Kiszaladt a kezemből az idő fonala, így nem biztos, hogy tudom tartani a kronológiát.
Mondtam is a családomnak, hogy én olyan "temetést" szeretnék, ahol a hamvaimat egy szökőkút tetején szélnek eresztenék.
"Így is elég szétszórt vagy ! "- kontráz a Párom és igaza van.

Valamelyik nap - elmentem a dokihoz a varratommal. Várok, fecsegünk, közben behív másokat, hogy hasson az érzéstelenítőjük, de valami ollót a kezembe adott, fogjam má' . Lényeg a lényeg, mire visszatér a dokim, kiszedtem a varratot.
Hogy folytassam az orvososdit: megtaláltam iwiwen a nőgyógyászomat. Kérdezi a drága, hogy hol a francba vagyok már 4 éve? Írom neki, hogy ne is álmondjon rólam, mert tudom, hogy reflexből, vakon felvágna ötödször is. Egyébként is, szerintem belőlem bőven elég. Volt, hogy valami jelmezes, kártyázós buliból jött hajnalban, én éppen kivérzőben, és ahogy a földön görnyedtem, csak azt láttam, hogy valószínűtlenül lakk cipőben van, fején furcsa fekete kalap.
A kisebbik születésekor viszont megbeszélt időben érkeztünk, mindketten szép simára borotválva, illatosan
Azért megnyugtattam, hogy a szűréseket természetesen nem hanyagolom el.

Tegnap játszóház volt az oviban. Minden csopiban más-más kézműveskedés volt. Elkezdtünk ablakdísz csinálni. Kiszenvedtem kisollóval fekete kartonból a keretet, de míg elfordultam egy pillanatra a gyermek keresztbevágta a művemet.
Óriási halom, színes só-liszt gyurmák vártak a másik asztalnál. Sorra gyártottam a csigákat, hóembert, görögdinnyét, gilisztát. Szépen egymásra pakolta őket és a vége egy nagy buci lett.
Büszkén mutatta mindenkinek, hogy benne van a csiga, benne van a hóember, benne van.... A KIsherceg jutott az eszembe a kigyó nyelte báránnyal...