Sziasztok, köszönöm én is a hozzászólásokat, jó volt felidézni ezeket a nem mindennapi perceket. Talán mert ezek már emlékek maradnak és soha többet nem érzem újra át.

helenahera:
Jah, asszem sokat mondogatta, hogy "vaka-vaka"??? De volt csücske is a beceneve, mert a pelus csücskét rágta. (rongypelusééét)
Minden alkalommal le kellett adni a nevet meg a rendszámot előtte való nap!

Vicces egy apa lehetsz, az biztos!! Ez a távirati stílus jó volt! Miért Évaka kicsi lány? És beengedtek aztán a parkolóba?

Éva születése...

Ha már jeleztétek, leírom én miként emlékszem arra a bizonyos napra. Elöljáróban a feleségem történetéhez csak annyit, asszem tényleg úgy volt, de szerintem azért helytálltam

Gondolkodtam, hogy is kezdjem, és beugrott, hogy aznap én írtam valamit a telefonom jegyzettömbjébe. Most előkerestem
De itt van lehetőségem kiegészíteni, mert ott volt valami karakterkorlát tehát röviden olyan távirati stílusban körmöltem le.

Évaka nem volt olyan sietős baba, Ő jól érezte magát a pocakba, igazi pocaklakó volt
2004 12. 14.-re volt ütemezve a szülés, ezt az időt kellett kibírni!
Sikerült! Előtte való nap én vittem be kocsival a feleségemet. Nem, nem száguldoztam, csak lassan és nyugodtan, de gyorsabban mint a mentő anno!
Az akkor 3 éves Ádussal a mama volt otthon. Nem nagyon értette anyu hová is tűnt? Hisz eddig mindig itt volt olyan jó hozzábújni, és mindig kényeztet. Na de elmondtuk neki már egy párszor, (azért is hogy vigyázzon Ő is a pocakra) itt az idő és nemsokára megérkezik a testvére.

2004. 12. 14.
Szülés
9:20. - Harc a portán, győztek
(A kedves Baross u.-i kórház örző-védő emberei még érvényes Mozgássérült parkolási engedéllyel se engedtek be!
Kénytelen voltam a Mária u-ba keresni egy helyet és az ott lévő parkoló ellenőrtől kérdeztem hogy jól látszik e a kártya a szélvédőn, a válasza bológatás volt, aztán meg is büntetett melegébe, mert a megállni tilos tábla alá álltam, de ez csak később derültki. ki figyel ilyenkor a táblákra? Hát szül az asszonyka!)

11:10. - Fel az őrzőbe, csúszunk!
(kiderült a főprofesszornagyonfontos bácsi páciense gyorsabb és fontosabb volt nálunk, csak lennénk már túl az egészen.)

12:10. - Bemegyek hozzá az Őrzőbe, beengednek.

12:40. kijövök.

Megkeresem a kórház gazdasági vezetőjét.
(Elmesélem az afférom a portán és kijelentem ilyet én még nem hallottam, hogy egy kórházba nem lehet behajtani!)

Ígéretet kapok, remélek!
(megkért ha be akarok jönni előtte hívjam fel, lehetőleg 1 nappal előtte, és leadja a rendszámom a portán. Ez is valami, hurrá)

Visszamegyek a portára és közlöm, akkor is be fogok jönni!
(már csak azért is!)

14:26. - Bevitték hurrá!
(a 12:00 órára tervezett császár most jött össze, most volt szabad műtőasztal, már ezt is előre ki kell bérelni kérem?)

15:10. - Megszületett Tóth "Évaka" Éva. 3200 gr. és 56 cm. 9/10 apgar értékkel.

15:25. - meg is mutatták!
(már lemosakodva, lerohantak vele a földszintre a lépcsőn bebugyolálva én meg kapkodtam a lábaim és féltem el ne ejtsék!
ugyanis felújítási munkák voltak a földszinti műtökben, műteni nem lehetett ott csak rendbe tenni a gyerekeket ezt nem is értettem)

Megcsodáltam és lefényképeztem, és rohantam a fiúért az oviba. (Örültem a mikuláscsomagnak a szélvédőn)

Pár nap mulva ki is hoztam őket, mert telt ház volt a szülészeten, és aki a közelbe lakott azt kidobták.
A megérkezés aranyos volt, a hugi hozott egy kafa szirénázós dzsippet a bátyusnak, innentől kezdve nem volt ellenség

Elmesélni már elmeséltük a nagyobbiknak, de itt állt és olvasta ahogy szerencsétlenkedem a beírásával

A gyerekeknek is meséljétek el hogy születtek, mert így olvasva tök jó!! Vagy ők már ismerik?

Köszönjük, jó megígérem noszogatom kicsit, bár igazából én nem nagyon férek a géphez, Ő ül előtte ha meg nem akkor a gyerekek

Hát felváltva nevettem és könnyeztem majdnem először ahogy elképzeltem Totyát amint a rendőrséget hívja, meg nagy türelmetlenül előzgetné a mentőt aztán meg attól, ahogy átéreztem veletek a pillanatot amikor meglett Ádám!
Gratulálok én is így, 8 év késéssel is, és kíváncsian várom a kicsi Éva történetét apa tollából!

De jó volt újra olvasgatni ezeket a sorokat, Évaka történetét meg én írom le, Ja igen mert mondta a zasszony hogy le akarom írni!

2000 márciusában döntöttünk úgy a párommal, hogy megpróbálkozunk a gyermekvállalással. Nem is sejtettük mekkora fába vágtuk a fejszénket...
A próbálkozásainkat decemberben siker koronázta, a sokadik tesztcsík bejelzett!
Rohanás a nőgyógyászatra, és az ultrahang megerősített minket! Terhes vagyok!!!
2001 augusztus 5. a névnapomon elgondolkodtam, hogy azt a bizonyos indulós táskát be kéne pakolni, mert most már akármikor elkezdődhet a nagy esemény! Főleg, hogy már a császármetszés időpontja is le volt fixálva a következő hétre.
Barátnőm megviccelt avval, hogy milyen jó lenne ha a névnapomon születne meg Ádám, mert ezt már tudtuk és el lett döntve!
Egy másik barátnőm, akiu már szült, tőle kérdezgettem milyen érzés az ha megindul a szülés?
S milyen az amikor megreped a magzatburok?
Erre Ő azt mondta, elmondani szavakba nem lehet, de biztosan tudni fogod melyik az az érzés!
Kicsit hasonlít egy anyag eltépésére. Augusztus 5.én este mikor már lepihentem nagyon rúgkapált a picur, és nyugtalanságot éreztem rajta... (Gondolom belegabalyodhatott a köldökzsinórba)
Hiába próbáltam megnyugtatni a simogatásaimmal, csak azt a bizonyos reccsenést éreztem! S akkor márt tudtam, elkezdődött! Megindult a szülés!!!
Szóltam apának, hogy hívja a mentőket, mert folyik a magzatvizem! Erre apa megkérdezte, hogy tényleg az? Nem pisiltem e be? Lányos zavarába csípőből a rendőrséget tárcsázta!
Ennyit a komoly, hidegfejű férfiakról Ezután átszaladt a szomszédasszonyhoz, (este 22h-kor) mondván egy nő is legyen jelen, ha bármi történne! Én azért felhívtam édesanyámat és közöltem vele, hogy úton az unoka! Majd miután a mentők megérkeztek, a lábam között egy fürdőlepedővel a szomszédasszonyba karolva kisétáltam, bizonyítva hogy rendben minden, jól vagyok.
Minden szakkönyvbe azt olvasni, hogy a magzatvíz folyása abbamarad ha a kismama áll, mert a gyermek feje, mint egy dugó elzárja az útját. Nálam ez nem működött, mert ugyanúgy folyt tovább.
A mentő lassan ment a kórház felé, ezért a férjem, aki mögöttünk haladt kocsival többször meg akarta előzni Mondván gyerünk már mit totojáznak annyit!
A kórházba érve egy orosz ajkú orvosnő vizsgált meg és mondta hogy hány ujjnyira van nyitva a méhszáj. Majd értesítették az orvosomat, hogy eljött a mi időnk. Ez már kb. este 23h körül lehetett.
Közben apa velünk volt az előkészítőben és Ő vette észre, hogy a magzati szívhang nagyon magas lett. Szóltunk egy nővérkének, és az infúzióba adott egy injekciót.
A császármetszés gyorsan ment, az epidurálás nem volt túl fájdalmas. Augusztus 6.-án hajnal 01:10 perckor világra jött Ádám fiúnk 3250gr. és 53 cm-el. 10/10 apgar értékkel, ami elég ritka és még az ügyeletes orvos is külön gratulált hozzá másnap reggel az intenzív osztályon!
A műtét után a fájdalmakat elég jól viseltem, és megnyugtató érzés volt amikor másnap de. először mellém fektették bepólyázva a fiamat.
Ma már 8 éves és már második osztályba jár, igen jó tanuló lett belőle. Büszkék is vagyunk rá rendesen!