Kitti és Kristóf története
Napjainkban egyre inkább előtérbe kerülő probléma a petesejt-adományozás szabályozásának kérdése. Míg a lombikbébi-programról sok helyen és kimerítő részletességgel tájékozódhatunk, addig a petesejtet nem termelő szervezetű nők falakba és akadályok garmadába ütköznek. Talán még legkevésbé az információszerzés a probléma. Sokkal inkább megdöbbentő az, amikor a párok szembesülnek a lehetőségekkel. Pontosabban a lehetőségek hiányával.
2,5 évvel ezelőttig a helyzet adatvédelmi okok miatt katasztrofális volt. Ha kiderült, hogy a házaspár nőtagjának szervezete genetikai ok miatt vagy valamilyen betegség következtében nem termel petesejtet, majdhogynem reménytelen harcra kellett felkészülniük: Petesejt donor csak anonim személy lehetett.
Nos, legyen egy nő bármily elhivatott és önfeláldozó, vajon vállalja-e a gyógyszerek több százezer forintra rúgó költségeit, a rengeteg kivizsgálást, orvoshoz járást, és persze a hormonbombát, amit tabletták és injekciók formájában kell a szervezetébe juttatnia. Mindezt heteken (hónapokon) keresztül úgy, hogy azt sem tudja kiért teszi, ki lesz az a boldog pár, akin segített. Egy ilyen mértékű lelki és fizikai megterhelést az ember csak azért vállal, aki fontos számára. Aki rokona, barátnője vagy akár egy ismeretlen, akiről hall valahol és megérinti a sorsa. Ez a törvény a gyakorlatban szinte teljesen ellehetetlenítette a petesejt adományozást, s ezzel több ezer nő sorsát pecsételte meg.
A helyzet 2005 végén annyiban változott pozitív irányban, hogy a kormány elfogadta a petesejt-adományozás anonimitásának eltörléséről szóló törvényjavaslatot. Ezáltal női ágon vérszerinti rokon is lehet donor, feltéve, ha még nem töltötte be a 35. életévét és már legalább egyszer szült. Természetesen hatalmas előrelépés ez, csakhogy a gyakorlati kivitelezése még mindig akadályokba ütközik, hiszen számos körülménynek kell kedvezően alakulni ahhoz, hogy legyen a családban egy erre alkalmas (és vállalkozó) nő. Sem a szakma, sem a meddőségi problémával küzdő nők nem elégedettek: azt szeretnék elérni, hogy ne csak rokon, hanem közeli ismerős is adhasson petesejtet.
Ám a szakminisztérium érve is megállja a helyét: a pusztán érzelmi alappal indokolt adományozást képtelenség jogilag meghatározni és szabályozni, így félő, hogy beindulna a petesejt kereskedelem: megjelennének a pénzért donorságot vállalók. Ördögi kör, hiszen ezzel pont a legtágabb és legcélravezetőbb lehetőséget veszik el a meddő pároktól.
Cikkünk egy ilyen problémával küzdő házaspárt mutat be, az ő küzdelmüket ismehetik meg.
Kitti és Kristóf öt éve házasok. Kittinek 18 éves korában egy születési genetikai rendellenesség miatt mindkét petefészkét el kellett távolítani. Évekig úgy élt, hogy tudta: soha nem születhet kisbabája. Kristóffal már a megismerkedésük után megbeszélték, hogy nem adják fel, mindent megpróbálnak. Hosszú hónapokba telt, míg a kivizsgálások végére értek és az orvos közölte velük a jó hírt: ha találnak donort, Kitti méhe alkalmas a terhesség kihordására. Kitti családjának nőtagjai közül azonban egyedül a kishuga lett volna donornak alkalmas, ám ő még túl fiatal volt ekkor. És itt a törvényes lehetőségeik véget is értek. Ám egy nő, aki szeretné megélni annak a bizonyos kilenc hónapnak a gyönyörűségét, akinek minden vágya egyre domborodóbb pocakkal sétálni, aki szülni szeretne és a saját kisbabáját a karjaiban tartani, az mindenre képes. "Törvénytelen" utakra is. De az vesse rá az első követ, aki nem így tenne a helyében. Elkezdődött tehát a megfelelő donor keresése. Egy orvostanhallgató lány vállalkozott volna, de anyagi okok miatt Kittiék nem tudtak élni vele.
Kitti ezután internetes portálokon kezdett érdeklődni. Mindent megpróbált, de minduntalan akadályokba ütközött. Voltak felcsillanó remények, pl. egy anyuka a Tv-ben látott petesejt-adományozásról szóló riport hatására felajánlotta a segítségét.
Kitti egy nagyon kedves nőt ismert meg Zitában. Időpontot kaptak egy meddőségi intézetben, reményekkel telve indultak el, de túl korai volt az öröm: Zita már betöltötte a 35. évét, nem lehet donor. Újabb csalódás. Megint egy mélypont, majd megrázta magát és újból a tettek mezejére lépett. Tudta: nem adhatja fel!
