Legtöbben a "besikerült?" kérdéssel néztek rám, mikor láthatóvá vált, itt megint baba lesz.

Akadt, aki úgy gondolta, biztosan vallásosak vagyunk, sőt valószínűleg olyan is előfordult, nem nézték ki belőlünk, hogy tisztában vagyunk a fogamzásgátlás módszereivel!

Nagy döbbenetet okozott válaszom, miszerint elég sokat tettünk azért, hogy besikerüljön végre ez a baba! Hogy akarhat valaki a mai világban 2, 3, 4, 5 x. gyereket? Hiszen még egy  is micsoda anyagi, fizikai terhet ró egy családra, hát még a több gyerek.

Ezt mi, nagycsaládosok kissé másként látjuk. Én ilyen kérdéseknél hosszasan sorolni kezdem a listát:

1. egészségesek vagyunk, gyerekeink is azok

2. van hol laknunk (ráadásul egy elég nagy, kertes házban, ahol bőven elfér a sok-sok apróság,   aminél ideálisabbat gyerekeknek el sem tudok képzelni)

3. van mit ennünk (ez akkor is igaz lenne, ha csak zsíros kenyeret ennénk, paprikás krumplival, de mi ennél jóval változatosabbat tudunk nyújtani a felnövekvőknek, hiszen minden nap jut az asztalra tejtermék és gyümölcs is)

4. van mit felvennünk (nekünk nem ciki a kínai ruha sem, vagy a turis, de nem csak használt ruhájuk van természetesen a gyerkőcöknek. Sokan varrunk, így abszolút a saját igényeinknek megfelelőt tudunk alkotni, de van bolti új ruhánk is. Nagyon jól működik egyébként a csere-bere is)

5. anyagilag is, szellemileg is bírjuk (a szobájukból játékboltot lehetne nyitni, gyűjtünk a későbbiekre is, van hozzájuk elég türelmünk)

Hát ki szüljön, ha nem én!

Ilyenkor azért elcsodálkoznak, és akadt, aki azt mondta, hogy akkor sem szülne, ha ez mind érvényes lenne rá is. Hát hiába, nem vagyunk egyformák!

A NOE honlapján olvastam egyszer, és nagyon megmaradt bennem: Minden nagycsalád az első gyerekkel kezdődik! Mekkora öröm, amikor megszületik első gyermekünk! Ezt azért már sokan átélték! Később azt a boldogságot is, ahogy az a csöppség fejlődik. Higyjék el, a többi gyerek is legalább ekkora csoda, ha nem nagyobb! Hiszen a következőket már a tesók is nagyon várják, ők is velünk örülnek! Soha nem felejtem el, ahogy 20 hónapos fiam, alig néhány szavas szókincsével ugrált, hogy "baba, baba!", mikor hazahoztuk kisöccsét. A 3., 4. születésekor a csecsemősök csodájára jártak, hogy a nagyok hogy nézegetik a kicsit, hogy örülnek neki!

Persze, több gyereket kell ellátni, etetni, öltöztetni, foglalkozni velük. Viszont, amennyivel több a gond, annyival egyszerűbb is a helyzet. Már nem igénylik mindig csak a mi társaságunkat, hiszen van játszótársuk. Így azt is könnyen meg lehet szervezni, hogy csak egy gyerekkel leüljünk egy hosszasabb beszélgetésre, egy leckeellenőrzésre, egy jó kis társasra, versenyfeladatok megoldására. Addig ugyanis a többi utód együtt játszhat, egymást elfoglalhatják. A nagycsaládosok is járnak edzésre, tanulnak zenét!

Testvérek között persze gyakran támadhat konfliktus, ki játsszon azzal a játékkal, vita alakul ki azon, kinek van igaza. Sokszor nem is kell már beavatkozni felnőtteknek, hiszen előbb-utóbb megtanulják kezelni ezeket a helyzeteket!

Ha több gyerek nő fel egy családban, természetesen tapasztalhatják, hogy nem jut annyi, mintha csak ő egymaga lenne. Viszont egyszer csak azt vesszük észre, hogy a testvéreinek is ad szinte mindenből, legyen az édesség, gyümölcs, vagy játék. Már ő is meglepetéssel készül, ha valamelyik testvérének születés-, névnapja lesz! Talán nem lesz annyira önző, hiszen már otthon megtanulja, nemcsak ő van a világon!

Szülőként gyönyörűség látni, ahogy a testvérek megszeretgetik egymást, összebújnak néha. A nagyobbak már szinte nevelgetik is a kisebbeket (ilyenkor mi hatalmasra nyúlt fülekkel hallgatózunk, hogy magyaráz, mit mond a kicsinek, hiszen legtöbbször saját magunkat látjuk, halljuk vissza).

Az anyagi, társadalmi helyzet (tapasztalatom szerint) nem elsősorban a gyerekek számától függ! Van olyan egygyerekes, vagy akár gyermektelen család, amelyik nagyon szegényen él (de ettől még lehet, hogy nagyon boldogan), és akad olyan sokgyerekes is, aki sokkal magasabb nívón él, mint egyik-másik gyermektelen!

Igazán boldoggá nem a pénz tesz, hanem az, amit egymástól, gyerekeinktől kapunk! Az, ahogy látjuk felnőni, fejlődni őket. Az, hogy milyen büszkék vagyunk, mert valamit ügyesen, okosan megcsinált a MI gyerekünk! Hát annál több öröm, boldogság jut, minél többen adhatnak nekünk a szeretetükből, minél több gyerek vesz körül minket, minél többet szerethetünk mi is!