Jut is, marad is - takarékosság, spórolás
Szőke Judit [cikkei] - 2008-10-23
Október utolsó munkanapja a Takarékossági Világnap. A dátum az 1924-es milánói nemzetközi pénzügyi konferenciának állít emléket, ahol három földrész takarékpénztárainak küldöttei két fő témában folytattak szakmai eszmecserét: egyrészt számot adtak a pénzintézetek működésének jellemző tapasztalatairól, céljairól és terveiről, másrészt azokról a hatósági és takarékpénztári feladatokról esett szó, amelyek a betétesek érdekeinek és jogainak fokozottabb védelmét szolgálják.
Ez a maga nemében első nemzetközi szakmai tanácskozás végül azzal a felhívással fordult a világ takarékpénztáraihoz, hogy október utolsó munkanapját a Takarékosság Világnapjaként ünnepeljék minden évben.
De azt azért nem nehéz belátni, hogy a takarékosság nem csak a banki betételhelyezést, részvényvásárlást, egyéb pénzintézeti műveletet foglalja magában, sokkal tágabb kategória.
Pénzintézeti megközelítésben megtakarításnak azt nevezzük, amikor egy aktuális cél érdekében lemondunk a jelenbeli fogyasztásról; ez a cél lehet lakás- vagy eszközvásárlás, vagy egyszerűen csak a biztonságos háttér megteremtése. A definíció arra a kérdésre is válasz, hogy miért takarékoskodunk. Sokféle válfaja van a megtakarításnak. Aki takarékoskodik, bizonyos ideig lemond a fogyasztásról. De ha otthon tartja a pénzt a ládafiában, nem nyer semmit, legfeljebb a tudatot, hogy a pénz megvan. Ám ha a pénzzel beballag a bankba, ha leköti, vagy számlára helyezi, betéti kamatot kap, lesz hozama, hozadéka a pénzének. A bankok iránti bizalom mindig a gazdaságba vetett bizalommal függ össze. Ha az emberek azon az állásponton vannak, hogy jól fog menni a gazdaság, akkor a pénzintézetekben helyezik el a megtakarításaikat. Ha nem, akkor ingatlanokban, aranyban, műtárgyakban.
Magunkat mértéktartónak ítéljük
Kit tekintünk takarékosnak? Azt, aki annyit költ, amennyi szükséges. A maradékot pedig valamilyen formában felhalmozza, gyűjtögeti.
A magyarok többsége önmagát mértéktartónak vallja, ugyanakkor általában úgy ítélik meg, hogy Magyarországon az emberek általában többet költenek, mint amennyit megengedhetnének maguknak – állapította meg a Gfk Hungária Piackutató Intézet egy felmérésében.
A vizsgálat ugyanakkor kimutatta, hogy a lakosság kétharmada addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér, vagyis annyit költ, amennyit a pénztárcája megenged. Egynegyedük költ kevesebbet, és tesz félre bizonyos összeget ilyen-olyan célra. Tíz százaléknál valamivel kisebb azoknak az aránya, akik bevallottan többet költenek, mint amennyit megengedhetnének maguknak. Ez leginkább a 15-29 évesekre, a 100 ezer forintnál nagyobb jövedelemmel rendelkezőkre és a budapestiekre érvényes.
A többet költés legkevésbé az 50 éven felüliekre és az ország északi megyéiben jellemző, míg a férfiak és nők között e tekintetben nincs különbség.
A gyerekek tanulják meg!
Nagyon hasznos lenne, ha a gyerekeket az iskolában is megtanítanák a tudatos takarékoskodásra, illetve tágítsuk a fogalmat, az okos pénzkezelésre. Tantárgy lehetne, hogyan kell jól beosztani a pénzt, a zsebpénzt, hogy hogyan kell költségvetési tervet készíteni. Csak annyit kell mutatni: előveszel egy füzetet és felírod magadnak az összes havi kiadást, ami fix minden hónapban (pl.: szakkör díj, bérlet, stb.) és amit ezen kívül költesz (pl.: süti, mozi, szolárium, edzőterem, stb.). Ezután írd le, mennyi a havi fix bevételed (zsebpénz, kereset) – mondanánk a gyereknek. És folytatnánk: ha a bevételed összege nagyobb, mint a kiadásoké, nincs probléma. Ha az arány azonban fordított, úgy változtatásokra van szükség.
