SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEKHÚSVÉT

Anyaság fehér bottal

Családinet [cikkei] - 2010-10-21
Látássérült munkatársunk, Eszter vall anyai életéről és gyermeknevelési praktikáiról.

Sokan nem is tudnak belegondolni, hogyan tud gyermeket nevelni egy vak édesanya?
Úgy, mint bármely más nő. Az eredmény mindegyikünknél ugyanaz, csak a hozzá vezető út más.
Én már gyermekkoromban természetesnek vettem, hogy lesz családom és fiatal felnőttként is tudatosan készültem rá. Viszonylag későn, 34 évesen ismertem meg a jelenlegi páromat. Az első gyermek ehhez képest hamar megérkezett. Bogi lányom igazán eleven kisbaba volt, már a pocakomban is sokat mocorgott. Egy baleset miatt csak négyhónapos korától tudtam gondozni a babámat, addig mindig a mellemre kellett tenni, párom vagy édesanyám fürösztötte, öltöztette. Az első pár öltöztetésnél leizzadtam, mire sikerült bebugyolálni izgő-mozgó lányomat. A pelenkázás, fürösztés ehhez képest már gyerekjáték volt. Igazán ringatni, szeretgetni csak akkortól tudtam a picit. Voltak, akik sajnáltak, hogy nem látom, milyen szép az arca. Ez nagy butaság, hiszen tapintással is lehet képet kapni az arc formájáról, érezhető, ha mosolyog, vagy éppen grimaszol a gyerek. A sírásából, gőgicséléséből, mozdulataiból is megtanultam kivenni a babajeleket. A szemkontaktus hiánya sem okozott semmilyen fejlődési lemaradást a lányomnál, pedig még óvodapedagógus ismerősöm is úgy gondolta, nálam nem fejlődik majd egészségesen a baba. Az a lényeg, hogy egy anya minél többet játsszon, foglalkozzon a gyermekével.

A sétáltatásnál főként párom segített, ketten toltuk a babakocsit, később rendszeresen vitte játszótérre, néha én is vele mentem. A kis kertünkben biztonságosan tudott mászkálni, tipegni - persze itt kellett segítség, nehogy olyan helyre menjen, ahonnan leeshet.

Addig volt egyszerű, amíg lányom csak szopott, ill. cumisüvegből ivott. Az etetéssel azért meg kellett szenvedni. Ilyenkor a hordozóban vagy az ölemben etettem. Az ujjammal megkerestem az ajkát, és úgy adtam be a kiskanálról a tejpépet, vagy főzeléket, persze ezután néha pólót kellett cserélnem, mert tiszta maszatos lettem. Úgy egyéves kora után már magától tette a kezemet a szájához. A fogacskái hamar kijöttek, ezért az etetőszékben már 13-14 hónaposan magától tömködte be az apróra vágott kenyeret, sonkát, zöldséget. Kétéves kora után már egész jól kanalazott egyedül is, óvodás korára már nem maszatolt.

A mászás időszakában nekem is le kellett ülni hozzá a földre, hogy mindig tudjam követni, mit tesz, ehhez a szobában viszonylag csendnek kellett lenni. Ha egyedül voltam otthon, nem mozdulhattam el mellőle. Mindig óvatosan, mezítláb kellett járnom, nehogy véletlenül rálépjek a kezére. Ez jó lehetőség volt a játszásra, sokáig nem is szeretett egyedül lenni a lányom. Amikor dolgom volt, beraktam a kiságyba vagy a járókába. Sokat énekeltem neki, még külön kis dalokat is költöttem a számára, de sajnos nem valami jó a zenei érzéke.

A játékokról általában tudtam, milyen állatfigurák, milyen színűek. Ezt mondtam is neki. A képeskönyvek nézegetésében a nagymama vagy az apuka volt segítségemre. Ők olvastak neki meséket is. Én a mai napig fejből mesélek nekik, azokat, amelyeket tudok, de mindig igyekszem bővíteni a repertoárt. Az innen-onnan begyűjtött mesék, történetek elmondása egyébként is jó agytorna.
Itt kívánom megjegyezni, abban az esetben, ha mindkét szülő vak, akkor szükség van valakire, aki hetente többször is rendszeresen jön a gyermekhez és fejleszti a látását, később a mozgását, amikor sétálni mennek. Meg lehet írni pontírásos fóliával az ábrákat a könyvecskékben, de ez macerás és kár az időért.

Mindig odafigyeltem rá, hogy Bogi lássa az arcomat, ha beszéltem hozzá, így nem maradt le a kommunikációban sem. Elég hamar megtanult beszélni, a szavakból, tőmondatokból már tudtam, mit szeretne. „anya hinta”: anya hintáztass, stb. Korábban megtapintottam a kezét, hova mutat, mit fog meg. Amikor még nem beszél a baba, azért nem árt, ha valaki segít megfejteni ezeket a jeleket.

Amikor a leányzó elkezdett járni, egy percre sem tudtam leülni, amíg ébren volt, mert szaladt, amerre látott, és mindent leszedett, lerántott, kipakolt, ami a keze ügyébe akadt.



Az óvoda csak pár száz méterre volt tőlünk, Bogi négyéves kora után már kettesben is kényelmesen elsétáltunk odáig, de sokszor érte is mentem. A csoportszobát és a fakkot, ahol a ruhát tartották, könnyen megtaláltam. Az óvónők is segítettek, amikor kellett. A többi gyermek és a szülők többsége természetesnek vette, hogy vak az egyik anyuka.

Sem itt, sem az iskolában nem tapasztaltunk kiközösítést, hátrányos megkülönböztetést. A gyermekek sem szégyelltek soha. Az a lényeg, hogy a sérült emberekkel kapcsolatban mindig adjunk pontos, egyértelmű válaszokat a gyermek érdeklődésére, ne ráncigáljuk el, ha valaki mondjuk mankóval jár az utcán, a gyermek meg tágra nyílt szemekkel nézi. Tudomásom szerint lányomék osztályában pl. természetismeret órán, foglalkoztak az érzékszervek és a mozgás sérüléseivel és a tanítónő beszélt a vakságról is.
Az a néhány szülő, aki nem tudott mit kezdeni a helyzettel, az elkerült minket, nem törődtem velük.

Második gyermekem, Balázs „pont jókor érkezett”, mivel Bogi óvodás lett, így napközben teljesen oda tudtam figyelni a kisfiamra.

Hogyan játszotok együtt?
Amikor kisebbek voltak, báboztunk a babákkal, állatfigurákkal, legóztunk, szerepjátékokat játszottunk. Pontírással megírtam néhány pakli kártyát, van tapintható sakktábla, pár egyéb társasjáték is. A nem átalakítható táblás játékoknál vagy a párommal, vagy valamelyik gyermekkel közösen léptetjük a figurákat, vagy hozunk döntéseket.
Nyáron szívesen úszom velük, hancúrozunk a vízben. Jobban kedveljük a természetes vizeket, mert ott nem ütközünk másokba. Amikor labdázunk, úgy dobják, hogy el tudjam kapni.
Szeretünk együtt kirándulni, járunk néha gyermekrendezvényekre, koncertre is.

Hogyan tanulsz a gyermekekkel?
Első osztályban jórészt a páromnak kellett tanulni Bogival, és most Balázzsal is így van, mert sok a színezni való, a vizuális információ, mivel a gyermek még nem tud olvasni. A betűk hangoztatását, leírását ő gyakorolja velük. A német verseket már tudom tanulni Balázzsal, és a szavakat is kikérdezem.

Bogival szoktunk matekozni, németezni. Ő most harmadikos. Elolvassa a feladatokat, az olvasást, verstanulást pedig az internet segítségével oldjuk meg úgy, hogy kikeresem a megfelelő szöveget, csakhogy itt nincs meg minden, ami az olvasókönyvükben található. Ilyenkor a szavak értelme alapján kell javítanom az olvasási hibákat. Az írás továbbra is az apuka reszortja.

Eszter többi cikke a témáról:

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

Kegyetlen bántalmazás a csepeli technikumban: diákok kínozták meg fiatalabb társukat

Négy 19 éves diák brutális módon bántalmazta 15 éves iskolatársát a csepeli Weiss Manfréd Technikumban. Az eset során a fiút megverték, lekötözték, majd vízzel fojtogatták.

A tartós és egészséges fogyás kulcsa az életmódterápia

Az egészséges fogyáshoz a személyre szabott étrenden és a mozgáson alapuló életmódterápián át vezet az út - mondja dr. Vékony Blanka dietetikus. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszékének tanársegédje kiemeli: az életmódterápiában nem önmagában a fogyáson, hanem a test zsír-izom arányának optimalizálásán van a hangsúly. Emellett itt fontos szempont a fokozatosság és a fenntarthatóság, szemben a divatdiétákkal, amelyek gyors sikerrel kecsegtetnek ugyan, de akár különféle hiánybetegségekhez is vezethetnek.

A rozmaring rejtett ereje: új fegyver lehet az Alzheimer-kór ellen

Egy eddig kevéssé vizsgált vegyület a népszerű fűszernövényben komoly áttörést hozhat a demencia kutatásában.

Egy anya megkéselte 11 éves fiát egy Disneyland-i kirándulás után

A szülői szeretetnek a világ legbiztonságosabb helyét kellene jelentenie egy gyermek számára. Tragikus módon azonban előfordul, hogy éppen a gondviselők okoznak fájdalmat. Nemrégiben egy anya állítólag halálra késelte 11 éves fiát egy Disneyland-i kirándulást követően.

Az emlődaganat helyi kiújulásának típusa és ideje előrejelezheti a lehetséges áttéteket

Gépi tanulás segítségével nagy pontossággal megjósolható, hogy az emlőrák elsődleges kezelése után milyen típusú helyi kiújulásra van esély, és ezután kialakulhatnak-e szervi áttétek, derül ki a Semmelweis Egyetem friss kutatásából. A szakemberek 154 beteg adatainak elemzésével egyebek mellett kimutatták, hogy minél több idő telik el az első diagnózis és a tumor visszatérése között, annál kisebb az áttétek kockázata. A kutatás eredményei fontos lépést jelenthetnek a személyre szabott terápiás stratégiák kialakításában.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja