„Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.” /Weöres Sándor/

A fejlődéshez szükséges:

• környezeti ingerek biztosítása (testi kapcsolat, emocionális (érzelmi)   biztonságérzés, megfelelő szülő-kapcsolat, stb. )
• szoktatás, rögzítés, gyakorlás (öltözködés, tisztálkodás, evés, ürítés terén)
• tanítás (anyanyelv, egyszerű mozgásprogramok)
• azonosulás (a gyermek a különböző életkori viselkedési szinteket szerepszerűen tanulja meg)
• viselkedés minták (amelyek szükségesek az együttéléshez) megerősítése és gyakoroltatása
• személyiség önálló, önszervező fejlődésének lehetősége

A szocializáció szempontjából, ha a családban a szerepviselkedés tanulása hiányos, nehezíti a gyermek közösségbe illeszkedését. Általában az egykék és az első gyermekek nem kapják meg az idősebb testvér által nyújtott szerepközvetítő lehetőséget.

A többi gyermekkel való gyakori interakció (kölcsönös egymásra hatás) nagyon hasznos a szocializáció szempontjából. Ez az előnye a közösségi nevelési rendszereknek, ezért mondhatjuk azt, hogy a gyermekeknek szükségük van az óvodai nevelésre. A közösségi nevelés során többféle hatás éri a gyermeket, de az azonosulás szerepe mindig nagy. A gyermek az őt érő sikerek és sikertelenségek által tanul, a kortárscsoportoknak nagy a szerepe ebben.

A csoportban a gyermek könnyebben találja meg magának azt a társkapcsolatot, amelyet a saját fejlettségi szintjén el tud fogadni. Össze tudja magát hasonlítani másokkal. A csoportokban zajló kommunikáció (beszéd és jelzések, gesztusok), a kölcsönösség, az agresszió megnyilvánulása és szabályozása nagyon fontos a gyermek fejlődése szempontjából.

Úgy gondolom, hogy az a gyermek, akinek kimarad az életéből ez az időszak, hátrányt szenved a szociális fejlődését illetően.

Az óvoda az első kortárscsoportba való beilleszkedés színtere. A beilleszkedés a gyermek számára követelményeket tartalmaz, jelentős feladat. A családi szocializáció hibái kiütköznek az óvodai csoportban  (túlzott félénkség, szorongás, agresszió, pszichoszomatikus jelenségek (pl. betegségek) formájában nyilvánulnak meg). A közösség általában segít a családi eredetű problémákon, de előfordul, hogy nem sikerül ezeket korrigálni. Ekkor szakember segítségét kell kérni, nehogy elvegetáljon, észrevétlen legyen a gyermek a közösségben, betegsége miatt gyakran maradjon otthon.

Az óvodába kerülés ideje a legtöbb gyermek számára a három éves, illetve a szabályozásnak megfelelően sok településen már két és fél éves kor.

Az óvodába kerülés során a gyermek életében új korszak kezdődik.
A gyermek számára az elszakadás fájdalmas élmény, hiszen sokan először teszik ezt egy végtelenül hosszúnak tűnő időre. Természetes, hogy a gyermek az első időszakban sír, minden lehetséges eszközével tiltakozik az óvoda ellen. Általában az első napokban jól érzi magát, akkor kezdi meg az ellenállást, amikor rádöbben, hogy rendszeresen kell oda járnia.

Nem csak a szülőtől való elszakadás jelent gondot számára, hanem az új környezethez való alkalmazkodás is: új szokásokat, napirendet kell elsajátítania, meg kell tanulnia közösségben élni, ami nem könnyű dolog. A csoportban a helyét magának kell megtalálnia képessége, tulajdonságai segítségével.

Az első hetekben a gyermekek egymás mellett magányosan tevékenykednek, játszanak, mégis érzik egymás közelségét. Szükségük van arra, hogy a másik játsszon.

A csoportbeli élet nagyon kezdetleges, általában egy-egy tárgy köré verődnek össze és addig vannak együtt, amíg a tárggyal való tevékenység érdekes számukra. A tevékenység során állandó a jövés-menés, a tagok állandóan cserélődnek. Azonban az látható, hogy mindegyikük gazdagabbá válik társai között, a csoportos tevékenység öröme hatja át őket. Általában nagycsoportra válik a "csoport" igazi csoporttá, amelynek hagyományai vannak. Ekkor látható az is, hogy kik a csoportban a vezető szerepűek, kik azok, akik a vezetőket követik.

Az óvodai beilleszkedés ideje általában két-három hét egészséges gyermeknél és egészséges környezetben. Ez az időszak a „tegyél le„ korszak, amikor a gyermek társak közé vágyik, szüleihez való kötődése gyengébb, mint a kisgyermekkorban.

Az óvodai gyermek vágyainak, érdeklődésének, szükségleteinek örömmel járó kielégítését, tanulási képességeinek kialakítását segíti.

Tehát óvó-védő, szociális, nevelő és személyiségfejlesztő funkciója van.
A családnak és az óvodának törekednie kell az általános tanulási képességek fejlesztésére! Nagy jelentősége van a család és az óvoda összehangolt nevelő-fejlesztő hatásának, együtt nevelésének, hiszen a gyermek minden tevékenysége segíti képességeinek fejlődését.

Néhány tudnivaló az óvodai életről:

Az óvodai életet befolyásolja az óvoda dolgozóinak gyermeket tiszteletben tartó, elfogadó, értékközvetítő, mintát nyújtó magatartása. A hatékony nevelő munkát segíti az intézmény tárgyi feltétele, az ott található eszközök. Az óvodák környezete derűs, biztonságos, esztétikus. Az eszközök az adott életkori igényeknek megfelelnek, jól, könnyen használhatók, tisztíthatók.

A csoportszobák biztosítják az egészséges és biztonságos körülményeket. A tisztálkodási eszközök segítik a higiéniai, egészségügyi szabályokat követő magatartás kialakítását. Az óvoda udvara a tevékenységek sokféleségét hangsúlyozza. A gyermekek jó közérzetét, kellemes időtöltését segíti, hogy az udvaron együtt lehetnek a más csoportbeli gyermekekkel, testvéreikkel, barátaikkal.

A csoportok szervezése, összetétele lehet úgynevezett tiszta (homogén) vagy  vegyes (heterogén). A szervezés során mindig az óvoda  hagyományait és lehetőségeit veszi figyelembe a nevelőtestület vagyis azt, ami a gyermekeknek a legmegfelelőbb. A különböző életkorú gyermekek csoportjának szervezésekor meghatározó az óvodapedagógus személye: az ő egyénisége, szakmai felkészültsége, rugalmassága befolyásolja a munka eredményességét, nem a csoport szervezeti kerete, összetétele. A gyermekek könnyebben illeszkednek be e formába, a másokhoz való alkalmazkodás tanulása eredményesebb, az önállóság gyorsabban fejlődik. Együtt érző, alkalmazkodó képességük is gyorsabban fejlődik, a konfliktusok száma kevesebb. Ugyanakkor tudni kell, hogy a 3-7 éves korú gyermekek szükségletei, igényei eltérőek, ezért a pedagógusoktól nagyobb figyelemmegosztást, rugalmasságot, toleranciát igényel.

Az óvodai élet napi- és hetirend szerint folyik. A napirend biztosítja a gyermekek változatos tevékenységét, pihenését, az egyéni szükségleteik, igényeik kielégítését, az egészséges fejlődéshez járul hozzá. A napirendet úgy alakítják ki az óvodák, hogy a gyermekek a különféle tevékenységeiket sürgetés nélkül befejezhessék: megfelelő időt biztosítanak a játékra, mozgásra, táplálkozásra, szabad levegőn tartózkodásra, pihenésre.

A helyes táplálkozási szokások kialakításában együtt kell működni a családnak és az óvodának:

• otthon is szükséges a zavartalan légkör biztosítása /ne nézzen közben tv-t a gyermek, üljön az asztalhoz, ne szaladgáljon evés közben/
• elegendő időt kell az étkezésre hagyni
• változatos étrendet kell biztosítani számára, hogy többféle ízt megismerjen, ne csak azt egye, ami a kedvence

Az egészségügyi szokások  alakítása is a család és az óvoda együttműködésére épül:

• a gyermek tisztaság igényének kialakulása a felnőtt-gyermek együttműködésének, a felnőtt példamutatásának eredménye
• az egészséges életmód iránti igény kialakítását nagy mértékben befolyásolja a felnőtt minta

A gyermekeknek szükségük van a pihenésre. A gyermekek alvásszükséglete egyénenként változó. A nyugalom a nehezen elalvó gyermekekre jó hatással van. A pihenés az idegrendszer fejlődése miatt nagyon fontos. Szükséges, hogy az otthoni időszakban, hétvégén is pihenjen a gyermek.

A napirend fejleszti a gyermek időérzékét, rendszerességre nevel. Ezért elengedhetetlen, hogy otthon is napirendje legyen! A gyermeknél a napirend helyettesíti az órát, az idő megismerését segít kialakítani. A rendszeresség kellemes szokásokat alakít ki a gyermekben.

A tapasztalatszerzés, a tanulás tervezetten a hetirend keretében valósul meg.

A hetirend tartalmazza az óvodapedagógus által felkínált tanulási lehetőségeket. E tevékenységek: a mindennapos mesélés, éneklés, rajzolás-festés, számolás, a környezet megismerésének lehetősége, mozgás, bábozás.

Az óvodai nevelés ingyenes, csak az étkezésért kell fizetni. A nevelési programhoz   (minden óvoda saját maga által készített programmal rendelkezik, amely az igényekre, lehetőségekre épül) kapcsolódó tapasztalatszerzés, tanulási lehetőség ingyenes szolgáltatás, a logopédiai ellátás is térítésmentes.

Az utóbbi években divattá vált a külön foglalkozások tartása az óvodákban. A szülők szinte minden foglalkozásra beíratják gyermekeiket, akik foglalkozásról foglalkozásra mennek, nem tudnak részt venni e miatt az óvodai életben. Úgy gondolom, hogy a szülők ezáltal gyermekeiktől a legfontosabbat, a játék lehetőségét veszik el. Ez a fejlesztés többet árt a gyermeknek, mint használ. Másrészt sérül a gyermekek esélyegyenlősége, hiszen nem tudja minden szülő megfizetni az óradíjat.

Véleményem szerint az óvodában nyújtott fejlesztés elegendő a gyermekek számára, ha azt otthon a család is tovább segíti. Nincs szükség a napirendet „megbolygató”, nem a gyermeknek megfelelő tevékenységekre.

Az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze a játék. A gyermekek ebben a tevékenységben érzik a legjobban magukat, tudják, hogy számukra mi a legfejlesztőbb, legjobb. Szeretnek játszani, megragadnak minden alkalmat, hogy játszhassanak. Játszanak egyedül vagy társakkal, otthon vagy az óvodában, szabadban vagy a lakásban, játékszerrel vagy anélkül.

A szülőknek fontos tudni, hogy a játék mással nem helyettesíthető, a gyermek legfontosabb tevékenysége. Kapja meg otthon is a megfelelő hangsúlyt!

Szükséges a megfelelő feltételek megteremtése a játékhoz:

• derűs, nyugodt légkör, ne zavarja meg semmi
• a játéknak legyen helye, ahol biztonságban, zavartalanul tevékenykedhet
• legyenek játékszerek, eszközök, igényének, fejlettségének megfelelően
• biztosítsuk a játékidőt: annyi ideig játszhat, ameddig kedve van hozzá
• élmények biztosítása, környezet hatása, közös kirándulások, együttes programok a családdal

A feltételek teljesülése garancia a játékra. A jó légkör kialakításában a gyermekek szabályrendje alapvető fontosságú, ugyanúgy, ahogy a neveltségi szintjük, a szülők, felnőttek következetessége. Hinni kell a játék fontosságában, fejlesztő voltában! Nem szabad megengedni a gyermeki jogok csorbulását e téren!

A nevelés csak a családdal együttműködve, nevelőtársi viszonyban lehet eredményes.
Az együtt nevelés csak a kölcsönös bizalomra épülhet!

A jó kapcsolat érdekében fontos megszívlelni a következőket:

• az óvodának építenie kell a családra, ismerni kell annak nevelési elveit
• kölcsönösen meg kell ismerkedni az egyes családok, az óvoda értékeivel
• a gyermekek fejlődéséről folyamatosan tájékoztatni, tájékozódni szükséges 
• a jó együttműködés alapja a folyamatos párbeszéd
• az óvodai nevelés alapelveit, célját a  szülők is tartsák fontosnak
• a teljes őszinteséget, kitárulkozást ne várják el egymástól, annyit és akkor beszélgessenek  egymással, amikor ennek szükségét érzik

Bízom, abban, hogy egymást tisztelve, segítve elérhető, hogy a gyermekeknek boldog gyermekkort biztosítunk!

„ A gyermekkor természetes igénye: a szabadság
S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.”      /Weöres Sándor/


Nálatok hogyan zajlik, zajlott az óvodakezdés? Könnyen beilleszkedett a gyermeked? Hogyan segítettél neki?

Kapcsolódó cikkeink:
Óvodás lett a gyermekem
Az óvodába  szoktatás nehézségei - 1. rész
Az óvodáb szoktatás nehézségei - 2. rész