A kutatók természetesen vizsgálták mindkét helyzetet, és a válaszuk egyáltalán nem meglepő: nem az számít, hogy egy házaspár együtt vagy külön él. Amikor az apa és az anya ellenségesen, megvetéssel viszonyulnak egymáshoz, a gyerekeik szenvednek.

Vagyis nem jó a kérdésfeltevésünk. Teljesen mindegy, hogy elválunk vagy együtt maradunk, csak az számít, hogy milyen érzelmi légkörben nőnek fel a gyerekek, a szülők hogyan tudják kezelni a konfliktusokat.
 

A durva viták hatása a gyerekekre

A kutatások kimutatták, hogy azokban a családokban, ahol rendszeresek a durva, kritikával, megvetéssel, agresszióval tarkított veszekedések, a gyerekek komolyan sérülnek.
Nagyobb valószínűséggel viselkednek majd agresszíven a társaikkal, nehezen tudják szabályozni az érzéseiket, problémát jelent nekik az iskolai feladatokra való koncentrálás, és kevésbé képesek megnyugtatni magukat, ha zaklatottak. Gyakrabban lesznek betegek, mert folyamatosan krónikus stressznek vannak kitéve.
A kutatók megfigyelték azt is, hogy szoros összefüggés mutatkozik a házastársi kapcsolatok és a gyerekek barátaikkal szemben tanúsított magatartása között is. Azok kicsik, akiknek a szülei feszült házasságban éltek, kevésbé tudtak együttműködően játszani a barátaikkal.

Sajnos a házastársi konfliktusok olyan pályára állíthatják a gyerekeket, amelyek később aztán súlyosabb problémákhoz vezethetnek kamaszkorban.

A dolgot tovább nehezíti, hogy azoknak a szülőknek, akiket lefoglalnak a gondjaik, kevesebb idejük és figyelmük jut a gyerekeikre, akik aztán felügyelet nélkül sodródnak. Ebben a nehéz időszakban egy fáradt, frusztrált szülő képtelen együttérzést tanúsítani a szintén feszült, követelőző gyereke iránt. És mivel a szülő képtelen példát mutatni a gyerekének arra, hogyan lehet eredményesen és békésen kezelni a konfliktusokat, a gyerek a negatív mintát lesi el, és ezt alkalmazza a kortársaival és a felnőttekkel szemben is. Ettől pedig gyakran válik kiközösítetté a kortárscsoportban, és a tanárok által „fekete bárányként” kezelt „rossz gyerekké”.
Mivel a gyerek gondolatait gyakran lekötik az otthoni problémák, az iskolában képtelen koncentrálni. Sajnos a legtöbb diák nem azért teljesít rosszul a suliban, mert baj van a képességeivel, hanem azért, mert érzelmileg egészen mással van elfoglalva.

Tehát nem feltétlenül a válás az, ami rossz a gyerekeknek, hanem az az ellenségeskedés és helytelen kommunikáció, ami a boldogtalan házaspárok között jelen van. Vagyis egyformán rossz hatással van a gyerekre, ha elválunk, és utána még évekig folytatjuk az ellenségeskedést, és akkor is rosszat teszünk, ha benne maradunk a borzalmas kapcsolatban, és semmit sem teszünk azért, hogy normalizáljuk a viszonyunkat a házastársunkkal.

Az egyetlen megoldás, hogy minden erőnkkel arra törekszünk, hogy kiiktassuk az egymás közti viselkedésünkből a kritikát, megvetést, védekezést.
 

Meg kell tanulni valamilyen konfliktuskezelést

Sokan azt gondolják, hogy az a megoldás, ha a konfliktusokat teljesen kiiktatják az életükből, és nem a gyerek előtt veszekednek.
Ez nem egyszerűen rossz ötlet, hanem lehetetlen küldetés. A konfliktusok az élet kikerülhetetlen velejárói. Ha nem mutatunk példát a gyereknek arra, hogyan lehet ezt jól csinálni, akkor nem tanítjuk meg őt egy nagyon fontos készségre. Konfliktuskezelésre tanítani a gyerekünket körülbelül annyira fontos, mint megtanítani egyedül öltözni. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy úgy nő fel mellettünk a gyerekünk, hogy nem lesi el tőlünk a konfliktuskezelési technikáinkat. Ha azt látja, hogy anyának szabad megvetően bánni apával, akkor úgy gondolja majd, hogy neki is szabad így beszélni bármelyik szülőjével, nagyszülőjével, társával és tanárával. Tényleg erre akarod megtanítani?

