SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Verés, mint nevelési eszköz? - Boxzsákot minden szülőnek!

- 2017-03-10
Bevásárlás közben egy felkavaró esetnek voltunk szemtanúi. Egy édesapa mindenki szeme láttára megverte a gyerekét.

Annak ellenére, hogy 2005 óta tilos a gyereket akár csak pofon verni, több hasonló esetet láttam már. Egy alkalommal a játszótéren ütötte a fia fejét egy édesanya, mert szerinte túl gyorsan pörgött a forgón. A 6 év körüli kisfiú láthatóan hozzá volt szokva az efféle bánásmódhoz, az arcán dacos mosollyal annyit mondott: "Nem fáj."
Mire az anya: "Majd fog!"

A gyerekek bántalmazása a fent említett törvény ellenére igen gyakori hazánkban. Egy anyuka mesélte, hogy a lányuk óvó nénije azt kérte, hogy tegye fel a kezét az a gyerek, akit rendszeresen megvernek otthon. A csoport többségének a keze a magasba lendült. Persze hatalmas különbség van verés és verés között. Mégis úgy tűnik, hogy az, akinek csak a kezére csapnak rá, vagy időnként elfenekelnek, ugyanúgy éli meg a dolgot, mint az, akit jó alaposan helybenhagynak. A gyermekek tudatában a legcsekélyebb testi fenyítés is verésnek számít.

A legújabb kutatások is azt támasztják alá, hogy a sokak által csak jól megérdemelt atyai pofonnak titulált testi fenyítés is káros hatással van a gyerekek lelki világára, akár örökre nyomot hagyhat bennük. Ráadásul mára minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a verés, mint nevelési eszköz hosszú távon teljesen hatástalan. Amellett, hogy dacot vált ki, nagyban hozzájárul a gyerekek körében egyre elterjedtebb agresszív viselkedéshez.

Engem nem vertek a szüleim. Annak ellenére, hogy szeretetben, testi fenyítés nélkül neveltek, a testvéreimmel együtt szófogadó, udvarias, jól tanuló gyerekek voltunk. A férjem is ugyanilyen háttérből érkezett, így nálunk egyértelmű volt, hogy soha nem emelünk kezet a gyerekre.

Szerencse, hogy nálunk konszenzus van ebben a témában. Ismerek olyan házaspárt, akiknél komoly problémát okozott az eltérő felfogás. Az édesanya hozzánk hasonló elveket vallott, a férje viszont hitt a testi fenyítés nevelő erejében. A korábban boldog kapcsolat olyannyira megromlott emiatt, hogy végül a házassági tanácsadóban kötöttek ki.

Nem mondom, hogy nekem néha nem viszketett a tenyerem. Fanni dackorszakát igen megszenvedtük. Nehéz volt szembesülni azzal, amikor a korábban anyafüggő, imádott lányom, akinek minden csepp véremet odaadom, eltorzult arccal üvölti, hogy “Utállak!” Pusztán azért, mert nem engedtem meg neki, hogy kanállal egye a zsírt a bödönből. Bevallom, hogy ilyenkor iszonyú jól esett volna képen törölni. Amikor az ember évek óta nem aludt végig egyetlen éjszakát sem, folyamatosan ingerült a kimerültségtől és zsibog a feje a fejhangon üvöltő gyerektől, könnyen elszakad a cérna. És olyankor könnyen eljár az ember keze.

Időnként én is erős vágyat éreztem rá, hogy odacsapjak Fanninak. Nem tettem. Tisztában voltam vele, hogy az a pofon csak pillanatnyi megkönnyebbülést hozott volna és csupán a saját tehetetlenségemet éltem volna ki vele. És ezért a pillanatnyi botlásért hatalmas árat fizettem volna.
Egyrészt biztos vagyok benne, hogy valami eltört volna azzal, ha lekeverek egy pofont Fanninak. Az az ősbizalom, ami a mai napig köztünk van, visszafordíthatatlanul elillant volna. Másrészt a dühöm elszálltával iszonyatos lelkiismeret-furdalás kerített volna a hatalmába, amiért megütöttem.

Így visszatekintve azt mondom, be kellett volna szereznem egy boxzsákot. Mert valahol le kell vezetni azt a rengeteg feszültséget, amivel a gyereknevelés jár. Én, aki alapból a világ egyik legbékésebb embere vagyok, néha azt éreztem, hogy szétrobban a fejem. Ilyenkor arra gondoltam: te jó ég, mit érezhet az, aki alapból egy lobbanékonyabb természet?

Egy anyuka nagyon találóan úgy fogalmazta meg, hogy kéne egy szelep a fejére, amit szükség esetén ki lehet nyitni, hogy a felesleges gőz távozhasson. Pont úgy, mint a Szaffi című mesében a gonosz Feuerstein kormányzónak. Ám amíg ez nem lehetséges, marad a boxzsák!

Forrás: Lányomnak az életről 
Kép: geralt / Pixabay

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

Három gyerek tűnt el Szigetszentmiklósról

A szigetszentmiklósi rendőrök a lakosság segítségét kérik három gyermek eltűnésének felkutatásában.

Epekövesek, figyelem! Íme a gasztroenterológus ünnepi tanácsai

Az ünnepi időszakban tömegesen jelentkeznek a sürgősségi ellátásban az epekólikás betegek. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológus, belgyógyász szakorvosa szerint, ha valaki már átélt ilyen rohamot, az soha nem felejti el; megfelelő kezelés híján pedig bármikor újra jelentkezhetnek a tünetek, és akár súlyosabb szövődményeket is okozhatnak a kövek.

Óriási a korai felismerés jelentősége a nőgyógyászati daganatoknál is

A daganatos betegségek korai felismerése sok esetben élet-halál kérdése lehet, de legalábbis meghatározza a kezelés lehetőségeit. Így van ez a nőgyógyászati daganatok esetében is: minél korábban sikerül felismerni a betegséget, annál jobbak lehetnek a kilátások. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája elmagyarázta, mikor, kinek és milyen vizsgálatok szükségesek az időben történő diagnosztizáláshoz.

Újévi fogadalom: 2025-ben ne hagyjuk ki a „nagyrutin” vizsgálatot!

Huszonegy éves kor fölött rizikófaktorok, tünetek hiányában legalább öt évente, krónikus betegség, idős életkor esetén évente javasolt a laborvizsgálat, amely fényt deríthet a tartós fáradékonyság, sápadtság, szem alatti sötét karikák, ingerlékenység, hajhullás, gyors hízás vagy fogyás, haspuffadás, bőrproblémák, véres vizelet vagy széklet hátterében húzódó problémákra is. Mindez azért fontos, mert az időben felfedezett betegségek, nagyobb hatékonysággal gyógyíthatók - mondja dr. Torzsa Péter, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének vezetője.

Elmúlhat-e magától a pánikbetegség?

A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, különösen, ha úgy érezzük, kicsúszik a kezeink közül a kontroll a rohamok kapcsán. Érdemes-e arra várni, hogy majd "magától" elmúlik a nehézség? Egyáltalán léteznek-e olyan eszközök, amelyekkel elősegíthetjük a javulást? Mikor és miért érdemes orvoshoz fordulni? Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere adott választ a kérdésekre.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja