Sziasztok!

Élj örömben....élj a legbensőbb természetedben, tökéletesen elfogadva ami vagy.

Ne próbáld mások elképzelései szerint manipulálni magad.
Egyszerűen légy önmagad, a hiteles természeted, és elkerülhetetlenül feltámad benned az öröm.

Ha a fát gondozzák, locsolják, óvják, akkor egy nap természetesen kivirágzik.
Amikor eljön a tavasz, hatalmas virágzás kezdődik. Ugyanez a helyzet az emberrel is.
Törődj önmagaddal.
Találd meg a megfelelő termőtalajt a lényednek , a megfelelő éghajlatot, és hatolj egyre mélyebbre és mélyebbre önmagadban.

Ne a világot fedezd fel, hanem saját természetedet. Saját magad felfedezése a legnehezebb dolgok egyike. Hiába ismered önmagad, ha nem mersz kinyílni másoknak.
Sokaknak nyílt titok maradsz, mert félsz.
Én is félek.
Valamennyit meg tudok mutatni, de a dolgok nagyobbik része zárva marad a külvilág felé.
Védem magam.


Próbáltam átalakulni mások igénye szerint, de rájöttem, az már nem én vagyok, és soha nem is lehetek.
Én - Én vagyok, se több, se kevesebb.


Aki ismer, az megismert, és elfogad olyannak amilyen vagyok - a jó és rossz tulajdonságaimmal együtt.
Nem vagyok sem jó, sem rossz, csak én...

Kellemes hetet nektek!

Sziasztok!
Igen Livi elég elkeserítő a helyzet de nem csak az idősebb korosztály
részéről hanem sajnos mindannyiunkéról).
Itt a mi példánk: 4 kisgyereket nevelünk,én GYEDen vagyok, férjemnek
nov.hónapban +szünt a munkaviszonya, azóta tartozik a főnöke a fizujával is 2 havival, a leszámolási papírjait is csak 1 hete kapta meg, miután hivatalos úton kikérettük a Munkaügyi felügyeleten keresztül, mert
semmi megkeresésre nem reagált az ipse miután emailbe közölte hogy nem tudja tovább foglalkoztatni a páromat.A fizetésért pedig a Munkaügyi Bíróságon kell pedálozni.Tehát a párom papírok nélkül itt volt közel
3 hónapig, mindenféle pénzbeli ellátás nélkül hiszen a papirjai nélkül
elhelyezkedni se tudott és munkanélkülit se vehetett igénybe.
Még jó hogy élnek a szüleink és tudtak segíteni, mert nem tudom
mi lett volna.És ez sajnálatos hogy más linksége miatt kerültünk
ilyen helyzetbe...A mi ügyünk sajnos nem egyedi eset.
Én pl.Pécsen egy mobiltelefonokat gyártó cégnél voltam alkalmazott.
Ott az volt a szokás, ha nem kellett a munkád, nem közölték veled,
csak egyszerüen a belépőkártyád nem engedett be a kapun mikor mentél volna dolgozni.(Ez annak volt izgalmas pl.aki 50km-ről jött be dolgozni,és a biztonsági őröktől tudta meg miért nem mehet be a céghez).Jó dolog.mi? Felfordul a gyomrom az ilyenektől...
Na most jól kipanaszkodtam magamat, de néha ez is kell...
Sziasztok! Üdv. Mónika

Szia! Sajnálom, hogy ez történt, de fel a fejjel ott a lányod akinek szüksége van rád,és aki erőt add neked!