Azt gondolom, hogy ahelyett, hogy a válás vagy az együttmaradás esélyeit latolgatnád, sürgősen iratkozzál be inkább egy konfliktuskezelő tréningre, ahol megtanulhatod kezelni az indulataidat, kifejezni az érzéseidet, empátiát gyakorolni a házastársad és a gyerekeid iránt.
Ha az nem is motivál, hogy javítsd a kapcsolatodat azzal a „szemét gazemberrel”, motiváljon az, hogy a szülőtársaddal való viszonyod kihat a gyereked életére, és neki mutatsz példát egy másfajta konfliktusmegoldó képességgel!
 

Így óvhatod meg a gyerekedet a konfliktusok negatív hatásaitól

Nagyon fontos az is, hogy ne használd a gyereket fegyverként a házassági konfliktusban! Gyakran előfordul, hogy az elvált párok korlátozni próbálják egymást abban, hogy találkozhassanak a gyerekkel, mert úgy vélik, már csak ez az egyetlen eszközük maradt, hogy még egy jó nagyot üthessenek a másikon.
De ugyanilyen fontos az is, hogy nem lenne szabad a gyereket a másik szülője ellen fordítani, mert ez az egyik legártalmasabb dolog, amit egy szülő elkövethet – a gyereke ellen. Ezzel szegény kölyköt olyan lojalitás-konfliktusba sodorja, ami komoly gyötrelmet okoz neki. Ráadásul, ha ilyen módon folyamatosan bevonjuk a gyereket a házastársi vitáinkba, attól úgy érezhetik, mintha felelősek lennének a családi viszályért. Ettől pedig tehetetlennek, zavarodottnak érzik majd magukat.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy egy szülő tegyen meg mindent azért, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat, és élvezhessék a másik szülő társaságát is. Ha pedig azt tapasztalja, hogy a gyerek megpróbál közvetítőként fellépni kettőjük vitájában, magyarázzuk el neki, hogy ez egyáltalán nem az ő felelőssége, ez valami olyan, amit a felnőtteknek kell megoldani.

Azt sem szabad kérni egy gyerektől, hogy titkoljon el bizonyos információkat a másik szülő elől, mert így arra tanítjuk, hogy nem bízhat a családtagjaiban sem.

Nagyon sokat tehet a szülő a gyerekéért, ha egy érzelmileg támogató hálózatot alakít ki körülötte rokonokból, barátokból, tanárokból. Persze, néha nehéz elmondani másoknak, hogy bajban van a házasságunk, de a gyerek kedvéért érdemes megosztani ezt az információt a tanáraival, akik empatikusabbak lesznek a gyengébben teljesítő, esetleg kontrollálatlanul viselkedő diákkal, ha tudják, hogy komoly érzelmi nehézségekkel küzd.
Nehéz, konfliktusokkal terhelt időszakokban a gyerekeinknek még inkább szükségük van olyan érzelmileg stabil felnőttekre, akik segíthetnek nekik megfogalmazni az érzéseiket.

Muszáj odafigyelnünk arra is, hogy ebben a nehéz időszakban mi van a gyerekkel. Derítsük ki, hogy mivel tölti a szabadidejét, kik a barátai, és egyáltalán hogyan érzi magát! Bármilyen nehéz is a saját dühünk vagy szomorúságunk mellett energiát fordítani arra, hogy beszélgessünk vele az érzéseiről, ez elengedhetetlenül szükséges, hogy kezelni tudja az érzéseit, és ne a karját vagdossa fájdalmában.

Egy nehéz, konfliktusokkal terhelt párkapcsolatban néha erőn felülinek érezhetjük, hogy még a gyerek érzelmi szükségleteire is odafigyeljünk. Ám ha nem tesszük, a féltve óvott gyermekeink súlyos, maradandó károkat szenvednek.

Fotó: claudioscot/pixabay