A ló és az ember kapcsolata
Singola Edit [cikkei] - 2008-06-10
A ló ősidők óta az ember társa, teherbírását és sokoldalú munkavégzését szinte minden korban és kultúrában kihasználták. A lovat erején kívül az emberhez kötötte ragaszkodása, hűsége
Ez a jól megtermett állat olyan érzéseket, hatásokat képes kiváltani belőlünk, mint amilyeneket nem is remélnénk. Aki ült már lovon, az tudja, miről van szó, aki még nem próbálkozott lovaglással, annak csak javasolni tudom, mert nem ajánlatos kimaradnia ebből az élményből: „Ha valaki egyszer felül a lóra, és ha szereti a lovat, beleszerelmesedik és nem valószínű, hogy utána el fogja hagyni a lovaglást.” /Mészáros Zsolt/.
Sokféle lovassport létezik hazánkban is - elvégre lovas nemzet vagyunk-, amelyeket kipróbálhatunk vagy nézőként élvezhetünk, például lovasakrobatika, tereplovaglás, díjugratás, díjlovaglás, military (lovastusa), lovaspóló, lóverseny. 
A lóval való kontaktus azért különleges, mert az állat egyszerűen megszeretteti magát, már azzal, hogy felenged a hátára, kötődést vált ki belőlünk, aminek kölcsönös ragaszkodás lesz a vége. Maga az érintés, a hátas testének melege, ahogy érezzük az izmok erejét és mozgását, a közös erőfeszítést, az együttes izzadást, a mozgás örömét, nemcsak a testre gyakorol kellemes hatást, hanem a lélekre is, sőt azt mondhatjuk, a szellemre hasonlóképpen, mert a lovaglás egyúttal összpontosítást is igényel.
A ló és az ember találkozásának mindezen pozitív hatására már az ókori görögök is felfigyeltek. A görög hippo = ló szóból ered a mai hippoterápia elnevezés, ami lovasterápiát, lóterápiát jelent. Mivel a pacik mind az egészséges, mind pedig a sérült emberekből egyaránt kedvező reakciót váltanak ki, gyógyításra, rehabilitációra, betegségek megelőzősére ugyancsak használják őket.
A hippoterápia Svájcból eredeztethető, hazánkban 1992 óta foglalkoznak vele. Lényege, hogy a lovagoltatás gyógytornász segítségével történik, aki a lovat futószáron vezeti, a lovon ülővel pedig gyakorlatokat, játékokat végeztet. Eredményesnek bizonyul a lóterápia többek között mozgáskorlátozottak, ortopédiai betegségben szenvedők, neurológiai betegek, értelmi fogyatékkal élők állapotának javításában. A lovaglás és a lovasterápia között van némi különbség, az előbbinél mi hatunk a ló mozgására, tulajdonképpen a nyeregben ülő irányítja, míg az utóbbinál a ló mozgása hat a lovasra. A ló egy perc alatt körülbelül százat lép, tehát ennyi impulzus éri a rajta ülőt, emellett lovon ülve passzívan úgy mozog az ember, mint járáskor, tehát ez a mozgás lenyomatot hoz létre, és a mozgásukban korlátozottaknál ez a nem tudatosan rögzített emlék a járás során jótékonyan jelenhet meg.
Tehát mindenkinek csak ajánlani tudom a lovaglást. Természetesen oda kell figyelni a jó védőfelszerelések viselésére, meg kell ismerkedni a lóval, érdemes az alapokat szakembertől elsajátítani, és mint minden sportban megfelelő körültekintéssel, 
összpontosítással a balesetek is elkerülhetőek. A lovaglás során sok új élményt szerezhetünk, új ismereteket sajátíthatunk el a lóról, az állatokról, a sportról, azonfelül, hogy hasznosan és kellemesen tölthetjük el a szabadidőnket, még baráti körünket is növelhetjük. A lovaglás a szabadság érzését jelentheti, egy olyan élményt, amikor a rohanó hétköznapokból kiléphetünk, eggyé válhatunk a természettel, a lovakkal, ahol nem számít, hogy összepiszkoljuk a ruhánkat, és hogy kócos a hajunk, sőt még egy idő után az istálló szagát sem vetjük meg.
összpontosítással a balesetek is elkerülhetőek. A lovaglás során sok új élményt szerezhetünk, új ismereteket sajátíthatunk el a lóról, az állatokról, a sportról, azonfelül, hogy hasznosan és kellemesen tölthetjük el a szabadidőnket, még baráti körünket is növelhetjük. A lovaglás a szabadság érzését jelentheti, egy olyan élményt, amikor a rohanó hétköznapokból kiléphetünk, eggyé válhatunk a természettel, a lovakkal, ahol nem számít, hogy összepiszkoljuk a ruhánkat, és hogy kócos a hajunk, sőt még egy idő után az istálló szagát sem vetjük meg. A lovaglás a kellemes fáradtságon kívül mindenképp jó kedélyt, pozitív életérzést hoz létre, önbizalmat, kitartást ad és növeli akaraterőnket.
Családinet hozzászólások:
Előző hír
Kiscica repül a fűbe
Következő hír
Előzzük meg állataink hőgutáját!
LEGOLVASOTTABB
Három gyerek tűnt el Szigetszentmiklósról
A szigetszentmiklósi rendőrök a lakosság segítségét kérik három gyermek eltűnésének felkutatásában.
Epekövesek, figyelem! Íme a gasztroenterológus ünnepi tanácsai
Az ünnepi időszakban tömegesen jelentkeznek a sürgősségi ellátásban az epekólikás betegek. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológus, belgyógyász szakorvosa szerint, ha valaki már átélt ilyen rohamot, az soha nem felejti el; megfelelő kezelés híján pedig bármikor újra jelentkezhetnek a tünetek, és akár súlyosabb szövődményeket is okozhatnak a kövek.
Elmúlhat-e magától a pánikbetegség?
A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, különösen, ha úgy érezzük, kicsúszik a kezeink közül a kontroll a rohamok kapcsán. Érdemes-e arra várni, hogy majd "magától" elmúlik a nehézség? Egyáltalán léteznek-e olyan eszközök, amelyekkel elősegíthetjük a javulást? Mikor és miért érdemes orvoshoz fordulni? Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere adott választ a kérdésekre.
Óriási a korai felismerés jelentősége a nőgyógyászati daganatoknál is
A daganatos betegségek korai felismerése sok esetben élet-halál kérdése lehet, de legalábbis meghatározza a kezelés lehetőségeit. Így van ez a nőgyógyászati daganatok esetében is: minél korábban sikerül felismerni a betegséget, annál jobbak lehetnek a kilátások. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája elmagyarázta, mikor, kinek és milyen vizsgálatok szükségesek az időben történő diagnosztizáláshoz.
Mit tehetünk, ha folyamatosan romlik a gyermekünk szeme?
A gyermekek látása világszerte egyre rosszabb, és ennek egyik egyértelmű oka a képernyő előtt töltött idő növekedése. Egy globális tanulmány szerint az utóbbi években egyre több gyermeknél jelentkezik miópia, más néven rövidlátás.
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: