Ma van önkéntes száműzetésem 4. napja.
Tegnap már csak kicsit sírtam, talán mára teljesen elfogytak a könnyeim.
Néha átfut rajtam egy furcsa érzés... este megfejtettük Zurammal miközben a nap dolgairól beszélgettünk. Ő temetésen volt délután, kissé szomorkás hangulatban jött haza, én pedig magamat sajnáltam - rossz szokás.
Tehát beszélgettünk az élet nagy dolgairól, életről, halálról, fejre eső virágcserepekről, családról, barátokról... és akkor bevillant... gyerekcsicsergés.
Olyan sokan, oly sokszor írják itt, mondják gyerekesek, hogy "ma be nem állt a kölök szája, egyfolytában volt véleménye mindenről..."
Ez hiányzik, holott még el sem veszítettem...
Aszem délután kölcsönkérem a szomszéd csemetéjét!