Mielőtt elfogynak azok a személyek, intézmények, vélemények és eszmék, akikre és amikre mint fő bűnösökre ujjal mutogathatunk, álljunk meg egy percre. Vegyük számba, hogy kitől és mitől is függ a mi életünk. És függ-e valójában. Vannak körülményeink, természetesen, amiket visszafordíthatatlanoknak és öröknek gondolunk.
Ilyenek például a genetikusnak vélt adottságaink, a jelen anyagi körülményeink, a családi kapcsolataink – "az ember a rokonait nem választhatja meg", "a családunkban örökletes a diabetesz, én is diabeteszes leszek", "szegénynek születtem, szegényként is halok meg"... És sorolhatnám a hiedelmeinket, a szólásainkat, a programjainkat, az átvett és a külvilág által sokszorosan megtámogatott nézeteinket.

Egyetlen ponton hibázik ez az egész: hogy lehet, hogy mégis és manapság is vannak boldog emberek? Mert vannak. Csak ez nem hír a médiumokban, erre nem figyelünk oda – ha valakit boldognak látunk, már készen is áll a doboz, amibe belehelyezzük: nincs ki a négy kereke…

Nos, a megoldás egyszerű és kikezdhetetlen: változz meg, és minden megváltozik. Állj hozzá másképp, és mindjárt másképp látod a problémáknak vélt jelenségeket. Figyelj oda arra, hogy a saját bölcsességed vezéreljen, és ne a programjaid, a félelmeid, a képzeleted. A bölcsesség mindannyiunkban benne van. Vele születünk. Csak éppen nem élünk vele...

Már hallom is: a gondolatainkat lehetetlen irányítani. Pozitívan gondolkodom, de ez nem változtatja meg az életemet. Stb., stb. Hozzáteszem: a tudatalatti gondolatainkat még kevésbé vagyunk képesek irányítani! Márpedig a gondolataink kb. 90%-a tudatalatti program, emlék, ítélet, előítélet, vélemény.

Hol van tehát a segítség? Hogy változtathatom meg a tudatalatti hozzáállásomat, a gondolataim teremtő erejének irányát, hogy szabadulhatok meg a szüleimtől, a társadalomtól, az intézményes iskolarendszerben tanult, de nem működő elméletektől? Mert lássuk be: boldogtalan világot teremtettünk. Eddig. Itt az ideje az "ébredésnek". Rá kell jönnünk, hogy az ego folyton cserbenhagy. A mutogatás nem hoz változást. A bűnösöket, a felelősöket nem találjuk meg…

Van egy ősi, a világ minden táján sikerrel alkalmazott, milliókat elhódító problémamegoldó módszer, mégpedig a hawaii eredetű Ho’oponopono (jelentése: hibát kijavítani). Csak a neve bonyolult. És ez így van jól. Mert ezzel felhívja magára az egyébként csak a rossz hírekre éber és vevő figyelmünket.
A Ho’oponopono mindenkinek működik – de gyakorolni kell. Nem kell hozzá szinteket végezni, nem kellenek hozzá mesterek, csak elhatározás és gyakorlás kérdése. Nemtől, kortól, vallástól, iskolai végzettségtől függetlenül, mindenkinek működő – ám nem mindenkinek való problémamegoldó módszer ez. Úgy is nevezzük, hogy ez az élet legkönnyebb útja. Nem azt jelenti, hogy estétől reggelig gazdag leszek, megtalálom az ideális párt vagy holnaptól nem lesznek problémáim. Nem. Annál sokkal jobban működő dolog ez. Egyetlen célja és vitathatatlan eredménye a Ho’oponopononak, hogy békét hoz, bármi történik az életünkben. Lehet ez betegség, veszteség, megoldhatatlannak vélt feladat, kapcsolati nehézség – gyakoroljuk a Ho’oponoponot, és békéhez jutunk. Belső békéhez.

Lehet ez olyan egyszerű, mint folyamatosan mantrázni magunkban, hogy "köszönöm", "szeretlek". Nem kell átéreznünk, nem kell valakinek címeznünk, csak magunkban mondani, amikor csak képesek vagyunk rá. Gondolj csak bele: bármilyen, szó szerint bármilyen tevékenység közben gyakorolható ez a módszer. Amint észrevesszük, hogy leragadtunk a múltban, azt hisszük, hogy ami megtörtént, újra megismétlődhet – átváltunk a mantraszavakra, és megnyugszunk tőle. Amint rájövünk, hogy a jövő miatt aggódunk – átváltunk a mantrára, magunkban, és láss csodát, megnyugszunk tőle. Ezek a szavak a jelenben tartanak, mindamellett, hogy jelentéstartalmuk egyébként is pozitív, úgy működnek, mint a számítógépen a töröl billentyű. Behelyettesíti a félelmeket és az aggodalmakat a jelennel, amiben éppen vagyunk. És ha jól belegondolunk, a jelenben megvan mindenünk, ami szükséges.

Tudom, hihetetlen. Ne is hidd el – próbáld ki! A saját tapasztalatod az egyetlen hiteles forrás, ami vagy meggyőz téged, vagy nem. Lehet, hogy nem ez a te utad, de kérlek, engedd meg, hogy millióknak működjön, használják hát, és higgyenek benne, mert nincs fontosabb az életben, mint a béke. Az én békéje pedig magával hozza a világ békéjét. Ha én békében vagyok, mindenki békében lesz. Az én békéje maga világbéke. Nem kevesebb…