk döntést, és emeljük ki a közösségből, ha szükséges

Minden döntést egyeztessünk a gyerekkel és együtt hozzunk meg, és beszéljük meg a lehetőségek várható következményeit is. Biztosítsuk róla, hogy ha fizikai bántalmazás érte, vagy nem bírja tovább elviselni a helyzetet, már holnap sem kell a bántalmazó közösségbe mennie, vannak más közösségek is.

Ha nem talál minket elég felkészültnek, szerezzünk számára egy hiteles szakembert, akinek megnyílhat, mert nem a saját sértettségünk a fontos, hanem a megoldás megtalálása.

Resztoratív technikák, önismeret, határvédelem és önvédelem

Ha megszületett a közös megoldási terv és megkezdődik a feldolgozás, jó irány támogatni a sérelmek helyrehozatalát, vagyis a resztoratív technikákat. Ez a viszonylag új irányzat, melynek már vannak Magyarországon képviselői és művelői, egyfajta jóvátételi eljárást hirdet a bántalmazó és bántalmazott között, vagyis egy szakember által kísért folyamat révén a kiengesztelést teszi lehetővé, melyből mindkét fél gazdagabban kerülhet ki.

A kiengesztelés után pedig érdemes határvédelmet, önismeretet, asszertív technikákat tanítani a gyermekünknek, hogy a következő helyzetben felkészültebb legyen. Ennek lehet része az önvédelmi sport is, de csak az adott helyzet megoldása után.

A felnőttek azzal segíthetnek a legtöbbet a gyerekeknek, ha meg tudják mutatni, hogy egy olyan szélsőségesen antiszociális viselkedésre, mint a bántalmazás, létezik felnőtt, szociális alapú válasz, és a felnőtt lét nem egy erőviszonyokon és erőfölényeken alapuló világban játszódik.

Még van mit tennünk.

Indexkép: Depositphotos.com