Amikor egy baba enni kezd
Ez nálunk is így volt. Először csak pár kanál finomsággal kínáltam meg a kisfiam, ami rögtön ízlett is neki. Eleinte sok sárgarépát és sütőtököt kapott. Nagyon odavolt értük, én pedig hagytam, hogy egyen amennyi jólesik. Egyszer csak arra figyeltem fel, hogy a babám érdekes sárgás színűvé vált. Először megijedtem, mert ez akár betegség jele is lehet. Megmutattam hát a gyerekorvosnak. Ő megkérdezte, hogy mit kap a kicsi enni. A válasz hallatán nagyot nevetett, és megnyugtatott, hogy ez csak a sok karotintól van, és jó lenne már valami mást is adni a babának. Belekóstoltunk mindenféle jóba, és sokáig nem is akadt újabb mókás helyzet.
Telt múlt az idő, és kisfiam felfedezte, hogy milyen izgalmas, ha a száját csücsöríti, és a levegőt egy kis nyállal vegyítve fújtat a nagyvilágba. Ez mindaddig vidámságot keltett bennem is, mígnem egyszer evés közben eszébe nem jutott, hogy mit is tud ő. Éppen cékla volt a terítéken, amikor fújtatott egy nagyot, és az egész falat, amit felé nyújtottam, az arcomon landolt. Persze a kedves apuka harsány kacajban tört ki, és még most is sajnálja, hogy akkor nem volt kéznél a fényképezőgép. Attól a naptól fogva óvatosabbá váltam, és egy ideig kevésbé harsány színű babaételeket próbáltam készíteni.
Eljött annak is az ideje, hogy gyermekünk, már önállóan szerette volna kis szája felé terelgetni a falatokat, csak még kezecskéjét nem tudta ennek teljesen alárendelni. Kiragadta kezemből a kanalat, és mosollyal az arcán kente körbe-körbe mindenütt. Egy ideig harcoltam ellene, de az okos könyvek tanácsára, hagytam, hogy egyedül próbálkozzon, hiszen egyszer ezt is meg kell tanulni. Hogy ebből mi lett?! Minden etetésnek fürdés lett a vége, mert a baba legfőbb mulatságává vált, hogy tányérkája teljes tartalmát az asztalra borítsa. Magát a tányért, pedig igazán közelről akarta megvizsgálni tapintás útján. Mégpedig úgy, hogy arcocskáját beledugta, és egészen a feje búbjáig dörgölte azt. Én is jól szórakoztam ezen, ezért nem esett nehezemre evés után helyreállítani a rendet, és pancsolni vinni a kicsit, bár ez utóbbi sokkal kevesebb lelkesedést váltott ki belőle, mint a maszatolás. Nem is hagyom azóta egyedül enni, csak akkor, ha van elég időm a renoválásra is.
A nagyobb puha ételekkel is megpróbálkoztunk. Nagyon jól ment, már kezdetben is ezek elfogyasztása. Néha túl nagy falatot sikerül harapnia a babának, és kezdő anyaként nekem ez rémületet keltett. A pici hamar felfedezte ijedtségemet, és ettől kezdve előszeretettel tett úgy, mintha félrenyelné a falatot, és köhécselni kezdett. Szerencsére erről hamar leszokott.
Még hosszú út áll előttünk, míg a fiam egyedül is képes lesz enni, és biztosan sok móka vár még ránk. Csak azt remélem, hogy ezek a felhőtlen percek megtanítják őt arra, hogy enni öröm.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy tartsák elérhető közelségben a fényképezőgépet, hogy ezek a pillanatok megmaradjanak, és a nevetés garantált lesz.
Schwarzenberger Katalin
www.helloinfo.hu
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: