Féltékenység vagy irigység?
A férfiakra legalább olyan veszélyt jelent a zöld szemű szörny, mint a társadalom nőtagjaira, csupán az erősebbik nem szereti felfedni érzelmeit, ezért csak ritkább esetben tesznek erről tanúbizonyságot.
Ez a heves, olykor nagy vitákhoz vezető érzelmi kitörés nem kapcsolható egyes életkorokhoz, bármely kapcsolatban előfordulhat, azonban mindaddig nem jelent problémát, amíg az egészséges szerelemféltés szintjén marad, ha azonban a zöld szemű szörny belopózik a mindennapokba, az könnyen tökre teheti a legstabilabb kapcsolatot is.
Féltékenység vagy irigység?
Mindannyian más-más kifejezéssel határozzuk meg ezt az érzelmet, s a szakértők is különféle féltékenység-típusokat határoznak meg. John Rawls 1971-es kötetében a féltékenység, és az irigység kapcsolatát kutatta. Feltételezése szerint a féltékeny ember csupán azt igényli, hogy partnere rá szentelje a legtöbb figyelmet, az irigy ember pedig teljesen ki akarja zárni egy harmadik ember jelenlétét, függetlenül attól, ki az a személy.
Ha a birtoklási vágy elhatalmasodik, nem hagyja, hogy partnere bárki mással érintkezzen, szeretné teljes egészében magáénak tudni, s kisajátítani. Jeffrey Murphy erre a feltételezésre alapozva úgy vélte, a féltékenység saját önértékelésünkkel hozható kapcsolatba. Elmélete szerint számunkra fontos mások véleménye, s ha partnerünk viselkedése azt igazolja, hogy más ember is van olyan értékes, mint mi magunk, az kétségeket ébreszt, elbizonytalanít.
Országok, tradíciók
Egyes szociálpszichológusok szerint az emberek neveltetése nagyban szerepet játszik a féltékenység kialakulásában. Néhány társadalomban megszokott jelenség a többnejűség, illetve a poligám kapcsolatok. Európában ez a fajta hozzáállás szokatlan, sőt, sokak szemében az erkölcstelenség határát súrolja. Sok esetben a vallás tiltja, vagy éppen engedélyezi a többnejűséget, s az emberek gyermekkoruktól fogva ebben a szellemben nevelkednek.
Az Európában jellemző monogám párkapcsolatok miatt az itt nevelkedő ember számára természetes, hogy partnere hűséges, nem tart igényt több társra, s ha bármilyen történés ezt a megszokott jelenséget veszélyezteti, kétségbe esésének heves érzelmi kitöréssel ad hangot. Margaret Mead szociálpszichológus a neveltetés, a társadalmi tradíciók különbségeinek tudja be ezt a reakciót.
Korábban Európában sem volt jellemző a féltékenység. Évszázadokkal ezelőtt tiltott volt a házasság előtti kapcsolat, emiatt ritkábban fordult elő ez a jelenség. Később megjelentek a nyíltabb kapcsolatok, a válás lehetősége, így a zöld szemű szörny ismét megjelent.
A hetvenes évek elején megjelentek a "szabad szerelem", vagy más néven poligámia hívei is.
Féltékenység és a gének
Napjainkban számtalan írás jelenik meg a hűtlenség, vagy éppen a féltékenység genetikai okairól. A természet úgy alkotta meg teremtményeit, hogy azok minél tovább fennmaradjanak. Bár a civilizáció elnyomja a legtöbb ösztönt, génjeinket mégsem tudjuk befolyásolni. Evolúciós szempontból a féltékenység a gének megóvására szolgál.
Több kutatás is arra az eredményre jutott, hogy a férfiak a termékeny nőkhöz vonzódnak, s természetüknél fogva a "szaporodás" az elsődleges cél, míg a nők genetikailag az anyaságra lettek programozva, tehát sokkal hűségesebbek és kitartóbbak. Ugyanakkor a nők is azon férfiakhoz vonzódnak leginkább, akik legjobb alanyai lehetnek az utódnemzésnek.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden nő hűséges, és minden férfi hűtlen. A genetikai tényezőkön kívül fontos szerepet játszik a neveltetés, a környezet, illetve az egyénenként változó elvek.
Sok esetben alaptalanul vagyunk féltékenyek, és ezt később be is látjuk. Ha valakiben vetélytársat látunk, az talán csak egy félreértésnek köszönhető. Sokat jelenthet, ha egy kapcsolatban nincsenek tabu témák, és a két fél meg tudja beszélni elvárásait, igényeit, így könnyen elkerülhető a félreértés, ezáltal pedig a féltékenység megjelenése.
Családinet hozzászólások:
Álmatlan éjszakák helyett
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: