SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Hogyan kezeljük a könyörgést?

Kercsó Dorottya [cikkei] - 2017-07-14
"Anya vegyünk egy csokit!" "Nem, kicsim." "De légyszí!" "Nem." "De, légyszííííí!" "Na jó, de nem eheted meg vacsora előtt." "De légyszí, csak egy picit hadd egyek!" "Na jó, de csak egy falatot..." Veled is előfordult már?

Kevesen vannak, akik még gyermektelenül ne határoznák el, hogy a fenti jelenet náluk soha nem fog lejátszódni. (Hasonlóan ahhoz, hogy a gyerek nem fog köztük aludni, nem kap majd édességet, nem nézhet majd tévét, és a sor még sokáig folytatható.) Aztán telnek a hónapok és évek, a szülők egyre több elvüket adják fel, és egyszer csak elérkeznek arra a pontra, amikor azon kapják magukat, hogy a kis háromévesük sakkban tartja őket a könyörgésével.

A könyörgés magasabb szintű viselkedésforma, mint a hiszti, de a lényege ugyanaz. A kisovis már megtanulta, hogy ha el szeretne érni valamit, célszerű a „légy szíves” kifejezést használnia, ezért ezt veti be először az azonnali földre vetődés helyett. Persze ha a „légy szíves” kitartó, egyre idegesítőbb hanghordozással való ismételgetésével nem ér célt, a sírást is beveti az ügy érdekében.

A következő néhány tanáccsal szeretnénk segíteni azoknak, akik minél kevesebb bolti harccal szeretnék megúszni a kisgyerekkort:
 

Beszéljétek meg előre, mi várható!

Életszerűtlen lenne azt tanácsolni, hogy soha semmilyen vásárláskor ne kaphasson a kicsi semmit, de ha úgy döntesz, ma jöhet egy szelet csoki, azt közöld vele a vásárlás előtt. Célszerű lehet azt is lefektetni, hogy pontosan mit választhat (egy fagyit, egy dobozos üdítőt stb.) mert ezzel megelőzhetjük a „De csak még ezt az egyet!” – típusú könyörgéseket is.
 

Gondolkozz, mielőtt nemet mondasz

Sok szülő esik bele abba a hibába, hogy először automatikusan nemet mond, majd rádöbben, hogy igazából akár teljesíthetné is a gyerek kérését, ezért meggondolja magát. Ez a gyereknek nagyon hamar feltűnik, és ezzel megágyazunk a következő alkalommal való könyörgésnek.
 

A nem az nem

Nagyon nehéz, de érdemes rászokni, hogy a kimondott „nem”-hez tartsuk is magunkat. Csak az első néhány alkalmat kell kibírnunk. Ahogy a gyerek megtanulja, hogy könyörgéssel bármit elérhet, ugyanúgy hamar megszokja azt is, ha komolyan kell vennie minket. Ne foglalkozzunk azzal, ha az egész áruház minket néz a síró gyerek miatt. Ranschburg Jenő egyik legjobb mondása szerint a hisztiző gyerek látványa csak azokat botránkoztatja meg, akik maguk még soha nem neveltek gyereket, az ő véleményük pedig egyáltalán nem számít.
 

Fordíts rá osztatlan figyelmet!

Főleg otthon hajlamos az ember bármit megengedni, csak végre békén hagyják. Ebből a szempontból mindegy, hogy éppen főzöl, telefonálsz, vagy a volt barátod feleségének képeit böngészed a Facebookon, a lényeg, hogy nyugalomra vágysz. Ilyenkor többre megyünk, ha abbahagyjuk, amiben benne voltunk, leguggolunk a kicsihez, és nyugodt hangon elmagyarázzuk neki hogy a kérése miért nem teljesíthető.
 

Valós következmények

Ne fenyegessük a gyereket olyasmivel, amit úgyse fogunk megtenni. Egyértelmű, hogy nem lesz olyan, hogy „soha többet” nem megyünk a játszótérre, ahogy azt is komolytalan kilátásba helyezni, hogy rosszalkodás esetén kidobjuk a számítógépet az ablakon. Azonban az, hogy bizonyos viselkedés következményeképpen hazamegyünk a játszótérről vagy elmarad a beígért fagyizás tartható és hatásos módszer. Ha azonban kimondtuk, vegyük is komolyan! Ha órákon keresztül kifejezéstelen hangon ismételgetjük, hogy „Ha nem fejezed be, hazamegyünk”, de valójában nem történik semmi, csak a saját hitelességünket ássuk alá.
 

Ismétlődő kifejezések

Főleg nagyobb gyerekeknél lehet hatásos, hogy ha az első „nem” után folytatják a könyörgést, „robot üzemmódba” kapcsolunk. Nem megyünk bele a játékba, nem érvelünk tovább, hanem ugyanazt válaszoljuk. „Kimehetek játszani?” „Nem, már fürdésidő van.” „De légyszí!” „Megmondtam, hogy nem.” „Csak tíz percre!” „Megmondtam, hogy nem.” Lehet ez bármi, ami a szánkra áll, „Ne hozd fel még egyszer”, „Kérdeztél, én válaszoltam” stb., a lényeg, hogy ha elhatároztuk magunkat, ne bocsátkozzunk tárgyalásokba, és az első alkalommal való indoklás után ne hozzunk fel újabb és újabb érveket, mert nem biztos, hogy jól fogunk kijönni belőle.

Fotó: Nicki Dugan Pogue / flickr

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

Három gyerek tűnt el Szigetszentmiklósról

A szigetszentmiklósi rendőrök a lakosság segítségét kérik három gyermek eltűnésének felkutatásában.

Epekövesek, figyelem! Íme a gasztroenterológus ünnepi tanácsai

Az ünnepi időszakban tömegesen jelentkeznek a sürgősségi ellátásban az epekólikás betegek. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológus, belgyógyász szakorvosa szerint, ha valaki már átélt ilyen rohamot, az soha nem felejti el; megfelelő kezelés híján pedig bármikor újra jelentkezhetnek a tünetek, és akár súlyosabb szövődményeket is okozhatnak a kövek.

Óriási a korai felismerés jelentősége a nőgyógyászati daganatoknál is

A daganatos betegségek korai felismerése sok esetben élet-halál kérdése lehet, de legalábbis meghatározza a kezelés lehetőségeit. Így van ez a nőgyógyászati daganatok esetében is: minél korábban sikerül felismerni a betegséget, annál jobbak lehetnek a kilátások. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája elmagyarázta, mikor, kinek és milyen vizsgálatok szükségesek az időben történő diagnosztizáláshoz.

Újévi fogadalom: 2025-ben ne hagyjuk ki a „nagyrutin” vizsgálatot!

Huszonegy éves kor fölött rizikófaktorok, tünetek hiányában legalább öt évente, krónikus betegség, idős életkor esetén évente javasolt a laborvizsgálat, amely fényt deríthet a tartós fáradékonyság, sápadtság, szem alatti sötét karikák, ingerlékenység, hajhullás, gyors hízás vagy fogyás, haspuffadás, bőrproblémák, véres vizelet vagy széklet hátterében húzódó problémákra is. Mindez azért fontos, mert az időben felfedezett betegségek, nagyobb hatékonysággal gyógyíthatók - mondja dr. Torzsa Péter, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének vezetője.

Elmúlhat-e magától a pánikbetegség?

A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, különösen, ha úgy érezzük, kicsúszik a kezeink közül a kontroll a rohamok kapcsán. Érdemes-e arra várni, hogy majd "magától" elmúlik a nehézség? Egyáltalán léteznek-e olyan eszközök, amelyekkel elősegíthetjük a javulást? Mikor és miért érdemes orvoshoz fordulni? Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere adott választ a kérdésekre.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja