A mozgás mindig segít - a stroke rehabilitációjáról …
Az altesti tüneteket képesek vagyunk rehabilitálni….
A nyugati országokban a leggyakoribb idegrendszeri megbetegedés, ami rokkantságot okoz, a szélütés. A vérzés vagy annak ellátási zavara határozza meg, hogy a szélütés hogyan érinti a szervezetet. Az agy minden területének külön vérellátása van. Ha a lábat mozgató izmok központját ellátó ér záródik el, akkor a láb gyenge vagy bénult lesz. Ha a kéz tapintás érzékelő központja sérül, akkor nem fog az a kéz érzékelni. Rendszerint azonban a sérült területek helyre jönnek, mert néhány idegsejt elpusztul ugyan, de felépülnek mások.

A fizikális vizsgálat segít az agykárosodás pontos helyének meghatározásában. CT vagy MRI vizsgálat erősíti meg általában a diagnózist.

A legtöbb szélütést szenvedett ember idegrendszerének összes működése teljesen visszatér. Vannak, akik fizikailag és szellemileg is károsodnak. Nem tudnak enni, mozogni, rendesen beszélni. A féloldali bénulással járó esetek 50 %-ban, és a kevésbé sérült idegrendszerűeknél általában a kórház elhagyása után idővel néhány mozgás visszatér. Végül pedig ezek az emberek képesek alapvető szükségleteiket ellátni egy idő után. Tisztán gondolkodnak, és alapvetően képesek járni, a kar használata gyakran korlátozottabb, mint a lábé.

Fokozottan szükséges figyelmet fordítani a hólyag és a végbél működésére. Gyakran hangulatváltozások, depresszió kísérik a szélütést.

Az intenzív rehabilitáció rendkívül fontos, a teljes bénulás leküzdhető, hiszen a sérült agyi területek feladatait átveheti az agy más része. A lelki megrázkódtatást csak fokozzák az altesti gyengeséggel járó tünetek. Az inkontinencia önmagában  mély lelki traumát okoz minden érintettnek, még akkor is, ha nem jár együtt súlyos betegséggel. Még ma is azt gondoljuk, hogy nehézkes, illetve nem lehetséges ezeket az intim tüneteket önrehabilitálni. Szükséges ez egyéb mozgásterápia mellett, amely az egész testet rehabilitálja, valamint a medencei szervek stabilizálása, és az izmok újra működésbe hozása az altesti területen.

Ha ezeket az altesti tüneteket elkezdjük együtt rehabilitálni a teljes test rehabilitációjával, akkor érzelmileg kevésbé lesz kimerítő a stroke utáni állapot. Elkerüljük a súlyos tehetetlenség érzését, a libidó hiányt, és a hangulatingadozást. Gyorsabban találunk motiváltságot, az élet örömei gyorsabban kerülnek hozzánk közel.

A rehabilitáció a megelőzés és a kezelés mellett a harmadik dimenzió. A rehabilitáció számos szakterületet hangol össze. A csökkent életfunkciójú, fogyatékos emberek megfelelő életminőségét biztosítja.

A stroke kapcsán pszichés zavarok előfordulása is jellemző. Már a stroke előtt is kimutatható kisebb-nagyobb mértékű  zavar, ami a stroke után valószínűleg fokozódik. A másik igen gyakori pszichés probléma a poststroke-depresszió; számos statisztika szerint akár a betegek 40–60%-át is érintheti.  A depresszió súlyosbítja a féloldali bénult beteg indítékszegénységét, inaktivitását, s ez gátat szabhat a rehabilitáció sikerének. A neuropszichológus segíthet különböző tesztekkel diagnózist felállítani, neuropszichológiai módszerekkel kezelni a beteget.

Egy olyan rehabilitációs területet érintünk, amiről nem beszélünk általában, mert szégyen tünetekkel jár. Szükséges feltárni ezeket a problémákat, hiszen tudjuk, hogy a női lakosság nagy százalékát érinthetik az inkontinens tünetek. A kellemetlen inkontinencia tünetek feloldására hatékony gyakorlatokat tudunk adni.  Ha a hólyagban tárolt vizelet nem ürül megfelelően, akkor minél előbb el kell kezdeni a rehabilitációt. Az altesti működéseket szükségszerűen visszaállítjuk, hiszen ezeknek a tüneteknek a pszichés terhe tovább növeli a depresszív hajlamot. Egyéb mozgásformák mellett az intimtorna gyakorlatait is végezzük.

Valószínűtlennek tűnő kevés idő alatt akár nagyon  idős embereknél is vissza lehet hozni a gáti izmok működését, az altesti szervek jó funkcióját. Egy 90 éves hölgy esetében pl. elég volt mindösszesen 60 perc torna, hogy a székletinkontinenciája megszűnjön. Ez azért lehetséges, mert sokszor elég csupán a figyelmünket - természetesen  megfelelő szakember segítségével - a medencei területre vinni, a fokozott tudatosság által az agyban helyreállnak a kapcsolódások, a mozgatókéreg funkciója helyreáll.

Csodálatos, mennyire gyorsan  lehet rehabilitálni a medencei terület izmait, a teljes medencei terület fantasztikusan gyorsan, egységesen gyógyul. Ha az izmok szintjén gyors a javulás, akkor el tudjuk képzelni, hogy a medencei szervek is szintén nagyon gyorsan  rehabilitálódnak. Az izmok mozgatásával, az altest mozgásával hatunk a belső szervekre, és azok visszanyerik erőteljes és egészséges működésüket.

A GÁTI IZMOK FELTÉRKEPEZÉSÉNÉL HATUNK A TELJES TEST IZMAINAK A FELTÉRKÉPEZÉSÉRE IS. Ugyanis amíg a gáti izmokat kimozdítjuk, akaratlanul is elsősorban a láb izmai is kimozdulnak, és megérezzük az izmok működése közötti összefüggéseket. Hiszen a medencei szerveket alátámasztó izmok mozgatásakor konkrétan a lábtő izmok  is mozdulnak, a combtő izmok, igazából a teljes combizom rehabilitálódik. A farizom is megmozdul. A mozgásterápia szempontjából tudjuk, hogy a nagy izmok ellazítása nagyon fontos ahhoz, hogy mozgathatóvá váljon az adott izom terület. Egy görcsös, alulműködő izmot nem lehet hatékonyan mozgatni és erősíteni. Vagyis ha a medencei szerveket alátámasztó izmok rehabilitációját végezzük, akkor kihatunk a teljes test rehabilitációjára, segítjük a természetes járás, ülés újra tanulását.

A gyakorlatokat kezdetben ülő testhelyzetben tanítjuk:
Kényelmes széken, lehetőleg hátul megtámaszkodva, egyenes gerinccel ülünk. A talpak a talajon. Összehúzzuk a farizmokat, majd  elernyesztjük. 3x4x ismételjük. A szorításoknál megfigyeljük, hogy a hasizom  is dolgozik. Tehát a farizmok összehúzásakor a hasizom is megfeszül. Megfigyeljük, hogy a farizom összehúzásakor a gáti izmok is megfeszülnek. Bár ezeket most még akaratlagosan nem mozdítottuk ki.

Kissé elemeljük a talpakat a talajról, és kis terpesztéseket végzünk ülő testhelyzetben. Csak a térdek távolodnak egymástól, majd közelednek. Fontos, hogy érezzük a combizmok elazulását is. Végezzünk közben hasi légzést.

• Nézzük meg, hogy a gáti izmok hogyan mozdulnak. Mozdítsuk meg a végbélzáró izmot, és figyeljük meg a hasi izmok működését. Biztosan minden mozdulatnál, amit akaratlagosan el tudunk végezni, megfigyelhetjük, hogy a hasi izmok is mozgásba jönnek, inkább az alhasi területen. Ugyanis a hasi izmok alsó része össze van nőve a gáti izmokkal.
• Érezhető, ha a gáti izmokat erősítjük, akkor a hasi izmok is erősödnek. A hasi izmokra hatunk, az eredmény szemléletes.
• Ha a vizelet elzáró izmokat mozdítjuk, ugyanezt érezhetjük, mozdulnak a hasi izmok alulsó részén is a hasi izmok, és természetesen mozdul az egész gáti terület. Mindig az a kérdés, hogy melyik izomra figyelünk.
• Az az izom fog erősödni, amelyikre odafigyelünk. Végezzünk több vizelet visszatartó szorítást. Figyeljünk most már a lazításra is. Csak megfigyeljük a lazítást, nem hatunk  rá direkt módon, azaz nem toljuk szét az izmokat.
• Felváltva mozdítjuk az izmokat, először mozdítsuk a hátulsó izmot, majd az elülső izmot. Minden mozgás közben legyen lazítás, az izmok így nem lesznek feszesek.

Vagyis azon túl, hogy hatunk a teljes test rehabilitációjára, egy nagyon fontos hátráltató tényezőt szüntetünk meg, a széklet- és vizeletinkontinenciát. Időseknél fokozott az ürítés kontrolljának elveszítése, ami a stroke után fokozódhat. Állandó katéter behelyezése nem jelenthet megoldást.

A stroke-on átesett még rehabilitálódó beteg nem tud minden akadályt leküzdeni, ha mozogni szeretne. Az akadályok elhárítását szükséges megtanulni a rehabilitációs programban. Sokszor szükséges az egész lakást átalakítani. Pl. a w.c. környékének jól megközelíthetőnek kell lennie, fali kapaszkodó elhelyezése ajánlott.

A rehabilitáció alatt több eszköz is  rendelkezésre állhat.
Szükséges használnunk azokat az eszközöket, amelyek a természetes testtartást segítik. Ha a fal elé állunk, a lehető legelengedettebb testtartásban  úgy, hogy a farizom és a fej is könnyedén a falhoz érjen, akkor megérezzük, hogy mekkora a távolság a derék és a fal között, valamint a nyak és a fal között. Ezeknek a távolságoknak fegfelelő vastag párnát  használhatunk üléskor, a szék háttámlája és a derekunk között. Ha ilyen segédeszközt használunk üléskor, a lábak ellazulnak, mert a medence előre tud billenni kissé. Egészen megváltozik az altest vérellátása, a keringése. Ha kiemeljük a mellkas területét, akkor ez szintén hozzá fog járulni az altest felszabadulásához. Mivel általában sokat ülünk, ezért fontos megéreznünk a természetes testérzetet ülés közben.

Alváskor szintén a legtermészetesebb testhelyzetet ajánljuk. Szintén érdemes a derék alatt kis párnát használni, hogy a gerinc egyenes lehessen. Ugyanígy a nyaknál is lehet alacsony párna, amely a fejet természetes magasságban tartja. Ha oldalt fekszünk, fejünk soha ne lógjon rá a vállunkra, mert elnyomja a keringést. Akkora kispárnára van szükség, melynek segítségével a fej olyan helyzetben van alvás közben, mint amikor állunk.

Gátló vagy hátráltató tényezők, szövődmények:
A program során több kedvezőtlen elváltozással kell szembenéznie a betegnek és a rehabilitációs csoportnak. Ezek jelentős része lassítja a megfelelő rehabilitációs eredmény elérését, sőt nem ritkán lehetetlenné teheti azt.

Szövődmények fellépése esetén átmenetileg vagy véglegesen fel kell függeszteni a programot, a beteg ebben az időszakban fizikailag és szellemileg nem terhelhető.

Tóth Andrea
mozgásterapeuta
2010. 12. 01.