Tudatosítani kellene, hogy a családok gazdálkodnak. A család fenntartása komoly vállalkozás. Az alap a pénzügyi tervezés, a célok megfogalmazása, rangsorolása… költségtervet kellene készíteni. A bevétel és a kiadás összevetése az egyenleg (nyereség, felhalmozás, adósság)… el kell gondolkodni azon, hogy lehet a bevételt gyarapítani, vagy/és ésszerű takarékossági intézkedésekkel a költségeket csökkenteni.
Sokszor a drága az olcsóbb
Ha takarékoskodásról van szó, nem mehetünk el szó nélkül a vásárlói, a háztartási szokások mellett. Sokan összetévesztik a takarékoskodást valami ésszerűtlenséggel, mindenről lemondással, amit a magyar nyelvben a spórolás szóval jelölnek. Az igazi takarékoskodás sok esetben a drágább áru megvásárlását is jelentheti. Hiába tankolunk olcsón, ha az olcsó üzemanyagért sok kilométert kell menni… Hiába veszünk olcsó ruhaneműt, ha egy hét múlva ki lehet hajítani… Sok háziasszony spórol azzal, hogy süt-főz, de nem gondol arra, hogy ezt energiatakarékosan tegye. Hányszor veszünk meg olyan konyhai eszközöket, amiket aztán csak ide-oda rakosgatunk… Nem mindig a legolcsóbbal spórol az ember! A túl olcsó élelmiszer és illatszer károsítja az egészségünket, márpedig az aztán drága! Tudni kell ésszerűen mérlegelni, szelektálni, átgondoltan vásárolni.
Bedőlünk a reklámoknak
A reklámok miatt átalakult bennünk a „szükséges” fogalma. Egyszerűen olyan dolgokat is megveszünk, ami teljesen felesleges, mert nem tudunk ellenállni a reklámoknak. Sulykolják belénk, hogy érzékeny a bőrünk, hogy nem vagyunk elég jó háziasszonyok, hogy még fehérebb legyen a ruha, hogy még jobban le kell mindent fertőtlenítenünk… Ha belegondolunk: ez manipuláció. Meg lehet tanulni, hogy mit mivel lehet helyettesíteni, és ezzel lényegesen olcsóbban jövünk ki, nem beszélve arról, hogy a környezetet, az egészségünket is védjük.
Néhány hétköznapi példa az ésszerű takarékosságra. Kevesen tudják, hogy a mosóvíz hőfokának mérséklése – például negyvenről harminc fokra – máris akár negyven százalékos energia-megtakarítással járhat. A korszerű mosóporok ezt eleve lehetővé teszik, ugyanakkor a kímélőbb kezelésnek köszönhetően a ruhaanyagok élettartama is meghosszabbodik.
Praktikák, trükkök a spórolásra
Új készülékek vásárlásakor ügyeljünk ezek energiaigényére, és hosszabb időre kerüljük a készenléti (stand by) üzemmódot, mert a kis jelzőizzók is fogyasztják az áramot. Ami pedig a vizet illeti: a csapokra nem árt olyan alkatrészt szerelni, amely fékezi a vízsugár erejét, s így akár ötven százalékos megtakarítás is elérhető.
Ha savanyú lett a tej, aludttej lehet belőle, ha nagyobb mennyiség maradt, akkor akár még (hamis) túrógombóc is. Ez utóbbinak abban az esetben érdemes nekilátni, ha közel egy liter megaludt tejünk van (az UHT tejek erre a célra nem használhatók, mivel ha megromlanak, keserű ízük lesz). Egy edényben felforraljuk az aludttejet, miközben habverővel időnként megkeverjük. Ha forr, annyi búzadarát keverünk hozzá, hogy jó sűrű péppé főjön. Kevés sóval ízesítjük, és hagyjuk egy kicsit hűlni. Ha már nem túl forró, vizes kézzel gombócokat formázunk belőle, és ezeket pirított zsemlemorzsában megforgatjuk. Tejföllel és porcukorral olyan, akár az igazi.
