No, hamarost kiderült: ő is ilyesmire gondol. Sajnos, ki kellett ábrándítanom. Hogy miért? A kézírás alapján egyértelműen senkiről sem lehet biztosan kijelenteni, hogy homoszexuális. Tendenciákat meg lehet állapítani, de ez még semmire sem bizonyíték.

Mindannyiunkban vannak férfias és nőies vonások függetlenül attól, hogy milyen x és y kromoszóma-arányokkal láttuk meg a napvilágot. Egy férfiban is vannak femin jellegű dolgok, mint ahogyan egy nőben is maszkulin beütések. Bizonyos szakirodalom azt tartja ideálisnak, ha a saját neműnkre jellemzőbb részből legalább 4/5-nyi arányban rendelkezünk, de elég körül néznünk a világban, s hamar rájöhetünk, ez bizony nagyon sok esetben nincs így. Biztosan sokan gondoljuk azt, hogy meglehetősen gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik - a fenti teóriánál maradva - a saját nemükből 3/5-öt, míg a másik nemből 2/5-öt "tartalmaznak": a nők kicsit agresszívebbek, a férfiak meg érzelgősebbek, esetleg negédesek. Ez az arány még tovább csúszhat. Ilyenkor éreznek egyesek valamiféle viszolygást egy általuk bájgúnárnak nevezett férfi láttán vagy valamiféle visszatetszést egy férfiasabb testalkatú és frizurájú, debella nőt konstatálva. Még mindez sem lehet azonban bizonyíték arra, hogy valaki a saját nemebélieket kedveli. Ezek az emberek jól boldogulhatnak, ha olyan partnert találnak maguknak, akik ugyanilyen arányban eltolódottak saját neműkkel kapcsolatban, tehát egy túl férfias nőt jól kiegészíthet egy nőiesebb férfi.

    Tán a pszichoanalízis eszmrendszere az, amelyik szerint mindannyiunkban létezik látens homoszexualitás. Látens azért, mert általában nem éljük ki. Ha nagyon magunkban nézünk, kinek ne lett volna életében legalább egyetlen olyan pillanata, amikor szívesen megérintett volna - MÁSKÉPP, mint ahogy szokta a barátnőjét vagy a barátját - egy vele azonos nemű lényt, mert különös érzések ébredtek benne. Az időnként előforduló fantáziálgatásokat most ne is említsük... Voltaképpen, ha valaki nagyon elutasítja a homoszexualitást, igazából a saját tudattalanjának árnyékban levő részét tagadja meg. Ez azért lehet kockázatos, mert megtagadott "Árnyékunk" úgy bosszulhat meg bennünket, hogy a lehető legrosszabb időpontban és alkalommal bukkan fel, és kezd romboló aknamunkájába.

    A kézírásból is megállapítható a nőies vagy férfias jelleg. A nők általában nagyobb betűkkel, kerekebb formákkal írnak, mint a férfiak. A nők általában kötetlenebbül írnak, azaz nem kapcsolják annyira egymáshoz az egyes betűket. Lehetne még tovább sorolni a példákat, melyeknek lényege az, hogy ezek a grafológiai jegyek a pszichikai sajátosságokra utalnak, és ÁLTALÁBAN igazak. Inkább utalnak a bennünk lévő már említett arányokra, mint tényleges nemünkre. Nem véletlenül kérik a grafológusok a ductor, a kézírástulajdonos nemét. Ennek elsősorban egy 19. századi kutatás eredménye az oka, pontosabban a magyarázata. Egy BINET nevű tudós a párizsi Sorbonne pszichofizikai laboratóriumában több esztendőn át foglalkozott íráselemzések pszichológiai kontrolljával. Hogy a grafológia tudományos jelleggel rendelkezik, ezt kutatásai egyértelműen bizonyították, azonban az is kiderült, hogy az életkoron kívül a nemi hovatartozás is csak hozzávetőlegesen határozható meg a kézírásból, teljes bizonyossággal semmiképpen. Mindezt az előzőekben leírtak alapján talán már nem is olyan nehéz belátni. (Az életkornál egyébként hasonló a helyzet, mint a nemiségnél - mindannyian ismerünk fiatalos öregeket és agg ifjakat, s ez természetesen kivetülhet a kézírásba is.)

    A görög mitológia egyik sajátos alakjai a négy kezű, négy lábú, két arcú, ámde egy fejű lények, a férfit és a nőt magában egyesítő "androgy"-ek. Hatalmas energiával, erővel rendelkeztek, és ennek birtokában persze képesek voltak az istenek ellen is lázadni. Hogy erejük megcsappanjon Zeusz, a főisten huszárosan megoldotta a dolgot: kettévágta a különös lényeket. A mese szerint azóta él külön testben a nő és a férfi, és azóta égeti egyfolytában mindkettőt a másik iránti kiapadhatatlan láng valamiféle felolódást igazán soha nem hozó vágy formájában. A grafológiában a "d" betűt tartják a férfi és a női kettősséget egyaránt magában hordozó "androgyn" betűnek. Ez a betű - ahogy W. Barna Erika írja Beszél az írás című könyvében - jelzéseket ad az apával és az anyával való kapcsolatunkról, illetve árulkodik a jungi kategóriákról is: a mindannyiunk tudattalanjában a másik nemről létező ősképzetekről. Ez a nők esetében az animust, a férfiak esetében pedig az animát jelenti.

    Hogy a "g" betű mint sajátos formáció a szexualitáshoz kapcsolható hazánkban először ezt a jelentéstartalmat Balázs Dezső és Hajnal Richárd említi meg az Ember, jellem, írás című, időközben immár klasszikusnak számító könyvében. Ők közlik azt az információt is miszerint elsőként Dparchy-Jeannez kereste az írásban azt, milyen grafikus jegyek utalhatnak a szexualitásra. Aztán a huszas években a Menedelssohn testvérek bemutatták, hogy a "g" betű különböző formáihoz milyen nemiséghez kapcsolható jelentéstartalmakat lehet kötni. Az ő elképzeléseiket vitte tovább a ma működő, egyik legelismertebb hazai grafológus, Z. Gánti Péter hurokelméletében. Anélkül, hogy elmélete lényegébe mélyebben belemennénk, csupán annyit: e teóra szerint a "g" betű írásakor az ember öntudatlanul, ösztönösen modellezi magát a szexuális élményt, illetve annak egyes fázisait. Z. Gánti Péter a "gy" betűt mint speciálisan magyar páros betűkapcsolatot (mindkét betű rendelkezik alsószárral) párkapcsolati betűnknek tekinti. A "gy" betű szintén a mélyebb, tudattalan folyamatokat tükrözi párkapcsolatunkról - mégpedig mindig az azt leírójának szemszögéből.

    Fölöttébb óvakodni szükséges azonban attól, hogy azt higgyük, csupán két betűből önmagában bármiféle véleményt lehet kialakítni a kézírástulajdonos szexuális életéről, nemiségéről. Ezeket a betűket nem lehet összefüggések nélkül szemlélni, hiszen részjelenségek, és azért sem, mert a kézírás kisebb elemei is csak egymással szoros kölcsönhatásban léteznek, adhatnak felvilágosítást az egyes egyéniségekről. Arról nem beszélve, hogy az említett betűk nemcsak a szexualitásra utalhatnak - a "gy" betű például egy kisgyerek esetében valójában az anyjával való kapcsolatáról vallhat. A szakavatott grafológus tudásával és érzékenységével helyére tudja tenni a dolgokat, és életünk ezen intim területére vonatkozóan is véleményt mondhat, illetve tanácsot adhat - ha kérjük és igényeljük.

    Csapó Ida