Ha már ilyen emlékezős... akkor rajta.....
Az én apám is ivott. Szinte az egész gyermekkorom abban telt, hogy vártam haza. Amikor eljött az a kritikus idő, hogy már nem láthatom józanon.... nagyon szomorű voltam. Emlékszem, hogy imádkoztam félreeső helyeken, hogy ne igyon. Italosan kibújt belőle a kisördög. Szekánt, idegesítő ember lett, aki sok szomorúságot okozott anyunak. aztán lett autónk és elmaradtak az ivócimborák. De az othono piálás. még ha anyu ellenőrizte is, megmaradt, számolni kellett vele.
Be kellett látnom, hogy alkoholista lett.

Két éve ilyenkor kórházba került. Kiderült, hogy három infakrtust hordozott ki lábon.
Valahol már leírtam, hogy nem tudom ki és mit mondhatott apunka. Mi történt azon az éjszakán, amikor a mentő elvitte, mert azóta nem iszik.

Gyakran gondolok arra, hogy megbocsájtottam-e neki, azt a sok szorongást, amit okozott? Talán más ember lettem volna, ha amolyan jól szituált apám van, de tény, hogy erős kötelék van köztünk, mélyebb, mint anyuval.........