Egy pajzsmirigybeteg „csodálatos gyógyulásának” története
(Diderot)
Sokat töprengtem azon, hogy ezt a történetet megírjam-e. Végül úgy döntöttem, hogy megteszem, mert talán használhatok, hiszen „aki csak egy emberen segít, az már nem élt hiába”. Az orvosok (néha a sajtó is) a ritka, esetleg rendkívülinek tartott betegségekre, vizsgálatokra és kezelésekre figyel. Ebbe a szenzációéhes világunkba talán nem illik be ez a történet. 6 hónapja egy középkorú hölgy keresett meg és kétségbeesetten mondta, hogy már több hazai és külföldi intézetben vizsgálták az elmúlt 1 évben, de a csökkent pajzsmirigyműködésén nem tudtak segíteni. Kezelőorvosa is felhívott telefonon és beszámolt róla, hogy valószínűleg valamilyen rendkívül ritka, örökletes betegségről lehet szó, azért nem jártak sikerrel az eddigi próbálkozások. Hiába adták a legkorszerűbb készítményeket, de a „TSH” értéke mindig 50 IU/l felett maradt. Kezdetben tamáskodtam és a kollégának elmondtam, hogy a TSH csak egy érték, amelyre oda kell figyelni, de nem azt kell kezelni.
A történet szempontjából fontos egy kis kitérőt tennem és elmondani, hogy a pajzsmirigy hormonokat: trijódtironint (T3-t) és thiroxint (T4-t) termel. Ezek mennyiségét az agyalapi mirigy pajzsmirigyserkentő hormonján (TSH) keresztül szabályozza (fontos megjegyezni, hogy a TSH nem a pajzsmirigy által termelt hormon!). Ezek a hormonok felelnek a szervezet anyagcsere-bioenergia folyamatainak megfelelő működéséért, a fehérje-szintézisért, szabályozzák a testhőmérsékletünket, oxigén fogyasztásunkat, a magzat idegrendszeri fejlődését, csökkentik a koleszterinszintet, elősegítik a szervezet növekedését, felelősek a központi idegrendszer, a szív, a gyomor-bélrendszer és a bőr megfelelő működéséért, és nagymértékben meghatározzák lelki (pszichés)állapotunkat is. Fontos tudni, hogy jóllehet a T3 és a T4, a TSH szintjét a vérből meg tudjuk határozni, azonban az egyes laboratóriumokban kapott értékek eltérést mutathatnak. További gond, hogy az un. normál („referencia értékeket”) nem a hazai körülményekhez viszonyították, pedig azok jelentős földrajzi és genetikai különbséget mutathatnak az egyes kontinenseken. A ma használt vizsgálati módszerek többsége a hormonok mennyiségét méri, azonban azok funkcióját, aktivitását sajnos nem. Erre jó és gyakorlati példa, hogy a TSH (tehát az agyalapi mirigy által termelt hormon) szintje a vérben a nap egyes periódusában változik (legmagasabb éjfél előtt) A TSH biológiai „erőssége” is egyénenként, évszakonként is különböző lehet, ráadásul egyes gyógyszerek (szteroidok), betegségek (pl. láz) is befolyásolják. A hormonok mérése tehát fontos, de mindig egyénenként, a beteg panaszainak függvényében kell értékelni.
