A mai fiatalok rendkívül rossz táplálkozási szokásokkal rendelkeznek – a rossz mintaadásban persze mi, felnőttek vagyunk a ludasak. A legnagyobb hiba a rendszertelen és a gyors étkezés.  „Bekapnak valamit” - teletömik magukat hirtelen. Gond van a minőséggel is és a válogatással is.
A szülők és a reklámok befolyásolják leginkább a gyerekek étkezési szokásait – állapította meg a GFK LHS HealthCare kutatásában. 100 védőnőt kérdeztek meg a 6-14 éves korú gyerekek étkezési szokásairól. A megkérdezett szakemberek 64 százaléka változó véleményt fogalmazott a témában, közel egyötödük (19 százalék) rossz, további 11 százalék pedig nagyon rossznak ítéli ezeket a szokásokat. A válaszadók 5 százalékának van jó, egy százaléknak pedig nagyon jó véleménye az általános iskolás korú gyerekek étkezéséről.

Befolyásol a szülő és a média

A védőnők többségének meglátása szerint a családnak, illetve szülőknek legalább akkora befolyása van a gyerekek táplálkozási szokásainak kialakulásában, mint a reklámoknak. A válaszadók mintegy fele jelezte, hogy a média, 45 százalék pedig, hogy a barátok azok, akik teljes mértékben befolyásolják eme szokásokat. A válaszadók legnagyobb arányban (29 százalék) azt tapasztalják, hogy a gyerekek étkezésével kapcsolatban tanácsot a szülők csak akkor kérnek tőlük, amikor a gyermeknek táplálkozással kapcsolatos betegsége van (hányás, hasmenés, allergia, cukorbetegség, stb.).
A gyerekek optimális napi energiabevitelét biztosítandó négyből három védőnő azt javasolja, hogy energiát legnagyobb mennyiségben reggeli és tízórai során, majd ebéd és vacsora között egyre csökkenő mértékben kell bevinni.

A gyermeki szervezet munkát végez

Minden embernél nagy jelentősége van a helyes táplálkozásnak, de a gyerekeknél különösen.  Az ok igen egyszerű: szervezetük komoly  munkát végez. Növekszik, csontokat, izmokat és más szöveteket épít fel. A helytelen vagy nem kielégítő táplálékbevitel súlyos következményekkel jár az ő esetükben is: hiánybetegségek alakulhatnak ki, de akár jelentős fejlődési rendellenességek is felléphetnek. Jó tudni, hogy a gyerekek szervezete csak nagyon kevés energiát tud raktározni. Ez egyben azt is jelenti, hogy gyakrabban kell táplálkozniuk, mint a felnőtteknek. Így válik érthetővé, miért is van szükségük tízóraira és uzsonnára. Két-három köztes étkezés az igazán ideális számukra, elsősorban akkor, ha az nyerskosztból, gyümölcsből, zöldségekből vagy tejtermékekből áll. Persze könnyű azt mondani, ám muszáj, hogy  a szülők jól teszik, ha száműzik a spájzból az agyonízesített, sózott chipseket, cukorkákat.
Tehát a kiegyensúlyozott étrend a gyermekek, akár a kicsik, akár a nagyobbak normális fejlődésének elengedhetetlen feltétele. Legyen az étel változatos, választást kínáló, az étkezés rendszeres, az összetétel pedig egészséges.

A cukros ital telít 

Nem szabad túl sok cukros italt fogyasztani, mert az teltségérzetet okoz, és a gyermek el fogja utasítani a főtt ételt. Ez főleg az iskolás kor előtti korosztályra jellemző, a nagy játékban szívesebben csillapítják éhségérzetüket itallal, mint ételekkel. Épp ezért étkezés előtt fél, egy órával már ne itassuk a gyermeket, majd csak étkezés után! A gyermeknek kicsi a gyomra, vagyis hamar telítődik. Ezért óvatosan a nassolással is, hiszen így kevesebbet fog enni a főétkezésnél, és nehezebben tudjuk jó irányba alakítani az arányokat. A közösség, óvoda, iskola, napközi rendszerességet  visz az étkezésbe, de fontos, hogy otthon is együtt egyen a család az asztalnál, és ne szokjon arra rá, hogy a TV előtt kapjon be pár falatot.
A tizenévesek, akikről nem mindig tudjuk, merre kószálnak, már nehezebben befolyásolhatók az étkezés terén is. Csempésszünk gyümölcsöt, barna kenyeres szendvicset, kekszet (ilyenkor nyáron kerüljük a töltött édességeket!) a csomagjukba!  A fogyókúrában élen járó tinilányokkal meg kellene értetni, hogy éhezni nem szabad, a vércukorszint leesése is egészségtelen… De ez külön téma.

Ő étvágytalan?  A másik válogat?

Mi a helyzet az étvágytalansággal, a válogatással? Mindkettő gyakori szülői probléma.
Állítólag a legtöbb rossz étvágyú gyermek egyik vagy mindkét szülője gyermekkorában étvágytalan volt. Vagyis ezen nem könnyű változtatni, ám lemondani nem kellene a megoldásról.
Az étvágytalanságon nem könnyű segíteni. Az persze magától értetődik, hogy a beteg gyermekek étvágytalanok, a felgyógyulás után úgyis visszatér az étvágyuk, s ekkor pótolják a betegség miatt bekövetkezett veszteséget. De mi van, ha az étvágytalanságnak megmagyarázhatatlan oka van. Előfordul persze elég gyakran az is, hogy a gyermek valójában eleget eszik, jól fejlődik, csak az elfogyasztott mennyiség a szülő elvárásainak nem felel meg.
Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a gyermek gyomorkapacitása limitált. Ne kényszerítsük, hogy mindent megegyen, amit a tányérjára raktunk. Egy falattal sem kell többet enni, mint amennyit szívesen elfogad. Rossz gyakorlat, ha játékosan evésre biztatjuk a kisgyermeket. Így nem alakul ki a megfelelő visszajelzés, nem akkor hagyja abba az evést, amikor jóllakott. Arról nem is beszélve, hogy elvesszük tőle az étkezés örömét.
Van olyan gyermek, aki enged a noszogatásnak, s többet eszik, mint amennyi a szükséglete. Na, ezzel aztán már pici korban megalapozzuk az elhízás kialakulásának a veszélyét. A gyermekek nagy részénél az unszolás, az erőltetés ellenállást vált ki, s az étkezéshez ismételten kötődő kellemetlen élmények étvágytalanságot idézhetnek elő. Így az evés nem öröm, hanem küzdelem.

Öröm legyen, ne küzdelem

A legjobb szándékkal is hibát követünk el, ha erőltetjük az evést. Induljunk ki magunkból! Valamennyien éreztük már annyira jóllakottnak magunkat, hogy egy falat sem fért belénk. Ha ilyenkor további evésre unszolnának minket, valószínűleg mi is tiltakoznánk.
A dackorszakban a gyermek önállósági törekvéseit az étkezés során is igyekszik kifejezésre juttatni. Ez lehet konfliktusforrás.
Talán a legfontosabb jó tanács: a gyerek ne érezze azt, hogy az evés, s főleg az ő evése körül forog a világ!
Sokszor a gyerek nem akkor éhes, amikor szerintünk „éppen itt az ideje". Ha egészséges a gyermek, ne aggódjunk, ha csak keveset eszik, lehet, hogy az adott táplálék kielégíti az igényét. Válogatóssá persze csak az a gyermek válhat, akinek van rá lehetősége.
A legtöbb étvágytalan, válogatós gyermeknek gondos, esetleg túlságosan is aggódó édesanyja van, aki attól fél, hogy a gyermeke nem fejlődik jól, lesoványodik stb., ezért erőlteti az evést.
Mire is való az étkezés? Az éhség csillapítására való, tehát nem jár érte sem dicséret, sem büntetés.

Unalomból ne egyen!