"Egyszerre kell szeretetteljes anyának és gondoskodó gyermeknek lenni, miközben próbálunk önmagunkra is figyelni"

Egy édesanya őszintén vallott azokról a problémákról, amelyekkel a szendvicsgeneráció tagjaként nap mint nap szembesül.

"Minden reggel ugyanúgy kezdődik. Felébredek, és egy pillanatra elgondolkodom, vajon milyen nap vár rám. A szívem mélyén tudom, hogy semmi sem lesz könnyű" - kezdi mesélni a történetüket. 

1. Állandó kihívások közepette

Számomra az egyik legnehezebb dolog a napi feladatok közötti egyensúly megtalálása. Reggel felkeltem a gyerekeket, elkészítem a reggelit, és elviszem őket az iskolába. Aztán rohanok a munkahelyemre, ahol próbálok maximális teljesítményt nyújtani. Munka után az idős anyámhoz megyek, aki demenciával küzd, és minden nap szüksége van segítségre. Segítek neki a fürdésben, bevásárolok, és ott vagyok, hogy megnyugtassam, amikor a világ zavarosnak tűnik számára.
 

2. A szívem két részre szakítva

Az érzés, hogy egyszerre kell szeretetteljes anyának és gondoskodó gyermeknek lennem, gyakran szívszorító. Amikor a kisfiam odabújik hozzám egy nehéz nap után, és én nem tudok annyi időt szánni rá, amennyit szeretnék, mert a nagymamájának is szüksége van rám, az állandó bűntudatot okoz. Tudom, hogy a gyermekeim megértőek, de mégis nehéz feldolgozni, hogy nem mindig tudok mindenki számára elérhető lenni.
 

3. Az idő és az energia korlátai

Sokszor érzem úgy, hogy az idő és az energia egyszerűen nem elég. Az esték, amikor végre leülhetnék és pihenhetnék, gyakran azzal telnek, hogy felkészülök a következő napra. Beosztom, hogy mikor tudom meglátogatni anyukámat, mikor tudok a gyerekekkel tanulni, és hogy mikor találok időt egy kis pihenésre. Az ilyen hétköznapok kimerítők, és gyakran érzem úgy, hogy elhanyagolom saját magamat.
 

4. A szülők változó szerepe

Gyerekkoromban anyám mindig ott volt, hogy segítsen és támogasson. Most azonban fordult a kocka, és nekem kell gondoskodnom róla. Ez a szerepcsere sokszor fájdalmas és nehéz. Anya, aki egykor erős és független nő volt, most kiszolgáltatott és bizonytalan. Az egyik legnagyobb kihívás számomra az, hogy elfogadjam ezt a helyzetet, és ne omoljak össze.
 

5. A segítség kérésének nehézségei

Egy másik fontos dolog, amit meg kellett tanulnom, az a segítség kérésének fontossága. Sokáig azt hittem, hogy egyedül kell megoldanom mindent, és nem akartam másokat terhelni a problémáimmal. Azonban rá kellett jönnöm, hogy ez a hozzáállás nem fenntartható. Szükségem van barátokra, rokonokra és szakemberekre, akik támogatni tudnak, amikor már túl sok a teher.

Amikor egy barátom felajánlotta, hogy vigyáz a gyerekeimre, amíg én anyámhoz látogatok, eleinte vonakodtam elfogadni. De később rájöttem, hogy ez nem csak nekem, de a gyerekeimnek és anyámnak is jót tesz.
 

6. Önmagam megtalálása a káoszban

Az egyik legnagyobb kihívás az, hogy ne veszítsem el önmagam a káosz közepette. Szükségem van időre, hogy feltöltődjek, és foglalkozzak a saját igényeimmel is. Az olyan apró dolgok, mint egy séta a parkban, egy jó könyv, vagy egy forró fürdő, mind-mind segítenek abban, hogy újra megtaláljam az egyensúlyt.
 

7. A jövő tervezése

Bár a jelen sokszor kihívásokkal teli, fontos, hogy a jövőre is gondoljunk. Szükség van arra, hogy előre tervezzünk és felkészüljünk a váratlan helyzetekre. A családommal mindig közösen beszéljük át, hogy milyen lehetőségek vannak, és milyen lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy mindenki jól érezze magát.
 

8. Az érzelmi támogatás fontossága

A szendvicsgeneráció tagjaként érzelmileg is nagy teher nehezedik rám. Az érzelmi támogatás ugyanolyan fontos, mint a fizikai segítség. Azért, hogy ezt biztosítani tudjam, gyakran beszélgetek más hasonló helyzetben lévő anyákkal. Az ő tapasztalataik, tanácsaik és egyszerű jelenlétük sokat segít abban, hogy ne érezzem magam egyedül.
 

9. Az apró örömök felismerése

Minden nehézség ellenére meg kell tanulnunk észrevenni az apró örömöket. Azok a pillanatok, amikor a gyerekeim nevetnek, vagy amikor anyám egy mosollyal reagál valamire, amit mondok, mind feltöltenek a nehéz napokon. Ezek a kis örömök adnak erőt a mindennapokhoz, és segítenek abban, hogy továbbra is kitartsak.

A szendvicsgeneráció tagjának lenni nehéz feladat. De ezek a kihívások, bár sokszor kimerítőek, erősebbé és kitartóbbá tesznek bennünket. 

Nagyon nehéz lehet most neked, ha te is ebben a cipőben jársz, de gondolj arra, mennyire fontos vagy a családod számára - nélküled talán minden összeomlana. Sok idős ember azért esik depresszióba, mert azt érzi, már senkinek nincs rá szüksége, egyáltalán nem hasznos a családja számára - ebbe az érzésbe pedig szó szerint bele lehet betegedni. Téged ez a veszély legalább nem fenyeget...

És bármilyen szívszorító is így látni a szüleidet, próbáld meg kihasználni az együtt töltött idő minden percét - nagy beszélgetésekkel, nosztalgiával. Most még van időtök megbeszélni olyan dolgokat is, amiről eddig hallgattatok. Akik már elveszítették a szüleiket, sokan kívánják ugyanazt: mindegy, milyen fárasztó is lenne, bárcsak ápolhatnám, láthatnám őket újra...

Indexkép: Engin Akyurt képe a Pixabay-en