Visszatérve betegünk történtére, kiderült, hogy valóban olyan panaszai vannak, amelyek a csökkent pajzsmirigyműködés (hipotireózis) mellett szóltak: aluszékonyság, csökkent étvágy melletti hízás, székrekedés, fázékonyság, hajhullás, menstruációs zavarok, végtagzsibbadás, magas vérnyomás, főleg az arcon vizenyő (ödéma). A magas koleszterin és zsírértékei miatt állandóan gyógyszerek szedésére szorult. A feladat nagynak ígérkezett, hiszen valóban vannak olyan ritka formái ennek a betegségnek, amikor a pajzsmirigy hormonjaival szemben alakul ki rezisztencia, hasonlóan ahhoz, ami a PCOS-ban és a cukorbetegség bizonyos formáiban ismert (utalok ezen a honlapon már általam korábban leírtakra). Ennek a molekuláris genetikai betegségnek a lényege az, hogy a termelt hormon (T4) hiába képződik a pajzsmirigyben nagy mennyiségben és jut el ez az üzenet a szervezet különböző sejtjeibe, annak jelfogóiba (amelyeket receptoroknak nevezünk szakszóval), azok ezt nem észlelik („megsüketülnek”). Ilyen típusú örökletes betegség valóban ismert, ez az ún. T4 rezisztencia betegség, amely a szakirodalomban is rendkívüli érdeklődést váltott ki. (Autoimmunity in Patients with Resistance to Thyroid Hormone, J Clin Endocrinol Metab. 2010 May 5). Elérkezett a beteggel történő találkozás napja. A hölgy megjelenése, felpuffadt arca, mély hangja, száraz bőre, megritkult szemöldöke és haja azonnal a hipotireózis diagnózisát erősítette meg bennem. A rendkívül elkeseredett beteg azt kérte, hogy eddigi - valóban több kötetet kitevő - leleteit olvassam át, amit meg is tettem. A döntően laboratóriumi leletek valóban a felvetődött diagnózis mellett szóltak. Ekkor megkérdeztem: „vizsgálta-e valaki az Ön pajzsmirigyét?” A válasz rövid volt és némileg indulatos „persze többször is, ultrahanggal”. „És megtapintotta-e valaki a pajzsmirigyét” érdeklődtem tovább. „Nem, de hát minek” volt a kicsit ingerült válasz. Megértettem és megnyugtattam szegény beteget, hiszen azt várta (ahogyan ezt később nekem ki is fejtette), hogy azonnal sok komplikált (képalkotó, MR, PET/CT, esetleg molekuláris genetikai) vizsgálati sorozatnak kell elébe néznie, amely végre pontot tesz kálváriájának végére. E helyett én az mondtam, hogy kezdjünk mindent elölről, csináljunk egy „tabula rasa”- t. Kiderült, hogy családjában több, autoimmun eredetű pajzsmirigybeteg van, akik közül többet meg is operáltak és számára is kilátásba helyezték a műtétet. Elmondta hosszas beszélgetésünk során, hogy a vizsgálatok után különböző pajzsmirigy-hormonokat írtak fel neki, köztük a legkorszerűbbeket is, de nem használtak. Ekkor jött az a kérdésem, amelyre nem számított: „és hogyan tetszik szedni a gyógyszert?”. Elcsodálkozva nézett rám, majd azonnal rávágta, hogy „természetesen reggel és éhgyomorra”. Ekkor közbevágtam „és mivel?”. „Hogy-hogy mivel?” - volt a kicsit indulatos válasz. „A felkelés után fél óra múlva tejjel veszem be a gyógyszert” - mondta. Ez volt a kulcsmondat, amelynek alapján azonnal érthetővé vált számomra minden. A helyzet ugyanis az, hogy a tej (tejfehérje), továbbá sok más élelmiszer és gyógyszer eltérő módon megakadályozza a T4 felszívódását. A tej megköti a T4-et és ezért teljesen hiábavalóvá teszi a gyógyszer szedését. Ettől kezdve a történetünk „happy end”-del végződött. Arra kértem, hogy a megbeszélt dózisokban éhgyomorra vegye be a gyógyszert, szigorúan vízzel. Néhány hét alatt a betegünk panaszai gyorsan megszűntek, a testsúlya 10 kg-t csökkent, aluszékonysága megszűnt, haja növekedésnek indult, hormonértékei rendbe jöttek, a koleszterin szintje normalizálódott. A legutóbbi vizit alkalmával már viccelődve azzal búcsúzott: „Tudja professzor úr én nem magával fekszem, de reggelente mindig önnel ébredek!”
Prof. Dr. Balázs Csaba
Endokrinológus
A Budai Endokrinközpont specialistája "endokrinológia" témakörben
Kérem, tegye fel kérdéseit, készséggel válaszolok Önnek! Bizalmát köszönöm!
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: