5 nevelési hiba, melyek elmélyítik a testvérféltékenységet
1. Felkészületlenül érkezik a kistestvér
Bármekkora korkülönbség is van a gyerekek között, mindig beszélni kell róla, hogy kistestvér érkezik a családba. Korábban egy anyuka a gyerekek közti féltékenykedések kapcsán megemlítette, hogy ők nem tartották fontosnak elmondani a nagyobb gyereknek a testvér érkezését, mert csak 15 hónap köztük a korkülönbség, úgysem érti. Látszólag ez így is történt, de valójában már a kezdetektől felmerültek a nehézségek. A nagyobb gyerek viselkedése, szokásai megváltoztak. Újra szopni szeretett volna, és éjszaka sokszor felkelt, csak hosszas küzdelmek árán lehetett visszaaltatni. A féltékenykedés nemcsak a testvér elleni kifejezett agresszióban nyilvánulhat meg. A gyerekek a változásokra általában viselkedéses formában reagálnak. A testvér felé érzett ellenérzésüket kivetítik a külvilágra. Az addig szófogadó kisfiú veszekedni kezd a játszótéri kispajtással, a 4 éves kislány újra elkezd éjszaka bepisilni, a kamasz ront a jegyein.
Könnyít a szülő helyzetén, ha már a baba megszületése előtt elkezdik felkészíteni a nagyobb gyermeket a kicsi érkezésére. Ha ez közösségbe szoktatással jár, akkor azt is érdemes minél hamarabb elkezdeni, vagy jóval a szülés utánra időzíteni. Nem szerencsés, ha egybe esik a szülés és az óvodakezdés. Az előkészületeknek az is része, ha a család tervezi a babát, és erről is szó esik már. Nyilván ez egy idősebb testvér esetében életszerűbb, de valamilyen szinten be lehet avatni a nagyobb gyereket abba, hogy testvért terveznek.
2. Azt gondolni, hogy mindent ugyanúgy meg tudunk tenni, mint az első gyereknél
Sok szülő beleesik abba a hibába, hogy miden áron szeretné ugyanazokat a lehetőségeket biztosítani a kicsinek, amit annak idején a nagy kapott. Be kell azonban látni, hogy ez fizikai képtelenség. Pl. abban a családban, ahol már van egy gyerek, nem lesz síri csönd, ha alszik a pici. Azért sem tudjuk az összes figyelmünket megadni neki, mert a nagyobbnak is szüksége van ránk.
El kell engedni tehát azt a gondolatot, hogy minden ugyanolyan lesz majd, mint a nagynál. Főleg igaz ez akkor, ha nagy a korkülönbség a gyerekek között. Sokan azért vállalnak nagy korkülönbséggel gyereket, hogy a picinek is minden figyelmet ugyanúgy meg tudjanak adni. Ugyanakkor ez még így sem lehetséges, mert egy kamaszkorú testvér is igényli a szülői figyelmet, és a nagy korkülönbség ellenére is számolni kell a testvérféltékenységgel.
3. Mindig mindent együtt csinálni a gyerekekkel
Közkedvelt gondolat, hogy a testvérek közti egyenlőség érdekében minden programot együtt szerveznek a gyerekekkel. Senki semmiből nem maradhat ki. Ez az elv alapvetően egy jó elgondolás. Valóban törekedni kell rá, hogy a családi egység meglegyen, és egyik gyerek se érezze magát kirekesztve. Ugyanakkor alapvető igénye a gyerekeknek, hogy személyes időt is eltölthessenek a szüleikkel. Amikor csak kettesben/hármasban vannak anyával és apával, amikor azt csinálnak, amit ő szeretne, és nem kell osztozni a testvérével a szülők figyelmén. Egészen kicsi kortól lehet egy egyezséget kötni a gyerekekkel, hogy bizonyos időközönként mindenkinek jár egy kis külön program anyával és apával. Elég az, ha csak együtt kiszaladnak egy tejért a boltba. Fontos azonban kimondani, hogy ez most egy külön program. Egyik kedvenc példám erre annak a 12 éves lánynak az esete, aki nagyon kamasz módjára lázadt már a szülei ellen a testvérével való rossz viszony miatt. Többek között szeretett volna már egyedül otthon maradni, amikor az anyukája nagybevásárlásra ment. Ekkor találtuk ki azt, hogy átkeretezik a nagybevásárlást. Nem egy kötelező szenvedés lesz elmenni neki, hanem egy csajos program anyával. Már a következő alkalommal arról számolt be az édesanyja, hogy lenyugodtak a kedélyek a bevásárlás során, és tudtak egy jót beszélgetni. Az ilyen külön programok jól ki tudják a gyerek kapcsolatigényét elégíteni, és apránként oldhatják az egyéb konfliktusokat. Tudjuk, hogy a gyerekek sokszor azért balhéznak, hogy felhívják a szülők figyelmét magukra. Az állandó fegyelmezés mellett ez egy pozitív kommunikációs eszköz.
4. Igazságot tenni a vitákban
A gyerekeket meg kell tanítani a konfliktusok kezelésére. Természetesen minél kisebbek, annál inkább szükséges a szülői beavatkozás. Ezek azonban korlátozódjanak magára a cselekvésre. Pl. nem szabad bántani a másikat, nem szabad elvenni a játékot stb. Ezeket a döntéseinket pedig minden esetben indokoljuk. Nemcsak a testvére játékát, hanem a másik gyerekét sem szabad elvenni, ez egy alapszabály. Ne a gyereket minősítsük, és ne a kapcsolatukra fókuszáljunk, hanem a helyzetet kezeljük. Igazságot tenni a gyerekek között azért nem tudunk, mert soha nem tudhatjuk biztosan ki kezdte a konfliktust. Még akkor sem, ha egyértelműnek látszik, hogy a nagy elvette a kicsi játékát. Mi van akkor, ha ez egy tegnapi sérelem megtorlása? Akkor a nagy igazságtalannak fogja érezni a büntetést és nemcsak a testvérére, hanem a szülőre is haragudni fog.
5. Megvédeni a kicsit, mert ő a kicsi/Túl nagy felelősséget adni a nagynak, mert ő a nagy
Ezt a pontot nem gondolom, hogy hosszasan kéne magyarázni. Ha pusztán a testvérsorban betöltött szerep miatt várunk el bizonyos dolgokat a gyerektől, azzal olyan szerepben fixáljuk, mely később a személyisége részévé válik. Biztosan mindenki ismer a környezetében olyan embert, aki felnőtt létére is kicsi szerepben van, vagy pl. kamaszként felnőtt módjára viselkedik. De nem kell ilyen messzire menni. A kisebb testvér is kezdeményezheti a konfliktust és a nagyobb is érezheti azt, hogy védelemre szorul.
Záró gondolatként szeretném megjegyezni, hogy a gyerekek közti konfliktusok megoldása és a jó kapcsolat kialakítása minden családban egy örök kérdés. Még akkor is, ha nem beszélnek róla és látszólag imádják egymást a testvérek. A testvérféltékenység valamilyen formában mindenhol megjelenik.
Klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus
Elérhetőségeim:
Személyre szabott segítség az alábbi oldalon kérhető: Magabiztos Szülők Klubja
E-mail: info@bojtiandrea.hu
Honlap: https://bojtiandrea.hu
Instagram: Bojti Andrea (@gyermekpszichologusblog)>
Facebook: Gyermekpszichológus blog
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: