Találtam a gyűjteményem böngésze közben, /a sok-sok mese közt/, egy aranyos kis mesét, amit már én is elfelejtettem. Biztos vagyok benne, hogy még az Édesanyámtól ered.
Bárcsak elmesélhetné az unokájainak is. De sajnos már nem teheti.

Ezért, az Ő emlékére is, közre adom. Biztos lesznek olyanok, akik nem ismerik.

A Cicó
Hintaszékben ül a Nagyi
Kötőtű villog kezében
Köt nekem szép sálat, sapkát
Mosoly bujkál a szemében.

Puha fonal gombolyagok
Ugrálnak a kis kosárban
Ugrásra kész a Cicó is
Ugyan mit gondol magában ?

Égnek áll a füle, farka
Nem dorombol, nem is ásít
- Vigyázz Nagyi, mert a Cicó
Kosaradban kotorászik.

Pofozgatja, kiborítja
Gurulnak a gömbök szerte
Mondja is a Nagyi rögtön:-
- Ejnye te kis szedte-vette!

Csupa gubanc lett a fonal
Kikapott a Cicó nyomban
- Közben meg egy kis egérke
Ott viháncolt a sarokban.

Ugye milyen aranyos!?
Jó éjt neked! Jó éjt a gyermekeknek!