Mivel ne takarékoskodjunk?
Túl sok kenyeret vettünk? Sebaj! A szeleteket kockára vágva, sütőben megpirítva finom ropogós levesbetétet kapunk krémlevesekhez, illetve tojás- vagy köménymagleveshez. A megszikkadt kifliből nagyon finom máglyarakás, öntött kifli készülhet.
Ha valamilyen süteményünk megmaradt, kiszáradt, némi ráfordítással újrahasznosíthatjuk. Egy csomag vaníliás cukrot – a maradék mennyiségétől függően – elkeverünk 2-3 deci forralt tejben, és felitatjuk a kalácsszeletekkel. Egy csomag túrót kikeverünk 2 dl tejföllel, némi cukorral és egy fél citrom reszelt héjával. Tűzálló tálba rétegezve lerakjuk, és forró sütőben tíz percig sütjük. Ízlés szerint tehetünk bele gyümölcskompótot, de ha még tejszínhab is van otthon, akkor szinte felülmúlhatatlan. Kevés pudinggal remek somlóiféleség készülhet.
Ne spóroljunk ellenben a gyerekeinkkel töltött idővel, az emberséggel, a megértéssel, a jó szívvel, a baráti kézfogással. Valahol erről is szól a Takarékossági Világnap.
De azt azért nem nehéz belátni, hogy a takarékosság nem csak a banki betételhelyezést, részvényvásárlást, egyéb pénzintézeti műveletet foglalja magában, sokkal tágabb kategória.
Pénzintézeti megközelítésben megtakarításnak azt nevezzük, amikor egy aktuális cél érdekében lemondunk a jelenbeli fogyasztásról; ez a cél lehet lakás- vagy eszközvásárlás, vagy egyszerűen csak a biztonságos háttér megteremtése. A definíció arra a kérdésre is válasz, hogy miért takarékoskodunk. Sokféle válfaja van a megtakarításnak. Aki takarékoskodik, bizonyos ideig lemond a fogyasztásról. De ha otthon tartja a pénzt a ládafiában, nem nyer semmit, legfeljebb a tudatot, hogy a pénz megvan. Ám ha a pénzzel beballag a bankba, ha leköti, vagy számlára helyezi, betéti kamatot kap, lesz hozama, hozadéka a pénzének. A bankok iránti bizalom mindig a gazdaságba vetett bizalommal függ össze. Ha az emberek azon az állásponton vannak, hogy jól fog menni a gazdaság, akkor a pénzintézetekben helyezik el a megtakarításaikat. Ha nem, akkor ingatlanokban, aranyban, műtárgyakban.
Magunkat mértéktartónak ítéljük
Kit tekintünk takarékosnak? Azt, aki annyit költ, amennyi szükséges. A maradékot pedig valamilyen formában felhalmozza, gyűjtögeti.
A magyarok többsége önmagát mértéktartónak vallja, ugyanakkor általában úgy ítélik meg, hogy Magyarországon az emberek általában többet költenek, mint amennyit megengedhetnének maguknak – állapította meg a Gfk Hungária Piackutató Intézet egy felmérésében.
A vizsgálat ugyanakkor kimutatta, hogy a lakosság kétharmada addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér, vagyis annyit költ, amennyit a pénztárcája megenged. Egynegyedük költ kevesebbet, és tesz félre bizonyos összeget ilyen-olyan célra. Tíz százaléknál valamivel kisebb azoknak az aránya, akik bevallottan többet költenek, mint amennyit megengedhetnének maguknak. Ez leginkább a 15-29 évesekre, a 100 ezer forintnál nagyobb jövedelemmel rendelkezőkre és a budapestiekre érvényes.
A többet költés legkevésbé az 50 éven felüliekre és az ország északi megyéiben jellemző, míg a férfiak és nők között e tekintetben nincs különbség.
A gyerekek tanulják meg!
Nagyon hasznos lenne, ha a gyerekeket az iskolában is megtanítanák a tudatos takarékoskodásra, illetve tágítsuk a fogalmat, az okos pénzkezelésre. Tantárgy lehetne, hogyan kell jól beosztani a pénzt, a zsebpénzt, hogy hogyan kell költségvetési tervet készíteni. Csak annyit kell mutatni: előveszel egy füzetet és felírod magadnak az összes havi kiadást, ami fix minden hónapban (pl.: szakkör díj, bérlet, stb.) és amit ezen kívül költesz (pl.: süti, mozi, szolárium, edzőterem, stb.). Ezután írd le, mennyi a havi fix bevételed (zsebpénz, kereset) – mondanánk a gyereknek. És folytatnánk: ha a bevételed összege nagyobb, mint a kiadásoké, nincs probléma. Ha az arány azonban fordított, úgy változtatásokra van szükség.
Tudatosítani kellene, hogy a családok gazdálkodnak. A család fenntartása komoly vállalkozás. Az alap a pénzügyi tervezés, a célok megfogalmazása, rangsorolása… költségtervet kellene készíteni. A bevétel és a kiadás összevetése az egyenleg (nyereség, felhalmozás, adósság)… el kell gondolkodni azon, hogy lehet a bevételt gyarapítani, vagy/és ésszerű takarékossági intézkedésekkel a költségeket csökkenteni.
Sokszor a drága az olcsóbb
Ha takarékoskodásról van szó, nem mehetünk el szó nélkül a vásárlói, a háztartási szokások mellett. Sokan összetévesztik a takarékoskodást valami ésszerűtlenséggel, mindenről lemondással, amit a magyar nyelvben a spórolás szóval jelölnek. Az igazi takarékoskodás sok esetben a drágább áru megvásárlását is jelentheti. Hiába tankolunk olcsón, ha az olcsó üzemanyagért sok kilométert kell menni… Hiába veszünk olcsó ruhaneműt, ha egy hét múlva ki lehet hajítani… Sok háziasszony spórol azzal, hogy süt-főz, de nem gondol arra, hogy ezt energiatakarékosan tegye. Hányszor veszünk meg olyan konyhai eszközöket, amiket aztán csak ide-oda rakosgatunk… Nem mindig a legolcsóbbal spórol az ember! A túl olcsó élelmiszer és illatszer károsítja az egészségünket, márpedig az aztán drága! Tudni kell ésszerűen mérlegelni, szelektálni, átgondoltan vásárolni.
Bedőlünk a reklámoknak
A reklámok miatt átalakult bennünk a „szükséges” fogalma. Egyszerűen olyan dolgokat is megveszünk, ami teljesen felesleges, mert nem tudunk ellenállni a reklámoknak. Sulykolják belénk, hogy érzékeny a bőrünk, hogy nem vagyunk elég jó háziasszonyok, hogy még fehérebb legyen a ruha, hogy még jobban le kell mindent fertőtlenítenünk… Ha belegondolunk: ez manipuláció. Meg lehet tanulni, hogy mit mivel lehet helyettesíteni, és ezzel lényegesen olcsóbban jövünk ki, nem beszélve arról, hogy a környezetet, az egészségünket is védjük.
Néhány hétköznapi példa az ésszerű takarékosságra. Kevesen tudják, hogy a mosóvíz hőfokának mérséklése – például negyvenről harminc fokra – máris akár negyven százalékos energia-megtakarítással járhat. A korszerű mosóporok ezt eleve lehetővé teszik, ugyanakkor a kímélőbb kezelésnek köszönhetően a ruhaanyagok élettartama is meghosszabbodik.
Praktikák, trükkök a spórolásra
Új készülékek vásárlásakor ügyeljünk ezek energiaigényére, és hosszabb időre kerüljük a készenléti (stand by) üzemmódot, mert a kis jelzőizzók is fogyasztják az áramot. Ami pedig a vizet illeti: a csapokra nem árt olyan alkatrészt szerelni, amely fékezi a vízsugár erejét, s így akár ötven százalékos megtakarítás is elérhető.
Ha savanyú lett a tej, aludttej lehet belőle, ha nagyobb mennyiség maradt, akkor akár még (hamis) túrógombóc is. Ez utóbbinak abban az esetben érdemes nekilátni, ha közel egy liter megaludt tejünk van (az UHT tejek erre a célra nem használhatók, mivel ha megromlanak, keserű ízük lesz). Egy edényben felforraljuk az aludttejet, miközben habverővel időnként megkeverjük. Ha forr, annyi búzadarát keverünk hozzá, hogy jó sűrű péppé főjön. Kevés sóval ízesítjük, és hagyjuk egy kicsit hűlni. Ha már nem túl forró, vizes kézzel gombócokat formázunk belőle, és ezeket pirított zsemlemorzsában megforgatjuk. Tejföllel és porcukorral olyan, akár az igazi.
Mivel ne takarékoskodjunk?
Túl sok kenyeret vettünk? Sebaj! A szeleteket kockára vágva, sütőben megpirítva finom ropogós levesbetétet kapunk krémlevesekhez, illetve tojás- vagy köménymagleveshez. A megszikkadt kifliből nagyon finom máglyarakás, öntött kifli készülhet.
Ha valamilyen süteményünk megmaradt, kiszáradt, némi ráfordítással újrahasznosíthatjuk. Egy csomag vaníliás cukrot – a maradék mennyiségétől függően – elkeverünk 2-3 deci forralt tejben, és felitatjuk a kalácsszeletekkel. Egy csomag túrót kikeverünk 2 dl tejföllel, némi cukorral és egy fél citrom reszelt héjával. Tűzálló tálba rétegezve lerakjuk, és forró sütőben tíz percig sütjük. Ízlés szerint tehetünk bele gyümölcskompótot, de ha még tejszínhab is van otthon, akkor szinte felülmúlhatatlan. Kevés pudinggal remek somlóiféleség készülhet.
Ne spóroljunk ellenben a gyerekeinkkel töltött idővel, az emberséggel, a megértéssel, a jó szívvel, a baráti kézfogással. Valahol erről is szól a Takarékossági Világnap.
Családinet hozzászólások:
Előző hír
Rehabilitációs járadék és a munkavégzés
Következő hír
Magyar Államkincstár a Régiósítás sodrásában
LEGOLVASOTTABB
Három gyerek tűnt el Szigetszentmiklósról
A szigetszentmiklósi rendőrök a lakosság segítségét kérik három gyermek eltűnésének felkutatásában.
Epekövesek, figyelem! Íme a gasztroenterológus ünnepi tanácsai
Az ünnepi időszakban tömegesen jelentkeznek a sürgősségi ellátásban az epekólikás betegek. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológus, belgyógyász szakorvosa szerint, ha valaki már átélt ilyen rohamot, az soha nem felejti el; megfelelő kezelés híján pedig bármikor újra jelentkezhetnek a tünetek, és akár súlyosabb szövődményeket is okozhatnak a kövek.
Elmúlhat-e magától a pánikbetegség?
A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, különösen, ha úgy érezzük, kicsúszik a kezeink közül a kontroll a rohamok kapcsán. Érdemes-e arra várni, hogy majd "magától" elmúlik a nehézség? Egyáltalán léteznek-e olyan eszközök, amelyekkel elősegíthetjük a javulást? Mikor és miért érdemes orvoshoz fordulni? Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere adott választ a kérdésekre.
Óriási a korai felismerés jelentősége a nőgyógyászati daganatoknál is
A daganatos betegségek korai felismerése sok esetben élet-halál kérdése lehet, de legalábbis meghatározza a kezelés lehetőségeit. Így van ez a nőgyógyászati daganatok esetében is: minél korábban sikerül felismerni a betegséget, annál jobbak lehetnek a kilátások. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája elmagyarázta, mikor, kinek és milyen vizsgálatok szükségesek az időben történő diagnosztizáláshoz.
Mit tehetünk, ha folyamatosan romlik a gyermekünk szeme?
A gyermekek látása világszerte egyre rosszabb, és ennek egyik egyértelmű oka a képernyő előtt töltött idő növekedése. Egy globális tanulmány szerint az utóbbi években egyre több gyermeknél jelentkezik miópia, más néven rövidlátás.
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: