Családinet Közösségek
nyílt - 22 tag
Fórumtéma: Jótanácsok férfitársaknak...
Hozzászólások (68 db)
A leggyakoribb mondatok, ha nő vagy el akarsz helyezkedni, de nem vesznek fel:
-18 éves kor felett, iskola után:- Sajnáljuk Kisasszony de még nincs
tapasztalata, túl fiatal nekünk.
-20 éves kor felett:-Nincs elég tapasztalata, és mivel gyermeke sincs,
valószínűleg szülni akar, nem megfelelő.
-27 éves kor felett:- Á két kicsi gyermeke van, akkor ők sokat lesznek
betegek sokat lesz velük otthon, nekünk másra van
szükségünk.
-35 éves kor felett:- Ennyi idősen még csak ennyi tapasztalata van?
Sajnáljuk.
-45 éves kor felett:- Valószínűleg nem fog tudni beilleszkedni lendületes
csapatunkba, mi fiatalabbat kerestünk.
-55 éves kor felett:- Túl öreg, hamar elfárad, sokat betegeskedik, esetleg
klimaxol, nem megfelelő.
-60 éves kor felett:- Maga mit szeretne? Miért nem megy már nyugdíjba? Kell
a hely a fiataloknak..........
Szóval ez van csajok))!!!
Az okos pesti vidéken bográcsozik!
Már az autópálya matricát is a neten veszem, mert 1x-ű
Padlógáz (helyett, csak nyugiba) irány a Mátra!
Mit keresünk? Nem, nem mamutot, inkább nyitva tartó Tuskót!
A húst nem a pultból vesszük, ott olyan mintha magától kimászna, szinte ágaskodik, hogy vidd már haza, mert laza ez ok, csak már zöld, nem jön haza.
Ez már nem ok!
Veszünk Marhát, ha má minket is annak néznek, meg desznyót, mer így jó az!
Pirosarany gulyáskrém, leveskocka ez mind kell. Nem akarunk hoppon maradni, pedig de!
A húst a hűtőbe, had pihenjen, aztán imádkozás a jó időért, mert már mindenki készen áll!
Még a bogrács is.
Másnap verőfényes napsütés, már ez gyanús Gyorsan elintézünk egy-két fontos dolgot, ha már itt-ott vagyunk.
A téli gumit már majdnem necces lecserélni, kicsit várok, már fel se kellett volna tetetnem!
Az Obiba meg be kellett menni, mert csak! Uzsgyi, vissza a házhoz, a tűz helyét kikapálni, (de furcsa szerszámok ezek itt a kamrába, kapcsoló, zsinór egyiken se ).
Mindkét lábam nagyobb sérülések nélkül túlélte ezt a beavatkozást, a nagy lukat téglával körülbástyázni jó, mert így láttam valahol.
Oda készíteni egy vödör földet és egy vödör vizet, meleg van! Hozzánk is be van kötve a National Geographic!
Fát szerezni a pincéből, de a szőlőtőke ég? Mindegy ez van, meg papír! A tűzmester szemében tűz lobog. (ez lennék én)
Úristen, mi lesz ebből) Hamar szikra pattan, láng lobog, reccsen a fa, király!
Harsány óbégatás a konyha felé, jöhet a hagyma! A hagyma jön, csak még a hús nincs felvágva!
Istenem megint gyors voltam!
Pár köbméter fa után már nem raktam többet rá, kicsit megkönnyezve (nem, nem volt akkora füst!) hagyom, hogy kialudjon!
A szomszéd bácsi furcsán pislog a kerítés mögül! Azt hitte tűz van, pedig nincs, elaludt, az én művem!
Állítólag igen messziről látni és érezni, hogy itten kérem készül valami!
A faluba senki sem mer teregetni és szájról szájra adják a nevem. Igen erősen csuklok, de nem baj! A gyereknek példakép kell!
Apa megoldja, meg kell oldania ezt is Bár a gyerekeket sehol sem látom, az első fullasztó füstpamacsok láttán messze menekültek, pedig miattuk rendeztük ezt a pártyt!
Had tanulják, hogy éltek régen a pásztorok, mondjuk így éhen haltak volna secperc!
De Ők ezt nem tudják! Juhhé kész a hús! Apró, tiszta, tiszta marha és desznyó!
Most meg már nem akar begyulladni a tűz, pedig az előbb, micsoda lángok voltak! Azért nagy nehezen lángra kap, meg a tavalyi fenyő is!
De ez tiszavirág életű kb. 20 másodperc alatt leégett. Kell még anyag, serceg a hagyma, itt nem lehet vége!
Újabb adag 10.000 éves szőlőtőke a pincéből. De ez már a vége, nincs több. Gigászi lángokra nem futja, de mi beérjük avval, ami van.
A gigászi füst azért gomolyog, egyre jobban. A szomszéd bácsi vegyvédelmi ruhában és gázálarcba megjelenik!
Megkönnyezve köszöntöm kormos kezemmel, sírok, már egyfolytában. A látás megszűnt számomra akkora a füst.
Felajánlja a saját fakészletét bizonygatva, hogy az sokkal jobb! Szeretném átkísérni, megköszönve a gesztusát, elfogadjuk a fát. De Ő hárít, inkább átdobálja a kerítésen, használjuk azt, felkiáltással!
Dobál, megköszönjük, mi tüzelünk. Később gyanús hogy az adomány fák között konyhaszekrény darabok is vannak. Még nem gyanakodunk, rendes ember Ő!
Mióta átálltunk a szomszéd tüzelőjére, újra vannak emberek az utcán és a faluba! Hurrá, reméljük, még valaki visszaköszön nekünk legközelebb!
Rotyog a gulyás, nagyon is, ezt a tüzet nem lehet takarékra tenni? Nem, csak ég hevesen! Rájöttem, a láncon feljebb lehet rakni a bográcsot!
Így is rotyog, had főjön, gyerünk. A gyerekeket újra látom, szaglásznak. Azt állítják, büdös vagyok! És tényleg a füstölt makréla hozzá képest semmi!
Az oltóvízben csendesen pacsálnak, mosdanak és menekülnek, ha arra fúj a szél!
Éhesek, de a marha kb. olyan puha, mint a cipőm. Még csak másfél órája fől. De ennyi fával, amit eltüzeltem, a Transszibériai expressz kétszer megjárná oda-vissza
Kicsit kemény a hús, de rájöttünk krumpli még nincs is a kondérba. Benne van, asszem megpucoltuk előtte. De a gulyás még mindig forr, kicsit habzik is. Ez nem a krumpli hibája, előtte is ilyen volt. A krumpli puha, megfőtt, a hús még kemény. Már én is éhes vagyok, de titkolom!
Lassan elfogy a környék fája, már senki nem akar adni! Közben bent a gázon, füst nélkül kész lett vagy 30 palacsinta. A gulyás és én még kitartunk.
A műanyag asztal tiszta, a székek is, minden megterítve, csak az a gulyás és benne a marha puhulna már!
Mindenki az asztalnál ül, a leves kap még 15 percet és vége. Már nem engednek a tűz közelébe, mert mindig rakok rá!
Valaki kenyeret keres. Nincs, vagyis van, csak a fagyasztóba! Amit frissen vettünk azt is lefagyasztotta valaki. Az a valaki menekül a kertben körbe-körbe.
A leves kap újabb perceket! Végre kiolvadt a kenyér, kint a palacsinta is. Egyre jobban fogy.
Meguntuk, elkezdtük kimerni a levest, megesszük úgy, ahogy van! A gyerekek kicsit sziszegnek, de eszik. Valaki felcserélte a csemege pirosaranyat a csípősre, minden szempár engem néz!
Nem is én voltam!
Kérnek még, mindenki kér, éhesek, jól fogy az üdítő is! Valamivel le kell öblíteni az erős falatokat.
Én eszem még egy tányérral, bizonyítván, nem is olyan csípős!
Alig bírom a feltörekvő köhögési rohamom mosolyba fojtani. Ráfogom, hogy félre nyeltem!
Lenyomok pár túrós palacsintát hátha jobb lesz! Nem lett jobb, ez fullaszt engem!
Pihegünk egy picit, és bepakolunk, valakinek mosogatni is kell! A házhoz tartozó cicasereget senki nem találja! Éltek itt ilyenek?
A jól végzett munkára le szeretnék pihenni, de a szobába nagyon füstszag van. Kiderül, ez belőlem árad!
Nem baj alszom, vagyis próbálok. De valaki halkan a fülembe ordítja: gyere kocsit takarítani, mert mindjárt esni fog!
Reménykedem, hátha álmodom, de nem, ez a valóság. A gyomromban két téglával megkísérlek felkelni és jópofát vágni!
A kettőből egy nem sikerült...
A segédcsapos tanácsa pedig ez: MINDENKINEK HINNIE KELL VALAMIBEN! ÉN AZT HISZEM, ISZOM MÉG EGY FELEST!
Na, hogy állsz a jótanácsok érlelgetésével? Gondolom rajtam kívű más is várja már