Ilyen a repülés egy öthónapossal

Most, hogy végre leülhettünk, Szófia Léna békésen alszik az anyja ölében, és látszik, fogalma sincs arról, hogy életében először repülni fog. Idilli állapot, így terveztük, ám csak addig tartott, amíg az - elképesztően büdös izzadtságszagú utastársunk - egy sebzett ork hangerejével üvöltve fel nem tette a kérdést: „Jajj, de szép baba, mi a neve”? Szófia Léna sem ilyen bűzhöz, sem ilyen hangos üvöltéshez sincsen hozzászokva, ezért összerezzent, majd egy pillanattal később legörbült az alsó ajka: teljesen egyértelmű, hogy sírni fog. A következő 15 percben beletömünk fél cumisüvegnyi kaját. Miután megette, elégedett gügyögéssel fordul a büdös utastárs felé, és minden bizonnyal az előző sokk hatására a háta közepéig összekakilta magát.

A WC felé haladva egy pillanatra elképzeltem, hogyan mesélem majd az italkimérésben a haveroknak, hogy milyen a szex 10 000 méter felett, de szomorúan kellett észrevennem, hogy kihunyhatott a tűz, csak a pelenkacserére jutott idő: azzal is volt egy kis zűr, amikor a feleségem egy elegáns mozdulattal – a szemetes helyett - a WC csészébe dobta a kakis pelust, véletlen, amit persze nekem kellett kibányásznom, mielőtt a 7.30-as híradóban bemondják, hogy a karlsruhei gép, egy szaros pelenka miatt hajtott végre kényszerleszállást, valahol Ausztriában.

Landolásig aztán már semmi nem történt: Szofi aludt, ahogy végigaludta az utat Dudenhofenig.

Németország

Az, hogy nem Németország lesz Szófia kedvence hamar kiderült: hiába beszéltünk lelkesen beszéltünk arról, hogy hol vagyunk: Ő csak a vakondjával törődött.

Pedig Németországban rengeteg érdekes dolgot láttunk. Láttuk például a Fekete erdőt, ahonnan ered a Duna, és a 90-es években itt forgatták Brinkmann professzor tévésorozatát amelyikben a Bundesliga frizurájú Udo a nyitott BMW-jével minden nőt – és az erdő összes, 60 centi átmérőjűnél kisebb törzsű fáját, plusz a mókusokat – meghódította.

Szofi egyetlen pillantással nyugtázta az egészet, majd – hatalmas meglepetésünkre – nem a vakonddal, hanem az Arionos kutyájával kezdett veszekedni. Másnap, Heilderbergben sikerült úgy megmutatnunk neki az egyetemet, és valami hidat - ahol millió turista fotózkodott -  és úgy végigsétálni a több kilométer hosszú sétálóutcán, hogy ő kizárólag a vakonddal törődött.

Egyébként Szófia viszonya a vakonddal megváltozott: mostanában sokat beszélgetnek, de ez csak figyelemelterelés, mert amikor úgy érzi, hogy a vakond figyelme csökken: azonnal megpróbálja megenni.

Gondolhatnánk, hogy Szófia nem érezte magát jól Németországban, talán azt is hogy unatkozott, de ez nem így történt, köszönhetően a Penny/Rewe párosnak, a péknek, a szökőkútnak, és egy kicsit talán Matyinak.

Menjünk sorban: Dudenhofen egy kis város, nem sok minden történik ott. Ahogy a lakásban sem, ahol tartózkodtunk: ezért reggelente a kezünkbe vettük a sorsunkat, és hatalmas sétákat tettünk: felfedeztük a péket (ahol a pékkisasszony Frau Pogácsa) azonnal beleszeretett Szófiába, aki – mire odaértünk – rendszerint aludt, köszönhetően a Rathaus (ez valami városháza, mi angolosok, azt hittük patkányház) előtt csobogó szökőkutaknak. A Rewe-t és Penny-t pedig azért szerette mert ott is volt egy csomó pénztáros Frau, akik imádták őt, na meg azért mert ott annyi érdekes színes cucc van, főleg újságok, amiket mostanában előszeretettel gyűröget össze Szófia.

Matyi

1984-ben, vagy 1985-ben a Balatonon nyaraltunk, és egy összeesküvés áldozata lettem: apámék baráti társaságában voltam én, meg volt egy szőke kislány Lívia, ezért beindult az irányított ismerkedés: együtt kellett mennünk fagyizni, csúszdázni, és talán fürdeni is, sőt közös gumimatracunk volt. Lehet, hogy már akkor felmértem, hogy pár évesen nem érdemes hosszú ideig elköteleződni, lehet, hogy Lívia gondolta úgy, hogy még élne, mielőtt férjhez megy, akár olyan nüanszokon is múlhatott a románcunk, hogy én a puncs, ő a a csoki fagyit szerette, vagy az lehetett a baj, hogy sosem volt zsánerem a szőke, de rá lehet fogni az egészet a kémiára is: mindenesetre nem működött.

Tanulva abból az esetből semmit nem akartam az öthónaposomra ráerőltetni: hiszen láthatóan nem jött össze a románc Matyival. Pedig össze kellett volna jönnie: minden adott volt. Matyi helyes. Matyi, igazi kis pasi önálló akarattal: hiába akarták a szülei minden este 7:30-kor elaltatni, Matyi angyali mosollyal 10 óra után még apabuszozott. Az, hogy Matyinak mennyire tetszett, vagy nem tetszett Szófia, nem derült ki: rafinált pasiként úgy tett, mintha észre sem venné: akkor sem, ha Szofi dobott neki egy félszeg félmosolyt.

Nem úgy mint Günther, (személyiségi jogok miatt nem mondhatjuk meg az igazi nevét) akivel a Rewe-ben találkoztunk. Ő, ahogy meglátta Szofit, majd kiesett a babakocsiból, úgy kalimpált, és ha tehette volna ott eljegyzi. Szofinak azonban időben feltűnt,  hogy Günther – ahogy kar közelbe került – meg akarta szerezni a vakondot, ezért Szófia Léna, helyesen felismerte, hogy Günter csak ki akarja használni, ezért a továbbiakban semmilyen érdeklődést nem mutatott.  

Franciaország

Bár az oda, és a visszavezető utat is végigaludta, láthatóan jobban tetszett neki Németországnál Franciaország. Egy ideig eltartott, míg rájöttünk azért, mert amíg Németországban kastélyokat, várakat, egyetemeket nézegettünk, Strasbourgban a sétálóutcában sétálgattunk és vásárolgattunk, és neki, egy kiscsajnak, ez jobb program, bárminél. Lelkesen utazott az apabuszon (azaz a kezemben, hanyagolva a babakocsit), mindent látni akart, mindenhez hozzászólt, annyira, hogy volt bolt, ahova miatta kellett bemenni, hogy aztán bent, megijedjen a lehetőségtől, és azonnal lebiggyedő ajakkal jelezze, mégsem tetszik neki a kínálat, és gyorsan menjünk tovább, ellenkező esetben sírás lesz a vége.

Egyébként Szofit Franciaországban 7 alkalommal akarták megszólítani, integettek, és gügyögtek neki, még éltes korú madámok, és madmázellek akikkel könnyű volt megértettetni Szófia nevét:  hiszen azonnal tudtak asszociálni Sophie Marceaura.

Nem tudunk nem elmondani egy döbbenetes dolgot: Szofinak annyira tetszett Franciaország, hogy amikor átléptük a francia-német határt, pár pillanatra felébredt, és mintha kicsit könnyes lett volna a szeme, persze, lehet, hogy csak belesütött a nap.

Újra itthon

Már sorban álltunk, fel kellett volna szállnunk a hazafelé tartó gépre, amikor Szófia a sorban, csendben bekakilt. Úgy látszik ezt váltja ki belőle a repülés. Az anyukája - aki a megtestesült nyugalom, aki bölcsen hallgat, összegez, megold minden problémát - néha pánikba esik. Ez történt most is: bár 60 perc volt még a felszállásig, és alig 20 méterre voltunk a baba mama szobától, futnunk kellett. Keresztül a Duty Free shopon, mert arra gyorsabb. Azzal viszont nem kalkuláltunk, hogy más anyuka gyereke is bekakilhat, ezért megpróbáltunk 5-ször bemenni a zárt ajtón, némi nyomás alatt tartva a benti anyukát: merthogy a mi gépünk megy. Bent gyors pelenkacsere után máris rohantunk vissza – igen a Duty Free shopon keresztül – azért, hogy utána még 22 percig álljunk sorba míg fel nem szálltunk a gépre. A hazafelé út, innentől, eseménytelen volt. Szófia átaludta fél Európát, ahogy odafelé is.

Most, azon gondolkodunk, hogy ha ilyen jól megy ez nekünk: miért is nem mentünk el nyaralni?

Olvasd el a cikksorozat további részeit is:

Így jártam Szófiával (A megszületés története)
Így jártam Szófiával - Segítség, apa leszek
Így jártam Szófiával - Szofi, és a pálinka-party
Így jártam Szófiával - Az Első napok itthon
Így jártam Szófiával: Először kettesben
Így jártam Szófiával - Először nélküle, kettesben
Így jártam Szófiával - Szofi és az Olimpia
Így jártam Szófiával - A nagy utazás
Így jártam Szófiával - Szofi és az injekció
Így jártam Szófiával: először beteg
Így jártam Szófiával: szertefoszlott álom
Így jártam Szófiával: Az első karácsony
Így jártam Szófiával: Szófia megváltozott
Így jártam Szófiával - Szófia és a fura pillanatok
Így jártam Szófiával - mindjárt egy éves
Így jártam Szófiával - Szófia első szava
Így jártam Szófiával - A gyereknap 
Így jártam Szófiával - anya újra dolgozik 
Így jártam Szófiával: Szófia nyaral
Így jártam Szófiával: Szófia és a bölcsi 
Így jártam Szófiával - Szófia ellopja a karácsonyt 
Így jártam Szófiával: Szófia vásárol 
Így jártam Szófiával: egy átlagos nap