Hű, de régen nem írtam már! Csak jelzek, hogy élek és vagyok, munkahalomban (beindult a verkli, csak már pénzt látnék; nem vagyok türelmetlen, de szorítóban vagyunk egyre-másra jobban)... Gyerekem egyre öntörvényűbb, kezdi pedzegetni a határokat, édes kis despota emberfajzat. Majd még jövök, most mennem kell aludni, mert valamikor azt is kell...