Beszélj a serdülőkorról!

Beszélgess gyermekeddel az előtte álló fizikai és lelki változásokról – minél előbb, annál jobb. Vannak kislányok, akik akár már 9 évesen menstruálni kezdenek, nagyon fontos tehát, hogy erre az életkorra tisztában legyen már ezekkel a dolgokkal. 
Az érzelmi változások kezelése már összetettebb kérdés, de erről is őszintén érdemes beszélni. A fiatal csak annyit érez, hogy az eddig olyan ismerős és egyszerű világ hirtelen bonyolulttá és barátságtalanná vált. Nem fogjuk tudni megspórolni neki az ezzel járó szenvedést, de nagyban enyhíthetjük, ha biztosítjuk őt arról, hogy amit érez, teljesen normális, és mindenki átment hasonlón.

Kép: Cherylholt / Pixabay.com

Hallgasd meg!

Egy kisgyerek még rendületlenül szórakoztatja a szüleit az élete apró-cseprő eseményeivel, nem feltétlenül törődve azzal, hogy a felnőttet ez érdekli-e vagy sem, a kamasz azonban általában inkább hallgatásba burkolózik. Ha mégis megnyílik, nagyon fontos, hogy megértően hallgasd! Semmiképp ne mutasd, ha fáraszt, vagy ha jelentéktelennek tartod a problémáit, ne is rázd le őt, ezzel ugyanis akár egy életre eljátszhatod a bizalmát.

Engedd el a lényegtelen dolgokat

Egy tizenévesnek igen sok bosszantó szokása lehet: a rendetlenség, a furcsa hajviselet, az idegesítő szóhasználat, ezek azonban nem eget rengető kérdések. Aki a szoba állapotán veszekszik rendszeresen a gyerekével, annak ritkán marad ideje arra, hogy az igazán fontos dolgokat – mint a drogok, az alkohol vagy a szexualitás – felügyelje. Engedd el azt, ami jelentéktelen, és koncentrálj inkább a valóban lényeges területekre!

Tanítsd felelősségre!

Ideális esetben már gyerekkorban megtanulják azt, hogy bizonyos tetteknek következményük van – aki verekszik, büntetésbe megy, aki nem írja meg a leckéjét, fekete pontot kap –, kamaszkorban azonban már komolyabb tettek jönnek komolyabb elbírálással. Tanítsd meg nekik azt, hogyan mérlegeljék a lehetőségeiket a különböző helyzetekben, és hogy bizonyos meggondolatlan tetteknek akár életre szóló hatásuk is lehet.
Ne feledd ugyanakkor, hogy a tizenévesek agya még fejletlen, így biológiailag képtelenek felnőtt módra felelősen gondolkodni. Adj kamaszodnak egyre több választási lehetőséget, de legyél mindig mögötte, hogy segíthesd, ha hibázott.
A felelősséggel együtt érdemes megtanítani az önzetlenségre is. Miközben önmagára gondolni mindenkinek természetes, mások előtérbe helyezését meg kell tanulni. Adj neki lehetőséget arra, hogy megtapasztalja, milyen nagy öröm tenni valamit a másik emberért.

A barátok megválogatása

Onnantól, hogy gyermeked közösségbe került, már csak korlátozottan tudod befolyásolni, hogy kivel barátkozzon. Noha oviban vagy alsó tagozatban is bosszantó tud lenni, ha a kisgyerek csúnya szavakat vagy butaságokat tanul a barátjától, a nem megfelelő társaság igazi lehúzó hatása tizenéves korban mutatkozik meg leginkább.
Eltiltani nem fogod tudni senkitől – főleg manapság, amikor a telefonján azzal csetel órákig, akivel akar –, és az sem feltétlen jó taktika, ha folyamatosan becsmérled a neked nem tetsző barátokat. Inkább próbáld meg megérteni, mi vonzót lát egyik-másik társában, és ha komoly aggályod merül fel valakivel kapcsolatban, vezesd rá, hogy maga vegye észre, hogy mégsem összeillők. Hagyd meg azonban a végső döntést neki: még az is könnyen előfordulhat, hogy a nem túl bizalomgerjesztő külső valójában jó gyereket takar.

Emlékezz a saját kamaszkorodra!

A legjobb, ha visszagondolsz, milyen volt neked tizenévesnek lenni. Milyen emberekkel vetted körül magad? Mennyire volt hullámzó az érzelmi életed? Mennyire voltál közlékeny a szüleiddel? Vannak dolgok, amelyek nem változnak, így a gyereked valószínűleg ugyanezeket éli át.

Indexkép: Greyerbaby / Pixabay.com