A rendőr ül a konyhában, a tűzhelyen fő a bableves, és a gőz majd leveti a fedőt. A rendőr beüvölt a szobában dolgozó feleségének:
- Anyukám, gyere már, igazítsd meg a dodót. Az asszony kijön és megkérdi:
- Mit igazítsak meg?
- A fazékon a dodót - mondja a rendőr.
- Az nem dodó, hanem fedő! - igazítja ki az asszony.
- Nekem azt mondta az őrmester - védekezik a rendőr - hogy Kovács, a fedőneve mától Dodó.
***

Egy férfi elmegy az orvoshoz, hogy kékül a farka. Megvizsgálja az orvos, majd így szól:- Uram, nincs mese, ezt műteni kell. Amputáljuk!Elvégzik a műtétet. Pár hónap múlva bemegy megint a férfi az orvoshoz, hogy most az egyik lába kezd kékülni. Az orvos megvizsgálja, majd így szól:- Uram nincs mese, ezt műteni kell. Amputáljuk!Elvégzik a műtétet. Újabb pár hónap múlva bemegy megint a férfi az orvoshoz, hogy már a másik lába is kezd kékülni. Az orvos így szól:- Mondja uram, nem a farmerja fog?

Egy egyetemi kreatív íróosztály tagjait megkérik, hogy publikáljanak olyan rövid értekezést, mely az alábbi elemeket tartalmazza:
1. Vallás 2. Királyság 3. Szex 4. Rejtély.
A díjnyertes esszé pedig a következő:
- Úristen! - sikolt fel a királynő.
- Terhes vagyok! De vajon kitől?

Sziasztok!

Kedves Ervin: köszönöm szépen a kiegészítést, én nem tudtam,
és ahonnan hoztam, nem volt ott a neve.

Csak egy Anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megye
hivatalbana
a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
"Úgy értem,"-magyarázta a hivatalnok-
''van munkája, vagy csak egy...?"
''Persze, hogy van munkám,"- csattant fel a nő,
''Anya vagyok."
''Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!" hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak
ugyan ebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.
A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott,
hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint:
"Hivatali Vallató" vagy ''Városi Nyilvántartó".
''Mi a foglalkozása?"-kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom.
Csak úgy kibuktak belőlem a szavak.
''Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.''
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében
és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall.
Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat.
Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet
fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
''Megkérdezhetem,"-kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-
"Pontosan mit csinál ezen a területen?"
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban,
Hallottam magam válaszolni:
"Továbbképző kutatómunkát végzek,
(amit az anyák nem)
Laboratóriumban és terepen,
(általában úgy mondom a házban és a házon kívül).
A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak)
szereztem már négy elismerést (mind lány).
Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön,
(akar valaki ellentmondani?)
és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz).
De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier
és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat,
felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.
Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve,
szaladtak elém a laborasszisztenseim--13, 7 és 3 évesek.
Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk
új kísérleti modelljét (egy 6 hónapos kisbabát),
amint egy új hangmintát tesztelt.
Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára!
Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb
az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.
Anyaság!
Micsoda nagyszerű karrier!
Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
Akkor a Nagymamák
"Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén '',
és a Dédnagymamák
''Ügyvezető tudományos munkatársak"?
Szerintem igen!!!
És hiszem, hogy a nagynénik
"Tudományos munkatárs helyettesek".

Kedves Drága Mamika!
Kiegészíteném a versedet a szerzőjével, tiszteljük meg, ha már ilyen szépen megdolgozott érte:
Gyimóthy Gábor:
Nyelvlecke

Az enyémbe pedig kicsit belerondított a számítógép, a végére akartam tenni a tökfejeket.
Üdv: Ervin

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk…

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgyesetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.
Nőnek nők a többese, helytelen a növek.

Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,
Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek.
Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek?
Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?

Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.
Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,
Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.

Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tüvet.
Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek,
Erre sokan felfüleltek,
Kik a népet felültették,
Mindnyájukat leültették.
Foglár fogán foglyuk van.
Nosza tömni fogjuk.
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.

Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
Reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.
Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből, vagy igenekből született a nemiség?

Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,
Országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen,
Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek,
Minden előítélettől mentek,
Estefelé arra mentek,
Én már fuldoklókat mentek.

Eldöntöttem megnősülök, fogadok két feleséget.
Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem,
Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.

Hiba mentes mentő vagyok,
Szőke Tisza partján mentem,
Díszmagyarom vízbe esett,
Díszes mentém menten mentem.

Szövőgyárban kelmét szőnek.
Fent is lent, meg lent is lent.
Kikent-kifent késköszörűs
lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul: fent a lent
és lent is fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
Hagyma lapult kosarában, meg egy adag körözött.
Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.
Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó győzött tussal,
Nevét írják vörös tussal,
Lezuhanyzott meleg tussal,
Prímás várja forró tussal.

