Az apa szerepe

Ranschburg Jenő egyik előadásán egyszer úgy fogalmazott, hogy az apák legfontosabb szerepe a gyermekek küszöbön való átemelése. Az apa az, aki az anyai belső világ után szélesre tárja a külvilág kapuját a gyerek számára. Ő az, aki megmutatja, hogyan mennek a dolgok a családon kívül. Az apával való őrült viháncolás tanítja meg a gyereket arra, hogy figyeljen mások jelzéseire, hogy képes legyen lecsillapítani magát egy kiadós játék után. Az apának pótolhatatlan szerepe van az érzelmi intelligencia fejlesztésében. A kisfiúnak ő mutatja meg, hogyan viselkedjen férfiként bizonyos helyzetekben. Nagyon emlékezetes maradt számomra, amikor az ötéves unokaöcsém úgy hívta játszani a család férfiembereit, hogy „gyere, játszunk, csak mi férfiak!”.

Egy kislányra is óriási hatással van az apa, hiszen sokáig számára is ő a Férfi. Ha az apa elismeri, értékeli, dicséri a lányát, olyan önbecsüléssel, magabiztossággal tudja megajándékozni, hogy a lánya sokkal nagyobb valószínűséggel lesz képes hosszú távú párkapcsolat kialakítására, mint kevésbé szerencsés társai.

Sajnos a negatív minta sokkal nagyobb károkat okoz a gyerekben, mint ha egyáltalán nincs apa. Egy erőszakos, domináns, kritizáló, megalázó, gúnyolódó apa jóvátehetetlen károkat okoz a gyermeki lélekben. Sokkal károsabb egy ilyen apa állandó jelenléte, mint az apa hiánya.
 

Az apahiány hatása

Mivel az apahiány ma már korjelenség, sokan és sokféleképpen vizsgálták. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézete szervezésében egy közel ezer fős reprezentatív mintán vizsgálódva az apával, és az apa nélkül felnövekedett felnőtt korú személyeket vizsgáltak. Azt találták, hogy a válás miatt apa nélkül felnövő fiúk kamasz korukban versengőbbek, bosszúállóbbak, agresszívebbek voltak, mint teljes családban élő társaik. Gyakrabban lógtak az iskolából, jobban bosszantották a tanáraikat és társaikat, és hamarabb hagyták abba iskolai tanulmányaikat.

Felnőttként pedig kevesebben házasodtak meg, és akik megházasodtak, azok sokkal nagyobb százalékban váltak el, mint a két szülővel felnövő társaik, több konfliktussal küzdöttek, és elégedetlenebbek voltak a párkapcsolatukkal.

Nem riogatni akarlak, de érdemes áttekinteni egy amerikai vizsgálatot is. Eszerint a tinédzserkorban öngyilkosságot elkövetők közül 63% elvált szülők gyereke, az otthonról megszökők 90%, és a kamaszként teherbe eső lányok 71%-a szintén egyszülős családban nőtt fel. Sajnos hasonlóan magas arányokat találunk a droghasználók és fiatalkorú bűnözők között is.

Ezzel NEM azt akarom mondani, hogy a válás rossz, és minden egyszülős családban élő kamasz potenciális bűnöző!  Egyszerűen csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az egyszülős családokban apai minta nélkül nevelkedő gyerekek sokkal veszélyeztetettebb helyzetben vannak.
 

Mit tehet az anya?

Az apa szerepét pótolni – sajnos - az anya biológiai adottságai folytán nem képes. Természetesen sok mindent tehet azért, hogy enyhítse az apa hiányából fakadó sérüléseket.

Válás esetén nagyon fontos, hogy az anya ne ássa alá az apa tekintélyét. Ne szidja az exét a gyereke előtt, és ne akadályozza a kapcsolattartását a másik szülővel. Sőt, amennyire lehetséges, inkább biztassa az apát arra, hogy legyen minél többet a gyerekkel. Még akkor is, ha nem mindenben ért egyet azzal, ahogy az apa neveli őt.

