SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Gyereknevelés török módra: Koccanhatnál többet a gyerekeddel!

- 2019-08-21
Gyereknevelés. Fontos kérdés, megosztó kérdés, függetlenül attól, hogy vegyes párkapcsolatról van szó, vagy a pár mindkét tagja azonos nép szülötte. Akad azonban néhány sajátos finomság, amelyeket érdemes kiemelni egy török-magyar összetételnél, mert állandó konfliktusforrás lehet, ha az embernek nem esik le a tantusz - K. Tengeri Dalma írása, aki 2010 óta él Törökországban, s gyermekét is ott neveli.
Gyereknevelés török módra: Koccanhatnál többet a gyerekeddel!


Éjszaka is fenn kukorékolnak?

Mindenki, aki hosszabb időt tölt Törökországban, láthatja, hogy a török gyerekek nagyon is szabadok.

Teljesen normális, ha este 11-kor még fent vannak, különösképpen nyáron.

Aki csak teheti, a közösségi életet szabadban éli ebben az évszakban; a szomszédok összejönnek, kint ücsörögnek, beszélgetnek, teáznak, a gyerekek pedig addig játszanak kint, amíg a szülők el nem indulnak befelé.

A török gyerekek sok mindent megkapnak, ha akarják (márpedig akarják), legyen szó egy kisírt játékról a játékbolt mellett eljövet, vagy fagyiról a cukrászdában. Most minek üvöltsön ilyenek miatt, hadd egyen egy kis fagyit szegényke. Ma is. Holnap is.

A közösségi élet színterein a szülők nem csitítják a porontyokat, hangoskodhatnak, futkározhatnak olyan helyzetekben is, amikor egyébként nem oda illő az a viselkedés – még egy gyerektől sem. „Hisz gyerek!” – mondják felháborodva, ha valaki emlékezteti őket erre. Egyébként sok török is azt vallja, hogy a török gyerekek borzasztó neveletlenek.

Ha bármilyen nehéz helyzet, viselkedésbeli probléma, átmeneti agyelborulás figyelhető meg a kicsinél, az általános reakció a „hogy is lehetne másképp, hisz gyerek!”. Vannak ugyan határok és elvek, de nagyon tágan értelmezik őket, amibe gyakorlatilag minden belefér – a török gyerekek tényleg szabadok.

Ugyanakkor viszont a széltől is óvják őket – ha lehetne, időnként az itt széles körben használatos kölnivízbe mártogatnák őket. Ha fúj, ha esik, akkor az nem gyereknek való idő, és jobb ki sem mozdulni. A bacikkal pedig állandóan küzdeni kell, mert mindenen ott vannak, a vírus mindig benne van a levegőben, és kitör a pánik, ha otthon marad a nedves törlőkendő.

Ránézésre az eredmény? Határokat nem ismerő gyerekek, akik szó szerint a szülők fejére nőnek. Aztán olyan hatéves kor körül, valamikor az iskolakezdés környékén minden megváltozik, és az addigi nevelési metódust a vasszigor váltja fel. (Vagy minden marad a régiben, és továbbra is a gyerkőc irányítja a családot.) A gyereket nem kezelik gyerekként többé, ők pedig biztosan nehéz napoknak néznek elébe, mire megszokják az új módit, a tekintélyelvű nevelést.


Az európai minta – katonai kiképzőtábor?

Amikor a kislányunk csecsemő volt, és próbáltuk felállítani a napirendünket, a török családunk egy része óvatosan adott hangot az aggodalmaiknak: úgy tűnik, egy katonai kiképzőtáborban neveljük a babánkat. Pedig csak következetesek próbáltunk lenni, szép lassan kialakítva a kereteket, ráadásul inkább húzunk a kötődő neveléshez, mint a régi módszerekhez. Na és már este 7-kor tényleg leteszitek? Az nem normális! Mondhattuk mi, hogy pont így jön ki a napirendje, így igényli, így szokta meg, az itt nem volt normális.

A lányunk cseperedett, elkezdtük a hozzátáplálást, és a gyerekorvosunk többször faggatott minket arról, hogy léteznek-e nálunk alapszabályok, amelyekhez következetesen tartjuk magunkat, és próbáljuk betartatni a gyerekkel is. Majd évekkel később ugyanezek a kérdések visszaköszöntek a bölcsődés nevelő szájából is, amikor az első konzultáción részt vettünk. Amikor felsoroltuk a saját kis házirendünket, a tenyerét összecsapva mondogatta, hogy ez nagyon jó, nagyon jól csináljuk, bár a többi szülő is így tenné, mennyire lehet ezt érezni a gyerek viselkedésén is.

És nem mellesleg, sokszor ért már szemrehányás bennünket, ha a ritka havazások alkalmával kivittük a kicsit, hogy ismerkedjen az érzéssel, a hóval, a hideggel. Vagy ha szimplán hideg időben mentünk sétálni. Ha valakivel ilyenkor beszélgetni kezdtem, mindig megjegyezték, hogy az én hazámban biztosan hidegebb a tél, óvatos magyarázatot keresve az őrültségemre, hogy ilyen időben kiviszem a gyereket.


Alkalmazkodás – nevelődés

A török újszülött mintegy belepottyan a környezete életritmusába. A szülőknek nem árt egy kicsit finomhangolni, hisz a csecsemő az csecsemő, mese nincs, de alapvetően a gyereknek kell alkalmazkodnia. A szülők nem csinálnak abból gondot, hogy egy beülős helyen két széket összetolva kell a picit este elaltatni, amíg ők meg nem unják az összejövetelt, és valamikor éjszaka haza nem indulnak. Nem szedelődzködnek a vendégségből a kora esti órákban, hogy a gyereknek közeleg az altatási ideje. Nem görcsölnek rá semmire, nem morfondíroznak azon, hogy a kisgyerek adott viselkedése ugyan miből fakadhat, mitől feszülhet be, nem bújják az okos internetes oldalakat, sem a szakkönyveket. „Mit csináljunk, hisz gyerek!”

A gyerekek itt inkább nevelődnek, mintsem nevelik őket. Az otthon melegében, a szülők és a környezetükben élő rokonok, a szomszédok társaságában. Mindig sokan vannak körülöttük, soha nincsenek egyedül, folyamatosan érik őket az impulzusok. Innentől kezdve nem is érzik jól magukat egyedül, a török embernek soha nincs szüksége magányra, a török ember lételeme a társaság.


A gyerekek sok emberrel együtt vannak, de hogy töltik el ezt az időt?

Az én tapasztalatom az, hogy csak koccannak a szüleikkel, a szűk közösség tagjaival. Koccannak. Ütköznek. A nappaliban, a konyhában, az erkélyen, a ház előtt. Nem úgy foglalkoznak velük, ahogy mi, a gyerekkel való foglalkozás nekik egészen mást jelent.

Koccannak velük. Nem fejlesztő tevékenységekre, különleges játékokra feszülnek rá, hanem időnként kicsit játszanak velük, aztán mennek tovább a dolgukra. Anya többnyire a konyha felé, apa pedig pihen, ha éppen otthon van, mert egyébként látástól vakulásig dolgozik, nem sokat látja a család. Senki nem pezseg a gyerek körül egész nap, hogy azt csinálja vele, amit ő szeretne.

Hogy mit játszanak velük, abban sincs túl sok tudatosság. Nem szempont, hogy legyen izgalmas, élvezetes, és amiből a szakirodalom szerint sokat tanulhat is. A török felnőtteknek egyébként ezzel kapcsolatban nincs sok tapasztalatuk, hisz a mai 30-asok és 40-esek nem jártak óvodába, itt még most is csak egy évig kötelező az óvoda, amelyet ők iskolai előkészítőnek hívnak.

A fenti hozzáállás azért érezhető a játékboltok kínálatán is. Ha fejlesztő játékot szeretnénk venni, akkor komolyan utána kell járni, mert a játékboltok többsége a csillivilli, látványos és márkás játékokkal van dugig.


Ez az igazi szabadság?

Ránézésre az eredmény: elkényeztetettek. Azonban ha mélyebbre nézünk, sok mást is magukra szednek a gyerekkorban: szabadok, alkalmazkodók, rugalmasak, önállók.

Sokkal hamarabb önállók lesznek, megtanulják feltalálni magukat. A közösség tagjai párhuzamosan léteznek egymás mellett, rengeteg kapcsolódási ponttal. A gyerekek és a felnőttek nincsenek külön – ti menjetek a szobátokba és ott játsszatok, ott nézzétek a mesét, amíg mi itt filmezünk, beszélgetünk –, hanem mindig mindent együtt csinálnak, a gyerek mindig mindennek a része, meg kell találnia a kapcsolódási pontot. Gyorsan kiismerik a felnőttek világát, és nincs azzal problémájuk, hogy megtalálják a helyüket benne. Magabiztos gyerekek – később felnőttek – válnak belőlük, akik laza természetességgel, megszeppentség nélkül tudnak kommunikálni a felnőttekkel.

Az itt állandóan változó körülmények a gyereket is rugalmasságra nevelik, a rendszer vagy a rendszeresség hiánya éppen azt a rendszert alakítja ki bennük, amely segítségével azonnal képesek egy helyzetre reagálni, azonnal keresik a probléma megoldását, és ha kell, azonnal megtalálják a kibúvókat.


Igazán koccanhatnál többet a gyerekeddel!

Ez az alapvetően kétfajta hozzáállás sok ütközési felületet adhat a vegyes párok életében: „igazán foglalkozhatnál többet a gyerekkel” – mondja az egyik fél. Holott foglalkozik ő, úgy, ahogy vele is foglalkoztak annak idején, ahogy a többi török szülő is csinálja – rendszeresen koccannak. Utána viszont mindenki menjen a maga dolgára. A következő koccanásig.

Mindannyian tudjuk, a vegyes párkapcsolat nem hétköznapi. Sok olyan dologgal is meg kell küzdeni, ami kifejezetten a vegyes kapcsolatokra jellemző. Erről se feledkezz meg, amikor a legközelebb elsötétült arccal közelítesz a párodhoz, mert az már megint nem, még mindig nem úgy foglalkozik a csemetével, ahogy szerinted kellene!

Forrás: Tedeinturkey - Egy másik világ magyar szemmel


Kapcsolódó cikkeink:

Kép: muhammedweb / pixabay

Kérjük, támogasd munkánkat!

Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!

Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás

Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:

 

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

Életét vesztette Sallai Nóra ötéves kisfia az autóbaleset következtében

Életét vesztette Sallai Nóra ötéves kisfia az autóbaleset következtében

Szeptember 27-én történt a súlyos karambol, melyben Sallai Nóra színésznő és kisfia életveszélyes sérüléseket szenvedett - azóta kórházban ápolták őket. A szörnyű baleset mára azonban felfoghatatlan tragédiává változott.
"A halloween a sátánisták ünnepe!" - egy szigetszentmiklósi óvoda hosszan írt arról, miért nem szabad részt venni benne

"A halloween a sátánisták ünnepe!" - egy szigetszentmiklósi óvoda hosszan írt arról, miért nem szabad részt venni benne

"Hallooween nagyon veszélyes mindenkire nézve. Nem kell átvegyünk semmilyen idegen néptől pogány ünnepeket, szokásokat! Ennek a megemlékezése az méltó a keresztyén emberekhez" - írták egy hosszú posztjuk végén.
Október 2024-ben is a látás hónapja

Október 2024-ben is a látás hónapja

A látás hónapját minden évben megrendezik világszerte, így Magyarországon is. A látás hónapjának kezdetben elsősorban az optikai látásjavítás (szemüveg- és kontaktlencse-viselés) volt a fő témája. Az évek során azonban a látás, elsősorban a látásélesség megőrzésének és javításának figyelemfelhívó hónapja lett. Professzor Dr. Holló Gáborral, a Szemészeti Központ vezetőjével, glaukóma specialistájával a mai alkalommal a 2024. évben is aktuális látásmegőrzéséről és az éleslátást leginkább veszélyeztető betegségekről, valamint ezek korai felismeréséről beszélgettünk.
Megtanulhat-e szeretni az, akit kiskorában elhanyagoltak a szülei?

Megtanulhat-e szeretni az, akit kiskorában elhanyagoltak a szülei?

Gyakran hallani, hogy az a gyermek válhat szeretetteljes és érzelmileg stabil felnőtté, akit megtanítottak szeretni, vagyis aki biztonságos kötődést és szeretetet tapasztalt gyerekkorában. De mi történik azokkal, akik ilyen élményeket nem kaptak? Vajon képesek-e szeretni és egészséges kapcsolatokat kialakítani felnőttkorukban? A pszichológiai kutatások azt sugallják, hogy igen, bár az út gyakran nehezebb és kihívásokkal teli lehet.
Nagymama került veszélybe 4 unokájával az M0-son - egy kamionos védte őket (videó)

Nagymama került veszélybe 4 unokájával az M0-son - egy kamionos védte őket (videó)

A kamion sofőrje nem hajtott tovább - azonnal reagált, amint észrevette, hogy baj van.
A szerkesztő ajánlja