A kérdés ezek után az, hogy mikor is van a vizsga?

Ha nagyon közel és nagy témáról van szó, akkor meggondolandó a vizsga halasztása. Ám ha van egy kis időnk mégis, hiszen akár tudunk is „varázsolni”, akkor érdemes az alábbi tanácsokat megfogadni.

Természetesen a tanulást nem lehet kihagyni a dologból. Persze adott esetben, ha sok a munkánk, - mint ismerősömnek is, - amellett nehezebb és több erőfeszítésre van szükség. Tehát csak kell tanulni, hogy az anyagot lássuk, értsük. Megismerkedjünk a kérdésekkel is!

Olyankor viszont sokkal nehezebb, ha negatív gondolatok fékezik az amúgy is félelemmel telt érzéseinket. Tehát energetikailag lassítanak!

Ezért először ezzel kell foglalkozni. Miközben - legfőképpen akkor, amikor van időnk és a megfelelő lélekállapotban is vagyunk -, viszont tanulni kell. Ha nagyon a végsőknél járunk, sajnos az éjszakai tanulást is be kell vetni. Ami nem mindenkinek előnyös.

Jómagam bagoly típus vagyok, így a késői tanulás éppen nekem való. Egy korán kelő pacsirta típusú embernek azonban nem ez az igazán jó idő a tananyag bevitelére. Szóval ebben, magunkat ismerve kell dűlőre jutni, hogy mikor tudjuk a megfelelő időt magunknak odaadni. Azt viszont feltétlenül adjuk oda, biztosítsuk magunk számára. Ilyenkor aztán a háztartásai munka várhat! A család is megérti majd! (Ismerősöm természetesen dolgozó, felnőtt nő!)

Ha egy pici időd azért van, több mindent tudok javasolni, ami segíthet sikerre jutni.

Az első kérdés az az, hogy beengedjük-e a gondolataink közé a „Nem sikerül!” vagy a „Nem sikerülhet!” mondatot? Ugyanis azok a gondolatok és érzések, amelyeket ezek a gondolatok keltenek, sajnos a leginkább visznek, és meglehetősen gyorsan, a negatív eredmény felé.

A gondolat elkeserít minket, mert elénk vetíti a kudarc lehetőségét. Hiszen máris gyönyörűen el tudjuk képzelni azt. És az összes vele járó érzelmet fel tudjuk sorakoztatni: a bukástól való félelem, megszégyenülés, „Mit fogok otthon mondani?” (Honnan jön ez a kérdés, netán még az általános iskolából? Kinek a hangján érkezik?), az utána következő ítéletek: nem vagyok elég jó, nem vagyok képes tanulni, jól teljesíteni; kidobott pénz, amit az iskolára költünk; hiábavaló az erőfeszítésünk; - és jön ezekkel a gondolatokkal együtt az összes olyan mondat, amit negatívként korábban hallottunk.

Megengedjük magunknak? Ha igen, akkor vigyáznunk kell, el ne hatalmasodjanak. Hiszen ezzel máris a kételkedést, azaz a 'sikertelenség előszobájába' léptünk.
Ha mindezt még nem vittük túlzásba, akkor az alábbiak segíthetnek.

1. Egy rövid tanfolyam keretében meg lehet ismerni az EFT = Emotional Freedom Technique ~ azaz az Érzelmi felszabadító Technikát.               
   Ez abban segít, ha bármi félelem feljön, saját magunkat-magunknak ki tudjuk vezetni, a módszerével így mondjuk: kopogtatni a negatív érzelmet.          
   Amint ez lement 0-ra a kopogtatással, (egyfajta szubjektív mérést csinálunk az elején: 0-10-es skálán bemérjük a negatív érzelem erősségét), ezután jöhetnek a pozitív érzelmek bekopogtatásai. ;-) ). Hiszen erre is lehetőség van.
   Tehát rögtön megerősítést is tudunk alkalmazni.           
   
   Ehhez is persze kell idő, amíg begyakoroljuk (1,5-2 óra befektetés).
   A gyakorlat ezentúl szinte mindenre használható! Nagyon érdemes megtanulni!
   Bármikor elővehető és komoly traumák, félelmek, aggodalmak stb., és egészségügyi problémák is kezelhetők vele. Szóval igazán jó befektetés. Hatásos, ütős technika.
    
2. Második megoldásként ajánlom oldani a negatív tapasztalatot. És ugye, a félelmet ráadásul, ami hozzá kapcsolódik. Az oldás módszere: az Erőmerítő Transzformáció technikája.
   Ez gyorsan hat és pluszban még sok hiedelmet is gyorsan el lehet engedni mellette.
   Meg más erőforrást, pl.: hit, bizalom, kitartás, önbizalom, stb. be is lehet építeni.
   A gyakorlatban ezt a Mátrix technikával szoktam kezdeni, talán egy üléssel (1,5-2 óra alatt) meg lehet ezektől szabadulni.       
   Ráadásul olyan segítő erőket is tudunk aktiválni, amik pluszban segítenek.
   Persze ettől még kell tanulni! ;-)            
   Egyszerűen a félelmeket és a negatív élményeket elengedve nem lesz már visszahúzó erő. Nagyobb hittel, bizonyossággal lehet vizsgázni menni. Már ez is hatalmas haszon! Az eredmények pedig majd önmagukért beszélnek.        
   A vizsga eredményessége miatt is érdemes ezt megkockáztatni. Csak haszon származik belőle!
    
3. A.) A kérdező személyére gondolva még ez jött fel bennem: valamiért az érkezett, hogy sok gyaloglásra van/volna szüksége, pl munkából hazafelé…    
   Abban segítene, hogy ki tudja üríteni az elméjét. Ugyan egy kis fizikai fáradtságot is okoz, ám felfrissülve, tiszta fejjel, és felépítve a belső motivációt, tud nekiállni tanulni.
   
   
   
   Először tehát az elme kiüresítése lenne a legfontosabb! Ezt a gyors gyaloglással, intenzív sétával meg lehet tenni. Egészséges a tüdőnek is. Bár intenzív a gyaloglás, az erőteljes lélegzés – jelen téli környezetben, elsősorban az orron át vett levegővel, – a fejet, az elmét is kitisztítja, oxigénnel látja el.            
   
   B.) Utána viszont, ha még előjönnének - és fontos lenne ezt magától a gyaloglástól elkülönítve csinálni -, ilyenkor nagyon fontos, hogy a még felbukkanó negatív mondatokat, amivel: energetikailag fárasztjuk, lassítjuk, visszahúzzuk magunkat, amivel eltántorítjuk a célunktól magunkat, kilélegezzük magunkból és helyette pozitív, helyettesítő mondatokat lélegezzünk be. Azaz először leírva, másodszor pedig ezeket a mondatokat ismételve, félhangosan ki is mondva, egyre gyakrabban halljuk is.             
   Például:
   Úgy sem sikerülhet! -> Felkészülten és nyugodtan megyek, és sikeres vizsgát látok magam előtt. Bízom magamban! Sok sikeres vizsga tapasztalata segít engem!          
   
   Nem vagyok képes rá! -> Minden tudással, gyakorlattal rendelkezem és a belefektetett munka meghozza a gyümölcsét: nyugodtan, felszabadultan vizsgázok. Eredményes vizsgát teszek.
   
   
   
   Nem tudom megcsinálni! (Főleg, ha esetleg más hangján halljuk – idézzük fel, ki mondott hasonlót, és mikor nekünk? Ez akár bizonyíték is lehet arra, hogy nem saját ítéletünkről van szó, más terhét vettük magunkra. Ilyenkor fontos, hogy visszaküldjük és elengedjük azt!) -> Minden tehetségem, gyakorlatom, ügyességem, logikai készségemet latba vetem, és sikeres vizsgát teszek! Felfedezem a tantárgy szépségét, és összefüggései lázba hoznak! Kíváncsian és örömmel tanulom! Szinte játszom a tanulással. A kíváncsiság feledteti a témáról gondolt ítéletemet.      
   
   Félek a sikertelen vizsga kudarcától! -> Megengedem magamnak, hogy féljek. A félelmem ellenére képes vagyok összeszedetten, koncentráltan az anyagra figyelni és élvezettel magamévá tenni, azt az engem kérdezőnek visszaadni. Élvezettel, kíváncsisággal szinte falom az anyagot, rajzolom, értem az összefüggéseket. Látom magam előtt, ahogy lerajzolom, másnak átadom, mást megtanítok rá és élvezettel adom át a megszerzett ismeretet. Erről remek visszajelzést ad a sikeresen letett vizsgám is!

Fontos, hogy a negatív mondatokat, ítéleteket meghalljuk magunkban! Bár elsőre ezt nem szoktuk észrevenni. Kis gyakorlással, ráfigyeléssel menni fog! Mégis tudatosítsuk, hogy ezek a gondolatok lassítanak le és energetikailag fárasztjuk el vele magunkat. Igyekezzünk meghallani és leírni a fékező mondatainkat. Erre a tudatosításra, a mondatok felszínre hozására feltétlenül szükség van.

Tudatosítsuk, hogy minden pillanatban választhatunk. Ezt a mondatot akarjuk hallani magunkban?

A válasz logikusan és önvédő módon: NEM.

Tehát amint felismertük a mondatot, írjuk le egy füzetbe. És mellé helyet hagyva, írjuk át azt a mondatot, amit valóban hallani és hinni szeretnénk.

Ismételjük el magunkban és aztán később hangosan is ezt a mondatot! Aztán egyre többször és többször, mondjuk ki hangosan! :)

Ezekből a mondatokból egy konkrét mantra sor fog tudni összeállni.

Később a negatív mondatokat húzzuk is át - ezzel töröljük is ki az emlékeinkből -, és csak a pozitív, erősítő mondatokat mondjuk, olvassuk fel magunknak. Ismételjük ezt tovább: reggel-délben-este! Egy idő után már kívülről fújjuk!

Segítségként akár fel is mondathatjuk a telefonunkra és onnan ismételve hallgassuk és mondjuk magunkkal együtt a mondatokat!

Igen rövid idő alatt látni és tapasztalni fogjuk az eredményét! Ne hagyjuk abba! :)

Várom a pozitív élményeket, megosztásokat a sikerükről!

A másik megoldás, az egy stratégia.

Azaz eldöntöm, hogy csak kétféle választásom lehet. Vagy győzök, vagy győzök!

Igen jól olvasta olvasóm! Ugyanaz a választás minden esetben.

Amint eldöntöttem, hogy nem hagyok kiutat a másik oldalnak, egyetlen dolgom van már csak: tenni a célomért! És ha elindultam a felé, akkor biztos, hogy oda is érek. Nem engedtem kiskaput a negatív, fékező, lehúzó gondolatoknak… nem engedtem lehetőséget besurranni a negatív gondolatok mentén megszülető rémképeknek és érzelmeknek. Ezzel vértezem fel magamat és minden pillanatban emlékeztetetem magam, hogy elérem a célomat. A kérdés, amit ilyenkor fel kell tennünk: Mi segít engem abban, hogy a lehető legegyszerűbb és hatékony módon elérjem a kitűzött célomat? Hogyan csináljam? – és ez igazi kulcs mondat!

Ez a kérdés fogja felébreszteni az alvó oroszlánt, a kreativitásomat beindítja és a ’hogyan?’ kérdésre záporozni fognak azok a lehetőségek, megoldások, amelyeket fel tudok sorakoztatni. Az elmém a legteljesebben valósítja meg azt a feladatot, amire van: okos gondolatokkal, kreatív ötletekkel, megoldási alternatívákkal fog bombázni. ezer ötlet sorakozik a háttérben arra várva, hogy megvalósulásra kerüljenek!

Egyetlen dolog indítja ezek sorát be, ha feltesszük a beindító kérdést!

Az elme azonnal haptákba vágja magát és brainstorming-szerűen záporozza ránk a jobbnál-jobb ötleteket! Nekünk már csak a következő lépést kell megtenni: Melyik a leghatékonyabb és járható út?

Mikor teszem meg és mi lesz az első, második .. stb lépés?

Ez a megoldás csak akkor lehetséges, ha tudatosan tudom és még csak az írmagját sem engedtem be egyetlen kételkedő gondolatnak sem.

Igazából ez az igazi utunk, ezt kéne járnunk. Sajnos, azonban a tapasztalat gyakrabban az első verziót mutatja.

Örülök, ha olyanokkal találkozom, akik a második megoldást részesítik előnyben.

Azonban a gyakorlat miatt legtöbbször az első verzió „hívei”-vel és aktív gyakorlóival találkozom.

Ezért írom, írtam meg ezt a megoldási és választási lehetőséget, hogy tudják, mindig van megoldás!

Ha éppen hozzám fordulnak, szeretettel tanítom meg a gyakorlatot, vagy oldom őket, és utána örömmel olvasom az eredményes oldásról szóló leveleiket, illetve az elért sikereikről szóló beszámolójukat!