Nőként megöregedni...
- Halló
- Szia! Gondoltam felhívlak már, hogy személyesen is boldog születésnapot kívánjak!
- Köszönöm szépen! 😊
- Na, jól benne vagy már a korban! :D
- Hát… így alakult…
- Azt szokták mondani, hogy egy férfi életében 40 felett jön el az igazi férfikor, onnantól igazán szép az élet. De hát te nő vagy, neked ezt nem mondhatom, rád ez nem igaz. Nektek innen már csak rosszabb lesz… :D
- Basszus, ennél kedvesebbet nem tudsz mondani?! :D
- Hehe… bocs… hehe … szia, adom tovább a telefont… :D
Azóta ma nagyon sokat gondolkoztam ezen a beszélgetésen. Az igaz, hogy öregszem, és az is igaz, hogy jó lenne visszapörgetni egy kicsit a biológiai órát, de ez igaz férfira, nőre egyaránt. Miért kéne nekem rosszabb legyen attól, hogy nő vagyok?!
- A férjemmel boldogok vagyunk, szeretjük egymást, és soha, egyetlen pillanatig sem éreztem úgy, hogy hátrányt jelentene a szemében, hogy öregszem. Együtt öregszünk…
- Ha fiatalabb lennék, kisebbek lennének a gyerekeim, pedig én nagyon élvezem, hogy már ekkorák – bár minden életkorukat imádtam, de most az a nagyon jó, hogy nagyok. 😊
- Ezerszer kényelmesebb az életem, mint fiatalon, sokkal több dolgot engedhetek meg magamnak.
- Ha semmi kedvem kiöltözni, akkor is nyugodtan kimehetek az utcára, mert úgyse engem fognak figyelni, hanem a fiatal csajokat, így, ha olyan hangulatom van, teljesen láthatatlan maradhatok. 😊
- A legtöbb nő azt siratja, hogy a korral elveszíti a vonzerejét. Valahogy ezt én egyáltalán nem érzem ilyen drámainak, sőt! Végre arra figyelnek a férfiak, amit mondok, kikérik a véleményem, egyenlő partnerként kezelnek.
Persze bókolnak is sokan, de a legtöbb férfi ismerősöm nős, hátsó szándék nélkül közelítenek, és ez hihetetlen felszabadító érzés, elkerülhetünk egy csomó kínos helyzetet, és azzal foglalkozhatunk, ami tényleg érdekes. Nekem egy kéjsóvár pillantásnál jóval többet ér egy jó kis trükk, egy klassz recept, vagy valami hasznos praktika, sokkal jobban lehet így haladni az értelmes dolgokban, és iszonyúan tudok örülni, amikor megköszönik, hogy jó tanácsot adtam, vagy elmondják, hogy mennyire igazam volt, én világítottam rá valamire, amit addig nem vettek észre.
- Több barátnőm van, mint régen, és ezek a kapcsolatok mélyebbek, tisztábbak, őszintébbek. Nincs már féltékenykedés, szívből jövő szeretet van, segítés, összetartás és kimondatlan női szövetségek. Gyakran előfordul még fél-ismerősökkel is; elég egy összenézés, egy elejtett megjegyzés, és abban a pillanatban évek érzései és tapasztalatai vannak. Ehhez tényleg meg kell érni egy bizonyos kort, és néhány tipikus élethelyzetet… Ezt szerintem csak a nők értik, miről beszélek. 😊
Sokkal jobban értékelem a nők barátságát, mint fiatalon. Valószínűleg amiatt is, mert erre a korra már a barátnőknek is jóval nagyobb az élettapasztalatuk, ők is felhalmoztak egy csomó tudást, és már másképp beszélgetünk, mint régen.
Nagyon-nagyon szeretem és tisztelem jónéhány nőismerősömet, azért, amit a maguk erejéből elértek, akikké váltak, vagy amilyen csodálatos gyerekeket neveltek. Beleborzongok, ha arra gondolok, milyen hihetetlen erő van a nőkben, mennyi feladatot látnak el egyszerre a mindennapokban, mennyi terhet cipelnek csendben, titokban a lelkükben, és mellette mégis színesek és érdekesek és törődők és vidámak maradtak és ugyanúgy tudunk röhögni és ökörködni, mintha még tinik lennénk...
- Egy korom béli nő sokkal önállóbb és magabiztosabb, mint fiatalon, míg egy férfi gyakran középkorúként is gyerek marad és a vele élő/dolgozó nő segítségére szorul. Ez fokozottan igaz, ha véletlen megfázik.
- Az is öröm, hogy van mögöttem élettapasztalat, amivel már segíteni tudok másoknak is, csak arra kell figyelnem, hogy ne kéretlenül adjam állandóan, ne legyek kotnyeles vénasszony. :D
Imádom az életem, minden nehézségével együtt, és annyi érdekes dolog van, amit csinálni szeretnék, hogy sosem áll elég órából a nap, az élet csupa szín és annyi mindent szeretnék még megélni és elolvasni és megnézni és megtanulni és saját szemmel látni és kipróbálni és megkóstolni és elmesélni és meghallgatni és annyi helyre ígértem már, hogy elmegyünk… Kinek van ideje azon keseregni, hogy rossz lenne nőként megöregedni?!
kép forrása: pixabay.com
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: