Most, hogy visszaolvastam, javítok, január 7-én mentünk haza!!!

Totya, lehet, nem is eshetnél teherbe, mert hátrahajló a méhed!

Nem, én most tartózkodnék! Nem olyan jó buli az férfinek

Helenahera egyetértek!!! Amúgy köszönöm!

Diane, gratula Petyához és Petrához!

Totya, a többit szüld meg Te!!!

Olyan széép is a nagy család, de szerettem volna én is olyat! Most már neeem a kicsi is sokkk

Peeeerszeee, meg 4., és 5. is, simán, a Bátyám sok-sok keresztgyereket akar.

Gratula Diane! És lesz harmadik is még?

Na ez az. És akkor elkeserítik feleslegesen az embert.

Diane, köszi, hogy Te is megosztottad velünk a történetedet! : )
A hátrahajló méhszájról csak annyit, hogy a barátnőmnek is ezt mondták az első gyereke születése után, hogy csoda, ilyen hamar sikerült. Még szoptatott, ugye hátrahajló méhszáj, nem írnak neki fogamzásgátlót, kicsi az esélye az újabb teherbeesésnek. : ) Nála se volt kicsi, így a két gyerek között van 6-7 hónap. : )

Úgy döntöttem Én is megpróbálom szavakba önteni kisfiam és kislányom érkezését.
Először is azzal kezdeném, hogy hátrahajló méhszáj miatt a nőgyógyászom 19 éves koromban azt mondta, ha teherbe esem is, az valószínűleg nagyon nehezen fog menni. Mondanom sem kell nagyon elkeseredtem..
Szerencsére ez a diagnózisa nem bizonyult helytállónak, mind a két gyermekem kevesebb, mint három hónapnyi "próbálkozás" után megfogant.
Petyával problémamentes terhességem volt, kezdetektől fogva itthon voltam, és vigyáztam magunkra. Az első három hónapnyi erős rosszullétektől eltekintve, semmi gond nem volt. Nagyon szégyenlős pocaklakó volt, 28 hetes terhes voltam, mikor megtudtuk: kisfiunk lesz!!!! Pontosan emlékszem, a sógornőm az nap feküdt be a klinikára, tervezett császárra, és másnap született meg az unokahúgim.
Aztán hamar eljött a 39. hét. A férjem este jött haza a munkából, a másnapi ctg-ről beszélgettünk, mikor kelünk, indulunk stb. Említettem neki, hogy olyan furcsán fáj a derekam.. Azt mondta, majd másnap megemlítjük az orvosomnak.
Hát ebből a derékfájásból, hajnalban kezdődő fájások lettek, de erre még nem figyeltem fel igazán. Csak reggel 5 óra körül, mikor már igen sűrűnek tűntek kb. 10 perc. Szóltam a férjemnek, aki annyit mondott, nem baj Szívem, hatkor úgy is kelünk.
Hatra már 5 perces fájásaim voltak, mire kipattant az ágyból, szólt a szüleinek, majd RENDELT egy mentőt, (a telefonba közölték vele rendelni sajnos nem lehet, csak hívni ), és elindultunk az I.sz. Női klinikára.
Ott vizsgálatok, és az előkészítés közben elfolyt a magzatvíz is, és közölték, látják a hajas kis fejét. Ekkor kb. kilenc óra volt. Szülőszobára kerültünk, ctg, séta, vizsgálat 1.5 ujjnyi méhszáj, kevés.. Még séta, oxitocin, 13.00 órakor még mindig csak szűk két ujjnyi, még mindig kevés. A doktor úr közli, ha így megy császár lesz, Én tiltakozom. Közben telefonon tartjuk a kapcsolatot a családdal, a férjem a zöld köpenyben egyre sápadtabb, és egyre több időre marad kint a folyosón a Bátyámmal, aki kint izgul értünk. De legalább beletukmál szegénybe egy-két falat kaját.
Rohan az idő, hiába a séta, oxitocin, az erős fájások ellenére nem tágulok.. Mellettem a szülőszobákban sorra születnek a gyerekek. Végül 16.30 kor az orvosom közli, nincs tovább, műtő, császár. Elkeseredek, potyognak a könnyeim, a sógornőm telefonon vigasztal, neki is így született mind a kettő, nem lesz baj. A férjem is próbál lelket önteni belém, de látom rajta az ijedtséget.
Betolnak a műtőbe, epidurális érzéstelenítést kapok, majd elkezdődik a császármetszés. "Pillanatok" alatt hangos sírást hallok, potyognak a könnyeim:16.45-kor megszületett Péter Benjámin 3050g, 59 cm 9/10-es apgar. Egy pillanatra odatartják, csak a talpát látom, és már rohannak is vele.
Nekem befejezik a műtétet, és az intenzív megfigyelőbe visznek.
A férjem bejöhet egy pillanatra, mesél, szaladt a nővérek után, hogy lássa a picit. Kicsit "csúcs" feje van, de szép, a miénk, és nagyon szeret.
Másnap délután kerülök le a gyermekágyas osztályra,már várnak a férjem, és a Bátyám, most találkozom először az Én drága fiammal, és mellettem is marad amíg haza nem jövünk. Soha nem felejtem el, kicsit vékonykának tűnt, olyan hosszú lábai voltak. Az első fiú unoka a férjem családjában, mikor az Apósommal jöttek látogatóba, meg is mutatta a "bizonyítékot". Szerencsére már másnap sok tejem volt, ő meg profin cicizett az első pillanattól kezdve, egészen 26 hónapos koráig, amikor is terhes lettem a húgával .

Petra története
Hát ez a terhességem már koránt sem volt olyan problémamentes mint Petyával.
Soha nem felejtem el 2007.április 28-án hasított belém a felismerés, egy kisebb émelygés után, hogy terhes vagyok. Vettünk tesztet, másnap reggel megcsináltam, és ott volt a két csík. Senkinek nem szóltunk még, csak a kisfiunknak mondtuk el, testvére lesz. Nagyon örült neki.
Kezdetben a jól ismert rosszullétektől eltekintve, semmi gond nem volt, egészen a negyedik hónapig, mikor is kiderült magas a vérnyomásom. Vizsgálatok sokasága következett, majd enyhe gyógyszer, napi 3x1.
Ekkor már tudtuk kicsi lány érkezik, ami először meglepett minket, nem tudom miért, de el nem cserélnénk száz fiúra se!!!! Ő nem volt szégyenlős, szépen széttárta a lábát az uh-on, még Én is felismertem mindent.
Folyamatos napi háromszori vérnyomásmérés, vizesedés ellenőrzés, vizeletvizsgálatok, idegeskedés mellett lassan eljött a nyolcadik hónap.
Ultrahang és ctg vizsgálatra mentünk a klinikára. Szerencsére Petrával minden rendben volt, szépen fejlődött. Sajnos nekem a vérnyomásmérő magas értéket mutatott, magas pulzussal. Az orvosom közölte, holnap reggel szeretné ha befeküdnék. Próbáltam ellenkezni, nem akartam magára hagyni a kicsi fiamat, de közölte, nem szeretné ha agyvérzést kapnék. Mondanom sem kell ez hatott. Másnap reggel, Petya még aludt mikor szomorúan elindultunk a kórházba, december 4-e volt. Kaptam még egy gyógyszert, és folyamatosan ellenőrizték az értékeimet, plusz ctg-n Petrát. A vizeletemet is vizsgálták, van-e benne fehérje. Szerencsére nem volt. Sajnos a Télapó is eljött, és én a kórházban voltam, amíg a fiam otthon várta, és nem értette Anya miért nem jöhet haza.
Szerencsére mivel nem volt gond, kiharcoltam a főorvosnál, hogy engedjenek ki. Így is lett.
A következő ijedtség akkor volt, mikor másfél hét múlva ctg-re mentem, és a lányka nem volt hajlandó aktivizálni magát. Végül két órás ctg-re raktak, mikor is (pár mandarin után) sikerült jól teljesítenünk.
Tehát haza mehettem, azzal, hogy dec.23-án újra ctg. Ott is voltunk, ekkor minden stimmelt, az orvosom azonban úgy döntött 27-én be kell feküdnöm. Ez bevallom kicsit beárnyékolta a karácsonyomat. Soha nem töltöttünk még ennyi időt külön a fiacskámmal, de próbáltam vigasztalni, hogy ha Anya hazajön, már hozza a húgit, akinek eddig annyi puszit adtál, és annyit beszéltél hozzá a pocakon keresztül.
Másnap reggel korán szomorúan indultunk a csomagokkal, és elfoglaltam a helyem a kórteremben. Szerencsére kedves szobatársaim voltak, és sokszor jött a férjem és a fiam is. Sajnos a Bátyám most nem jöhetett mert beteg volt az egész család, mind a két gyerek.
A szilvesztert is átvészeltük valahogy, akkor már vártam hogy történjen valami. Január másodikára voltam kiírva, abban egyeztünk meg, ha beindulnak a fájások és tágulok, megpróbáljuk természetesen megszülni, mert szerencsére az előző heg nagyobb volt, mint 5mm (ez volt a feltétel), ha nem 3-án reggel császármetszés.
Mivel 2-án este még nem volt nyitva a méhszáj az utóbbi következett. A férjem reggel nyolcra jött, úgy döntött, ezúttal bent lesz velem. Megkaptam az infúziót, az előkészítést, ctg-t csináltak, majd irány a műtő, ezúttal a saját lábamon. Sajnos az epidurális érzéstelenítést először egy medikus próbálta beadni, mikor harmadszorra sem sikerült neki eltalálni a megfelelő helyet, szóltam, hogy már nagyon fáj..., az adjunktus úr elsőre beadta. Kezdődhetett a műtét. A férjem a fejemnél ült, azóta is hálás vagyok érte, bár végig azt kérdezgettem tőle nincs-e rosszul. 9.19 perckor szólt a szülésznő, hogy mindjárt kint a baba, csak 19-kor nem születünk, az nem kerek , így 9.20 perckor született meg hangos sírás közben Petra Anna 3050g és 54 cm-rel, 9/10-es apgarral. Apukája rögtön ment is vele, amíg letisztogatták, mérték, öltöztették, és fotózta, filmezte folyamatosan.
Szerencsére miután bepólyázták, ezúttal hozzám is visszahozták, és láthattam őt. A műtét után ismét az őrzőbe kerültem, ahova szintén felhozták délután egy pár percre, és együtt lehettünk.
Másnap már a gyermekágyas osztályon mellém került, és ott is maradt egész végig, mint annak idején a Bátyója. Ő is rögtön szépen evett, annyit hogy a mérlegelésnél visszaküldtek, nem akarták elhinni. Megjegyzem 2 hónapos korára meg is duplázta a súlyát. Első látogatónk a Bátyókája és Apa volt, Petya értetlenül nézte, vizsgálgatta Petrát. Már nagyon vártuk mikor mehetünk végre haza és lehetünk együtt. Aztán az a nap is eljött, dec. 7-én, Anya és a Húgi hazajöhetett, bár ez sem ment könnyen, mert reggel ónos eső esett, és szinte alig lehetett közlekedni...
Azóta Petya már 5 éves nagyfiú, középső csoportos óvodás, Petra 2 éves múlt, és még mindig cicizik, most "dolgozunk" az elhagyásán. Nagyon szeretik egymást, bár jól össze is tudnak veszni, de jó testvérek!
Petya csak egyszer mondta, mikor Petra 1 hónapos volt, hogy most már vissza kéne vinni a doktorbácsinak. De most már őrzi, védi az ő kicsi húgát.
Senki másnak nem szabad piszkálni, csak neki
Hát ez a mi történetünk.