Én magam 9 évesen kaptam az első saját kutyámat, az egyik tanárnénimtől. Egy tündéri spániel keveréket, akit a magam érdeklődő gyerek módján szinte cirkuszi kutya szintre képeztem ki. Kétlábon járt, helyben maradt szinte bármeddig, ült, feküdt, forgott, pitizett, és amit csak ki tudtam találni arra rá tudtam őt venni. Azóta csak tanultam a kutyákról, és pedagógusként azt figyeltem meg, hogy a kutyás szülők egy csomó mindent sokkal jobban csinálnak.

1. Ha kutyád van, hamar megtanulod, hogy nem ő a világ közepe. A kutyának kell a világhoz alkalmazkodnia, és nem a világnak a kutyához. Amikor gyereked lesz, ezt a tudást azonnal és ösztönösen átviszed rá is. Éled az életet, és a gyerekedet tanítod meg arra, hogy alkalmazkodjon hozzá. Természetes, hogy a gyerekhez is alkalmazkodik a ritmus, ha felelős vagy (Ahogy a kutyához is, hiszen viszed sétálni minden nap) de a gyereknek is legalább annyira kell alkalmazkodnia az élethez, nem ő kerül a középpontba, hanem ő kerül bele a családba. Őt tanítjuk meg alkalmazkodni.
    
2. Nincs rossz idő, csak aktuális időjárás van! A kutyás szülők bármilyen időjárási körülmények között kiviszik a gyerekeket is a szabadba, (általában összekötve a kutyasétával) – ugyanis a gyereknek épp úgy meg kell tanulnia az időjárási körülményekhez alkalmazkodni, ahogy a kutyának.
    
3. Megfigyeled, mielőtt orvoshoz rohannál. A kutyás szülők tudják, hogy az állatorvos drága, tehát nem futnak ész nélkül minden aprósággal orvoshoz, csak akkor, ha a bajt nem tudják kezelni. Bár ez habitus dolga, de többnyire alkalmazzák azt az aranyszabályt, hogy megnézik a pisit, a kakit a nyálat, a testhőt, mielőtt nagyon kétségbe esnének. Ha viszont nagy a baj, akkor azonnal rohannak. (Fontos, hogy a kutyának ne adj ember gyógyszert, ahogy az embernek se kutyás gyógyszert úgy, hogy orvossal nem konzultáltál róla!)
    
4. Kizárod a falkából, ha hisztizik, vagy rosszalkodik. A vérbeli kutyások számára természetes, hogy a kutyát nem bántalmazással, hanem a figyelem megvonásával vesszük rá arra, hogy illeszkedjen a falka elvárásaihoz, vagyis viselkedjen a szociális normák szerint. A kutyás anya a hisztis gyereket simán átlépi és otthagyja, figyelemenergia nélkül, míg a gyerek meg nem tanulja, hogy a hiszti semmire nem jó. Sőt, már előre látja, mikor fog kialakulni a hiszti, és meg is tudja előzni a bajt, ahogy a kutya esetében már a mozgásából látod, hogy most készül valamire …


5. Jutalmazással nevelsz. A kutyakiképzésben hamar megtanulod, hogy a jutalomfalatért, vagy a játékért a kutya nagyon sok dologra hajlandó. A simogatás, a dicséret mindennél többet ér. Tehát a gyereket is igyekszel dicsérettel, simogatással, kedves szóval irányítani, hogy örömmel csinálja azokat a dolgokat, amiket kérsz tőle. A kutya nevelésében van az a szabély, hogy amit nem akarsz, hogy csináljon, azt tedd kellemetlenné, amit szeretnéd, hogy tegyen, tedd kellemessé, de úgy, hogy ne legyen benne verés, vagy fájdalom okozás. Ez a gyereknevelésre is igaz lehet, ha ügyesen csinálod!
    
6. El tudod terelni a figyelmet. A kutyánál hamar megtanulod, hogy a kutya figyelmét magadra kell tudnod irányítani ahhoz, hogy jól képzett legyen az állat, és például el tudjatok menni egy másik (akár acsarkodó) kutya, vagy egy prédaként viselkedő szemtelenebb cicus mellett. Ehhez játékot, jutifalatot, vagy izgalmas, éles hangokat használsz, hogy te érdekesebbé tedd magad, mint az inger, amit ki akarsz kerülni.
   
   A gyerekednél sem fog gondot okozni, hogyha sírásra biggyed a szája, azonnal elkezdd kifelé irányítani a figyelmét. Egy: - Nézd, kukás kocsi! felkiáltás ér annyit a gyereknél, mint egy darab íncsiklandó, füst illatú párizsi a kutyánál.
   
   
   Ksenia Chernaya fotója a Pexels oldaláról
    
7. Játékká tudod alakítani a munkát! A kutyát nehéz kényszeríteni, de könnyű vele játszani. Így van ez a gyerekkel is. Ha valamit játékká tudunk alakítani, akkor örömmel megtanulja és elvégzi. Láttam a tévében egyszer hullakeresésre kiképzett kutyákat, akik a romok alatt – már a mentés munka végén – holttesteket jeleztek. Kőkemény, de nagyon fontos feladat, emberpróbáló a gazdinak. Viszont a kutyának – és ez a mondat ütött szíven, ugyanakkor csodálkoztatott rá a valóságra, - játék a hullakeresés is. Pont ugyanolyan, mintha szarvasgombát keresne. A találékony szülő tehát szinte minden munkát és feladatot játékká tud alakítani.
    
8. Következetes vagy. A kutyát máshogy nem is lehet fegyelemre, rendre szoktatni. Amit egyszer szabad, azt mindig szabad, amit nem szabad, azt soha nem szabad. Ez nem jelenti, hogy az idő múlásával ne lehetnének újra keretezett szabályok. (Egy kutyababának még mást szabad, mint egy idős állatnak, vagy egy munkája és aktivitása teljében lévőnek!) Ugyanakkor az együttélés alapszabályait nem szegheti meg senki. A kutyás szülő ezért sokkal könnyebben marad következetes a gyerekkel is.
    
9. Tudsz fegyelmet tartani. A kutya esetében a fegyelem nagyon fontos, hiszen egy ragadozóról beszélünk, aki velünk él. Ez – ha nem tudjuk a fegyelmet megtartani – könnyen érhet rossz véget is. (Mind hallottunk már kutyatámadásról, és az esetek többségében pont ez volt a baj: nem volt meg a fegyelem és a következetesség a gyerek és a kutya felé!) A gyerekünket is tudnunk kell fegyelmezni, de pont ahogy a kutyát, bántás nélkül. Amikor csöndben kell ülni, akkor csöndben kell ülni. Pont. Egy átlagos kutya egy kb. 3- 4 éves gyerek szintjén van.
    
10. Egészséges lesz a viszonyod a koszhoz! A kutyás ember nem koszos – jó esetben – de sokkal toleránsabb a kosszal szemben, mint a nem kutyás. Ennek az az oka, hogy a kutya a szőrével, a szabadban boldog természetével egyszerűen több koszt visz haza. A kutyás szülő sokkal kevésbé fog kiakadni azon, ha a gyerek összepiszkolja magát, sokkal jobban hozzá van szokva a hányáshoz, kakihoz, pisihez, mint a nem kutyások, hiszen naponta találkozik ezekkel. A kosz egészséges mértékben hozzájárul az immunitás kialakulásához. A kutyás emberek immunitása általában sokkal jobb, mert ellenállóbbá válnak ezáltal a kórokozók ellen. Természetesen a kutyás otthonok is tiszták, csak több bennük a kutyaszőr, vagy az apró folt a szőnyegen.

Végezetül pedig egy vérbeli, állatszerető, kevesebb stresszben élő, egészségesebb gyereket nevelsz, aki pozitív, boldog szemléletben nő fel és ezt is fogja majd tovább adni. A kutyás gyerekek felelősebbek, tudatosabbak, általában egészségesebbek és jobban kijönnek nem csak az állatokkal, de embertársaikkal is, mert megtanulják, hogy nem csak a szó, de a testbeszéd is fontos, és eltérő lehet a miénktől.

A kutyás anyák (és apák) tényleg csodálatosak, és csodálatos gyerekeket is nevelnek!

Címfotó: Olya Kobruseva fotója a Pexels oldaláról