Az első napok, hetek ugyanis rendkívül megterhelők az édesanyáknak, testileg és lelkileg egyaránt. Sok édesapa úgy érzi, hogy anya hátának lapogatásán kívül nem sokat tehet. Van azonban néhány apróság, melyet érdemes szem előtt tartani, ha kedves az életed. :) Tippjeinkkel elkerülheted, hogy imádott nejed házisárkánnyá változzon - ha pedig anyuka vagy, kellemes mosolygást és bólogatást kívánunk.
 

1. A túlórát felejtsd el

Bármilyen édes cukorfalattá is változol hazaérve, ha tovább maradsz munkában a szokásosnál, ráadásul gyakran: véged, mint a botnak. Képzeld el a jelenetet, amint anya otthon van – talán épp elaludt az ifjú trónörökös, születése óta először sikerült is letenni, potom kétórás szoptatás és további másfél óra járkálás után. Ebben a nyugodt pár percben anya – mivel elugrani zuhanyozni nem mer – mit fog tenni? Bűvöli az órát a kiságy fölött: „Apa mindjárt itt lesz… még félóra…már csak 29 perc… de jó, már csak 28…” és így tovább.
Ha helyetted csak egy telefon érkezik, hogy később mész, nem csak a baba fog sírni, mire hazaérsz. Bármit is gondolsz, nem zsarolni próbál, vagy kiborítani. Otthon van szegény egész nap, vállán a felelősséggel, tele kételyekkel, hogy elront valamit, mélázva bámulja azt a kis csodát, akit együtt hoztatok létre – mégpedig egyedül, nélküled.
Van egy sajátos magányérzete ennek, mikor nem tudja veled megosztani a boldogságot és a gondot sem. Amint meghallja a kocsit a felhajtón, a percek kattogó másodpercekké válnak a visszaszámlálásban, szóval nem praktikus sokáig csacsogni a szomszéddal arról, milyen az apaság és mekkorát nőtt a baba.

Tippünk: Az első időkben kerüld a szükségesnél több melót, hagyd a kollégákat érvényesülni! A szomszéd néni is érje be egy rövid mondattal, míg megtalálod az ajtókulcsot. Ha Anya azt látja, siettél haza hozzá, hozzájuk, úgy fog reagálni, mintha egy sárkányt győztél volna le a kedvéért. Minden nap. :)
 

2. Kezeld a könnyeket

Az előző pont kistestvére: elhisszük, hogy erős a kísértés, de ne kérdezd meg: „Most mi bajod, miért sírsz?”
Az első napokban ez az úgynevezett baby blues: anyává válni ugyanis határtalan boldogság, fantasztikum és rózsaszín cukormáz – de nem rögtön az elején.
Az első napokban jobban hasonlít véres harcra, amit önmagával folytat le az anyuka: legyőzi a teste alvásigényét – ez már megindokol némi hisztisséget –, és a szervezetéből is most ürülnek a terhességi hormonok, hogy helyt adjanak a szoptatáshoz szükséges társaiknak.
Emellett egyedül maradt, hisz a nagymama nincs mellette minden nap, a csecsemős nővérek ott maradtak a kórházban – anya pedig retteg, hogy nem tudja miért sír a gyerek, vagy tudja, de nem sikerül orvosolni; hogy rosszul húzza meg a pelenkát, nem állítja be idejében a napirendet, világ életében késős lesz a gyerek, ha nem fürdik pontban 7-kor… a félelmek listájának se vége, se hossza. Az egészet megkoronázza, hogy szegény teljesen biztos benne, hogy mindent elszúr, és rossz anya, hiszen nincs, aki megerősítse. Hát ezért.
Nyugi, majd boldog lesz, nagyon. Tényleg! De érzelmekkel nem lehet vitatkozni, és ha te mégis elkezded, úgy fogja érezni, rád sem számíthat.

Tippünk: Felejtsd el az észérveket, a győzködést, mert nem hatnak. Ha a párod bömbölve a nyakadba veti magát és közli, hogy rossz anya, csak tartsd átölelve, és simogasd. Mondd, hogy „Szeretlek, csodálatos anya vagy!” és töröld le a könnyeit. Mivel nem az esze ment el, rá fog jönni, hogy butaság így kiborulni és ehhez az a pillanatnyi gyengéd védelem segíti hozzá, amit a karjaidban kaphat.
 

3. Légy motivált

Mire hazaérsz, anya fizikai szükségleteinek figyelmen kívül hagyása – különösen ragaszkodó csemete esetében ideértve az evést, ivást, fürdést, de még a wc-zést is! – már katasztrófa-közeli állapotokat eredményezhet, nem csoda hát, ha kissé ki lesz bukva.
Egész nap kettesben volt a picivel, és ő még akkor sem tágított a baba mellől, ha az úgy visított, hogy legszívesebben világgá futott volna.
Ha belépsz a gyerekszobába, ne intézd el egy futó simivel és puszival az üdvözlést, hogy aztán elindulj tusolni és vacsorázni. Mutass érdeklődést, dacára annak, hogy utódod annyira csöppnyi, hogy még nem lehet vele focizni sem.