Határidőt szabott Áron,
Árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon,
Kitartásod meghat Áron.

Felment - fölment, tejfel - tejföl,
Ne is folytasd barátom!
Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,
Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces vagy rovar netán a toportyánféreg?

Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?
Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?
Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.
"Kedves egesz seggedre!" köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,
Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.

Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé",
Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.

A magyar nyelv, remélem, meggyőztelek barátom,
Külön leges-legszebb nyelv, kerek e nagyvilágon.

Sziasztok!

Nyelvlecke.

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés fölmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar.

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál,
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet-és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,-
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér...
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad.
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó-egy kép-egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hova szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat sodor,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol" elinal.
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul.
S ha ráförmedsz, elkotródik,
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog.
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-Elárulja kósza nesz-
Itt kóvályog, itt ténfereg,
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet...!

Sziasztok, azért nem jöttem mert:
Hahota Jóga Klub és Meridiántorna foglalkozást tartottunk Újpesten!

"Ismét jót nevettünk!" A vidámság, az önfeledt nevetés töltötte meg február 1-én az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házat, ahol Meridiántornával egybekötött Hahota Jóga Klub foglalkozást tartottunk. Aki itt volt, nem tudott komoly maradni.

Már a Meridiántorna is tartogatott néhány lehetőséget a kuncogásra. A játékos integrációs gyakorlatok - a fent-lent, az elöl-hátul, a jobb-bal -, agyféltekéink külön koordinálása és összehangolása párhuzamos és keresztbelendítéses gyakorlatokkal nem mindig sikerült elsőre, így már ez is megmosolyogtatott bennünket.
Ezután a különböző meridián csatornák izmainak megtornáztatása, az energia áramlást akadályozó energia blokkok kisöprése következett. Az egyszerű, könnyed gyakorlatok kellemes hangulatot, míg az energia mezők kisöprése finom bizsergést, jó érzést, helyenként felmelegedést váltott ki belőlünk.

A gyakorlatok végeztével következett a várva-várt Hahota Jóga. Bár a Meridiántorna már jócskán gondoskodott bemelegítésről, azért a megszokott légző és izomlazító gyakorlatokat nem hagyhattuk ki. A különböző nevettető elemeket az ütemes taps és a "Ho-Ho-Ha-Ha-Ha" vidám kántálásával választottuk el. Ez a kis mondóka talán tükrözi e gyakorlat lényegét:

Ho-Ho-Ha-Ha-Ha, üsd a tenyered!
Akupresszúrás pontjaid így ingereled.
Ho-Ho-Ha-Ha-Ha, száll a nevetés,
Pozitív az energiánk, és nem is kevés!

A bemelegítések után következhettek a nevetőgyakorlatok. Rumos teát mixelve nevettünk, majd a "részeg" nevetés következett. Kacarászva beállítottuk a kakukkos óránkat, majd kihúztuk a méretes méteres nevetést, úszkáltunk búvárszemüvegben nevetgélve, majd kacarászva megtörölköztünk. Egymásra vigyorogva füvet nyírtunk, majd halandzsázva fakasztottuk egymást kacajra. Pantomimesként dicsértük, majd viháncolva ki is figuráztuk egymást. Stadiont imitálva eljátszottuk a hullámzó nevetést. Nevettünk fokozatosan, mosolytól, kuncogástól kezdve, a kacagáson keresztül eljutottunk a féktelen röhögésig, csak úgy zengett a ház. A végén pedig egy közös kézfogással meditáltunk egy kicsit a vidámabb, szebb életért és a világbékéért, majd közösen feldobtunk egy "szervusztok-ot" és szépen, kipirult arccal elbúcsúztunk, abban a reményben, hogy legközelebb veletek ugyanitt együtt nevethetünk.

Ha szeretnél egy kis ízelítőt kapni, ajánlom figyelmedbe a Hahota Klub honlapjára felkerült új videót: http://hahotajoga.hu Ugyanitt további képeket is találsz.

Várunk TÉGED is szeretettel! Próbáld ki Te is!

Kacagó üdvözlettel:
Aranyosi Ervin
hahota klubvezető
http://hahotajoga.hu

Aranyosi Éva
kineziológus, meridiántorna vezető
http://kineziologialap.hu

Sziasztok! mindenkinek nagyon jó irásai vannak, jókat kacarászom amikor olvasom és van bennük némi igazság is. köszi!

Dragamamika, jók ezek az írások. Úgy látszik, hogy a (rám) és a (rád) közül én se vagyok egyik se, mert én is netezek.

Helenahera: lehet, hogy nekünk ez a munka?????????????????