Ma iszonyatos vihar volt. Félelmetes, ahogy csapkodtak a villámok, tépte a szél a fákat, szórta a szemetet, az eső vízszintesen esett, üvegtégla-szerűvé változtatva az ablakot...
A fiam mégis melegséget hozott ebbe a rémisztő helyzetbe, mert egyszer, amikor lecsapott egy ív és akkorát dörrnet az ég, hogy beleremegett az üveg is (hű, ez közel volt!), Márkus felállt az etetőszékében és határozott hangon ennyit mondott: CSÖND!
...
Kezdem feldolgozni a traumát, hogy 3 év, 6 inszem és 2 lombik után spontán terhes lettem. Én. Már ki tudom mondani: terhes vagyok -- eddig nem bírt kijönni a számon. Még csak 8 és fél hetes vagyok, de akkor is, az én pocakomban nődögél egy kis életke, az én kis Maszatkám.
Szeretni akarom, vigyázni rá, és má nagyon szeretném megismerni őt.
Már többször megfigyeltem, hogy az emberi test, pontosabban az izomzat emlékezik.
Ez alatt egész pontosan azt értem, hogy aki világéletében sportolt, hosszabb kihagyás után is hamarabb lesz tónusos izomzatú, mint az, aki mondjuk élete első edzéseit gyűri
Kicsit olyan ez, mint a szülés. A második elvileg azért gyorsabb, mert a szervezet már bejárta az utat, megtanulta a módszert, egyszóval; emlékszik.