Tippünk: Ha belépsz a szobába, a puszi, simi után mondj valami ilyesmit nyúzott kedvesednek: „Menj szívem, vegyél egy fürdőt és egyél, eressz le kicsit. Alig vártam, hogy hazaérjek a kicsihez, bízd csak rám most, hadd legyünk együtt!” Ezzel mindenki nyer: Anya feltöltekezik, így kisebb eséllyel csavarodik be, neked pedig szorosabb lehet a kapcsolatod a gyermekeddel.
 

4. Szűkülő szolgáltatások

Be ne állíts azzal, hogy „Mi van vacsira?”, mert jó eséllyel azt a választ kapod, hogy a „bal golyód roston, hagymával”.
Egy csecsemő még nem alszik, eszik és pelenkázódik át magától, és egy kezdő mami amint az egyikkel végzett, folytatja a másikkal. Nem azért érzi úgy, hogy valaki előre tekerte az órát és ellopta a napot, mert a kedvenc sorozatát nézte, hanem mert tényleg nem lát ki a baba körüli teendőkből.
Ha nem hiszed, próbálj pelenkázni úgy, hogy senki nem jön be segíteni. Még akkor sem, ha már jajveszékelsz, mert épp lepisilnek és a forgolódó, rúgkapáló kis gézengúz épp mindent összeken a … na szóval anya akkor sem jön be, meg kell oldanod egyedül. Kizárt, hogy 30 perces részidőn belül maradj. És ettől persze még a gyerek éhes és álmos, nem minden a tiszta pelus, ugyanúgy sírni fog. Hát ez az a „semmi”, amivel elmegy az újdonsült anyukák ideje.

Tippünk: Ha ragaszkodsz a meleg ételhez, rendeljetek, éljetek a fagyasztóból, esetleg kérjétek meg a nagyikat, hogy segítsenek be. De ne maceráld a párod azzal, hogy még rád is főzzön, van elég baja anélkül is.
 

5. Kinek nehezebb

Ha szeretnél egy szeretetteli, kellemes estét magatoknak, rossz politika annak ecsetelése, milyen nehéz napod volt és milyen nagy szükséged van a törődésre. Még ha a török hadseregen is kellett átverekedni magad a melóban, anya biztos rád tud verni pár kört. Fáradt és stresszes vagy, oké. De jusson eszedbe, olyasvalakivel állsz szemben, aki egész éjjel talpon van a kicsivel, hogy te nyugodtan alhass – és persze eközben lazán meg is fojthat egy szoptatós párnával…

Tippünk: Mesélj a napodról, de ne domborítsd ki annak szörnyűségét és ne várj feltétlenül empátiát. Ha mégis belesétáltál a saját kelepcédbe és elkezdted, fejezd be valahogy így: „Na, én elmondtam, mi volt ma a legnehezebb, te jössz.”
Miután pedig anya kifejtette, hogy oldott meg egy olyan helyzetet, ami úgy kezdődött, hogy kiborult az anyatejes zacskó, csak annyit mondj: „Tudod mit? Te nyertél.”
 

6. Légy házimanó

Emlékszel a Harry Potterben azokra a kis varázslényekre, akiket soha senki nem látott, de nyomukban mégis rend és tisztaság maradt? Ha ellesel tőlük pár fogást, sokat tehetsz a családi boldogságért. Egy kis segítség itt, egy kis apróság ott és anya máris nagyon boldog lesz. Láttunk már egy szimpla porszívózástól is örömkönnyekre fakadni anyukákat. Ezektől ugyanis nem érzi majd úgy, hogy egy káosz az életetek és a szemétdomb közepén éltek. Persze ezért senki nem fog díszlövést leadni és szalutálni neked, azt ellenben megérzed, ha elmulasztod ezt a kis figyelmességet.

Tippünk: Ha néha bepakolod a mosogatógépet, kiviszed a szemetet, és nem reméled tovább, hogy a zoknik maguktól a szennyesbe másznak, máris sokat tettél a házasságodért. Szoptatni nem tudsz, de a mellszívót kimosni igen. Ha esetleg meg is szöksz valami – pl. egy különösen büdös pelus – elől, tedd csak részben: szólj, hogy addig engeded a fürdővizet, vagy, hogy kiviszed a pelenkás zacsit, szóval azért valahogy maradj benne a folyamatban.

Összességében a legjobb tanács, amit adhatunk, hogy légy te is szülő, partner. Nem bébiszitter vagy, nem is játszópajti, hanem apuka. Ahogy cseperedik a gyermek, egyre könnyebb lesz azonosulnod a szereppel, de addig is emlékeztesd magad tudatosan: a gyermeked anyjának szüksége van rád, arra, hogy segíts neki, és hogy megosztozzatok a gyerekneveléssel járó dolgokon - jókon és rosszakon egyaránt. Az Anya és az Apa sem fán terem, ott születik meg a szülőszobán, a kisbabával együtt jön a világra, és ugyanúgy kell fejlődni mindannyiótoknak az évek alatt - hogy jól működő, szeretetteli családdá váljatok.

Fotó: https://en.wikipedia.org