"Valahol, a fényeken túl,
ami szép volt s elmúlt, újra vár,
valahol, az álmon is túl, ott a kikötő
s a néhai táj, ahol újra feltárul
a régen látott ajtó, aki várt,
most odafut eléd, újra kikötött a régi hajó,
és az elveszett játékok életre kelnek és
körben kigyúlnak a fények.
Ó, régen várnak ránk az örökre szépek,
új bolygó vár, egy földöntúli világ, másik, békés táj! "
Attila, nyugodj békében