Ha a családban nincs jelen az apa, és még kicsi a gyerek, két-hároméves korban fontos, hogy az anya képes legyen következetesen szabályokat hozni és azokat be is tartatni. Sok anyuka elköveti azt a hibát, hogy úgy gondolkodik és viselkedik, hogy „vagyunk mi ketten egymásnak, és ketten vagyunk a világ ellen”. És ebben a szimbiózisban hajlamos túlfélteni, elkényeztetni a gyerekét. Sajnos nagyon sokat árt ezzel a gyereknek, aki közösségbe kerülve értetlenül szembesül majd azzal, hogy nem ő a világ közepe, és nem érti, hogy miért is kellene neki ostoba szabályokhoz alkalmazkodni.

Sokat tehet az egyedül élő anyuka azzal is, ha a családban, baráti körben talál olyan férfiakat (nagyapa, nagybácsi, keresztapa, férfi tanár, edző), akik mintaként szolgálhatnak a gyerek számára, és lehetőséget ad arra, hogy a gyerek minél többet együtt lehessen ezzel a felnőttel. Ha jól választ, a gyerek a pozitív férfi mintát eltanulhatja tőle.
 

Lehet-e pótapa a nevelőapából?

Sokak számára kérdés, hogy lehet-e pótapa a nevelőapából. Ez mindig a család egyedi konstellációjától, a szülők, nevelőapa, gyerekek személyiségétől függ. Egy biztos: ajtóstul rontani a házba nem érdemes. Ha egy férfi azzal indít, hogy „majd én megnevelem ezeket a büdös kölyköket”, azzal nem megy semmire. Legföljebb iszonyatosan elmérgesíti a helyzetet. Érdemesebb először barátként szeretettel, odafigyeléssel közelíteni a gyerekhez, és ha már kialakult valamiféle emberi viszony, ha már nem ellenségesen tekint rá a gyerek, akkor következhet valamiféle szülői kapcsolat kialakítása. Természetesen kizárólag az anyával egyetértve, vele egyeztetve a gyereknevelési elveket, szabályokat.

Nagyon sokat ronthat a nevelőapa a helyzeten, ha nagy elvárásokat támaszt a gyerekkel szemben, ha becsmérlően nyilatkozik előtte az édesapáról. Egy nevelőapának beilleszkedni egy anya-gyerekek felállásba rendkívül finom, odafigyelést, végtelen mennyiségű tapintatot igénylő folyamat.

Természetesen az anya is sokat tehet azért, hogy segítse ezt a folyamatot. Például egyáltalán nem mindegy, hogy mikor közli a gyerekkel, hogy van egy új férfi az életében. Ha túl későn szól, a gyerek becsapva érezheti magát. Az is lehet, hogy a kicsi már rég tudja, hogy az anyának új barátja van, és aggódva figyeli, hogy mikor tör be az életükbe az idegen. Az anyának rendkívül érzékenyen érdemes figyelnie a gyerekét ebben az időszakban, hogy kezelni tudja a kicsi félelmeit, fantáziáit.

Az anya feladata az is, hogy időnként közvetítsen, tolmácsoljon a nevelőapa és a gyerek között. Érdemes a gyerek tudomására hozni, hogy a nevelőszülő nem veszi el őt a gyerektől, és az apa szerepét sem akarja betölteni, mert az édesapa mindig is az apja marad. Az is lehet, hogy a nevelőapát érinti érzékenyen a gyerek távolságtartó vagy dacos magatartása, és neki van szüksége egy kicsivel több figyelemre, megértésre, támogatásra.

Sehol nem könnyű egy mozaikcsalád kialakulásának folyamata. Ez egy forrongó időszak, a család minden tagjának nehéz hozzászokni az új felálláshoz. Ha viszont képesek jól csinálni – szeretettel, türelemmel, odafigyeléssel –, akkor a folyamat végén megszülethet egy új család, ahol a nevelőapa férfimintaként szolgálhat a gyerek számára. 

Fotó: renato cardoso/FREEIMAGES