És egy újabb internetes fórumon ismét szerencsét próbált. És akkor kapott egy e-mail-t. Bori ajánlotta fel a segítségét, Zitához hasonlóan önzetlenül, pusztán segíteni akarásból: Kitti el sem merte hinni. Olyan régóta várt már erre és most itt van! Abban a pillanatban, amikor Kitti elolvasta Bori üzenetét, Kristóffal sírva borultak össze, mégiscsak lehet babánk! Olyan régóta várt már erre és most kézzelfogható közelségbe került! Mindez szinte napra pontosan egy éve történt..
Mindketten racionálisan közelítették meg a kérdést: megbeszélték, hogy nem találkoznak személyesen. E-mail-en és telefonon fogják tartani a kapcsolatot. Ez elsőre furcsán hangzik talán, de van rá magyarázat. Két idegen ember, akik olyat adnak egymásnak, amit senki más nem adhat: Kitti a születendő gyermek reményét kapja, Bori pedig egy olyan érzelmi pluszt, amely évekig (ha nem élete végéig) elkíséri őt. Csakhogy ott a lelki kötődés veszélye is, amely egy nagyon vékony mezsgye a "csak egy sejt" és a "valahol az én babám" gondolata között.
Kitti kérte ezt, és Bori elfogadta mindenféle rossz érzés nélkül. Belegondolt: ha ők ketten barátnővé válnak, hol lesz a határ, amit már fájdalmas lesz átlépni? Ha megszületik egy kisbaba, aki ugyan csak "részben Bori", de ő (és ha Kitti megismeri Borit, akkor ő is) biztosan fel fogja fedezni benne a a genetikai anya vonásait. Jobb lesz ez így: belátták mindketten.
És belevágtak. Vizsgálatok, aztán újabb vizsgálatok, majd a remény, hogy végre kezdhetik, aztán megint újabb vizsgálatok, míg végre minden eredmény megérkezett és Bori alkalmasnak nyilváníttatott. Csakhogy egy bizonyos vizsgálatra, ahol a két nő ciklusát hivatott összehangolni az orvos, muszáj volt együtt megjelenniük. És találkoztak.. És ha már egyszer igen, akkor a következő vizsgálatra is együtt mentek, és várakozás közben volt idő beszélgetni. Az alatt a három hónap alatt, amíg szinte egymásért éltek, észrevétlenül lettek barátnők és már eszükbe sem jutott kerülni a találkozást.
Bori megtanulta önmagának beadni a napi injekcióját, Kittinek a férje vállalta ezt a nemes feladatot.
Az utolsó napok elviselhetetlen feszültségben és izgalomban teltek, de minden optimálisnak tűnt: Kitti méhnyálkahártyája elérte a megfelelő vastagságot, Bori pedig bőszen növesztgette a petesejteket. Közben azért sikerült egy cisztát is mellénövesztenie -ez sajnos gyakran megesik a stimuláció hatására-, de egy rövid altatásban megszabadították tőle.
Majd eljött a nagy nap, izgalom, remények, hit.. Boritól altatásban 13 tüszőt sikerült leszívni, bíztak benne, hogy lesz annyi sejt, hogy a be nem ültettekből talán még fagyasztani is lehet majd. Csakhogy a 13 tüszőből mindössze három tartalmazott petesejtet. Ez kissé elkeserítette őket, de annyira optimisták voltak, hiszen három petesejtből akár három lurkó is szaladgálhat hamarosan.
Kristóf is hozzájárult a projekt sikeréhez.. és másnap érkezett a telefon: mindhárom megtermékenyített petesejt osztódásnak indult! És négy nap múlva Kitti a saját pocakjában próbálta megtapadásra ösztönözni őket.
Miután megtörtént a beültetés, Kitti életében először tarthatta kezében azt az ultrahang-felvételt, amely az ő méhében kapaszkodó három kis életet mutatta. Képtelen volt viszatartani a könnyeit, és alig várta a pillantot, hogy férjének is megmutathassa. Amikor kitolták a műtőből és meglátták egymást Kristóffal, percekig nem tudtak megszólalni, csak sírtak..Azt hitték, csak álmodnak, annyira hihetetlen volt. Ezután Kitti a telefon után nyúlt és Borit hívta megköszönni újra, sokadszor, amit értük tett.. így most már háromra bővült az örömtől pityogók száma. De hát a hormonok, az átélt feszültségek, izgalmak hatására csoda ez?
A következő napok nagyon szélsőségesen teltek. Volt, amikor Kitti úgy ébredt, hogy biztosan sikerült, aztán meg elkeseredve hívta Borit, hogy nem érez semmit, ez nem jelent jót. Lelkileg is hol a mennyben, hol a pokolban és a napok csak vánszorogtak. Gyötrelmes időszak volt ez. Bori eközben külföldön, de a gondolatai folyton Kittinél jártak..
Mivel Kitti a betegségéből adódóan nem menstruál, úgy ment a beültetést követő 13. napon a mindent eldöntő vizsgálatra, hogy bármi lehet... de ő csak a nevetős verziót engedte hinni.
Reggel hatkor már vérvételre állt sorban. Tele volt kétségekkel és amikor végre délután háromkor meglett az eredmény, a szíve a torkában dobogott. Az orvos mosolyogva közölte: "Asszonyom, úgy néz ki, hogy sikerült, de egy kicsit alacsony a HCG szint, ezért még tíz napig folytatni kell a kezelést, még bármi lehet belőle." Mivel Kitti még sohasem volt várandós, nem tulajdonított jelentőséget az utolsó szavaknak. Alig várta, hogy elmondhassa a hírt szerelmének és Borinak, s bár a bizonytalanság további tíz napon át folytatódott, ők hitték, hogy emelkedni fog az a HCG szint..
És aztán Bori kapott egy zokogó hangú telefont: nem sikerült!! A babák nem látták elérkezettnek az időt. Újra együtt sírtak, férj és feleség, a donor pedig a vonal túloldalán, de már a csalódottságtól és az elviselhetetlen fájdalomtól.
De ekkor Bori már tudta: a bűvös 35 éves korig még van fél év. Belevág újra. Kitti és Kristóf meggyászolták a meg nem született kisbabájukat, sírások, kiabálások, érzelmi hullámzások jellemezték napjaikat, de sokkal inkább ez, mint elfojtani és emészteni önmagukat. És aztán a gyermek utáni vágy újra erőt adott, és három hónap múlva egy új intézményben az előzőnél is optimistábban vágtak bele. Mivel a leleteik közül több is a megfelelő időn belül volt, nem kellett ismételniük, így gyorsabban, gördülékenyebben haladt minden. Mire észbe kaptak, már ismét az injekcióstűkkel ébredtek. És hittek. Önmagukban és a jelekben: Közös vizsgálatra mentek éppen, amely a Kitti névnapjára esett. Bori egy szál tulipánnal akarta meglepni. A virágárus egy olyan ritka pédányt húzott ki a vázából, amelyen két bimbó volt. Hitték, hogy ez nem véletlen..
Az eredmények most is kecsegtetők voltak, bár Bori a múltkorinál kevesebb tüszőt érlelt, de tapasztalatból tudták, ez nem jelent semmit, hiszen a petesejtek száma számít.
Ismét elérkezett a leszívás napja és most az elsővel ellentétben négy sejtet sikerült nyerni, viszont a megtermékenyítés után ismét három indult osztódásnak, így mindhármat be is ültették Kitti méhébe. Pihent, sétált, óvta és vigyázta őket odabent.. És akkor jött az újabb jel, amit nem akartak a véletlennek betudni. Az orvos közölte velük: a mindent eldöntő eredményt a Bori 35. szülinapiján fogják megtudni. És hitték: az nem lehet, hogy rossz hírt halljanak, a Sors nem űzhet ilyen rossz tréfát velük. Bori a mai napig őrzi Kitti aznapi kora reggeli sms-ét: "Nagyon nagyon sok boldog szülinapot kívánunk mindannyian"
A nagy napon délben, amikor megcsörrent Bori telefonja, remegő kézzel vette fel, és egy másodperc alatt ismét minden reménye szertefoszlott. Kitti fájdalomtól zokogó hangja törte össze a hitét. Sírni, csak sírni, mi mást tehet az ember? Vége, mindennek.
És amikor néhány óra múlva Kitti megjelent Borinál egy szülinapi csokorral, megint csak sírni tudtak és egymást vigasztalni. És bár itt elválhattak volna útjaik, hiszen Bori a kora miatt nem lehet többé donor, de a közösen megélt hónapok barátnőkké kovácsolták őket, és már eszükbe sem jut elszakadni egymástól.
De miért ilyen a Sors? Miért teszi ezt egy olyan nővel, akinek minden vágya egy saját kisbaba, hát miért érdemli ezt? És pont karácsony előtt.. Amikor állhattak volna fa alatt hárman is. Ehelyett két összetört, reményt vesztett ember ünnepelte szomorkásan a karácsonyt. De ismét bízva, mert erősek ők, és a hitük töretlen.
És akkor csoda történt. Kitti húga már alkalmassá vált a donor szerepére és azt mondta Kittinek: Segítek neked.
És belevágtak ismét..
Itt tartunk most. Újabb vizsgálatok, újabb hormonok és a természet újjászületésével élednek ismét az új remények, új hitek, mert most sikerülni fog!
És az idei karácsonyon már Kristóf Kitti gömbölyödő pocakját karolhatja a fa alatt, jövő húsvétkor pedig már egy (két-három) pici babához is jöhet a nyuszi.
Szerző: Izsó Anita
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: