Hogy mostanság mi van velem?

Július óta tornázom heti háromszor.
Mentrópiának dolgozom itthonról és más helyekre is, de - sajna anyagi okokból - kell egy állandó hely. Ezt most keresem...
Péntekre van is egy munkarandévúm...
Meg muszáj is mennem, Kölkömnek is így lesz jobb.
Már naon frusztrAnya vagyok, ami nem a legtutkósabb neki... meg senkinek... Imádom, meg minden, de a négy fal + gyerekezés már nagyon olyan izé... szóval amikor már ki akar mozdulni az ember, vagy nemtom...
Kisember már rohangál, dumál feszt, nagyon édes. Mondom, nem vele van a baj, hanem velem....................

Apukám beteg, vagyis lábadozik, aggódom érte. Volt egy vesedaganata, amivel nemrégen műtötték, de még mindig borzasztó levert szegény, és ráadásul a kedves orvosok nem mondták meg neki, mi a helyzet... Azt mondták, jóindulatú volt. De le se merem írni... Hogy nem az... Hiszen kemoterápiára küldték, mondván, nehogy megint meginduljon a daganatképződés. Ennyire hülyének nézik a diplomátlan embereket?

Na, de ma pozitív akartam lenni. Kompenzálok: ++++++++++++++++++++++++

Voltam tornázni. Retrózenére nyomattuk, seggecskénket formálgattuk... Érdekes így olvasva, mi? Hehe. Átélni kell, az is igaz. Jó kis torna ez. Már fogytam több mint tíz kilót , remélem, soha nem jön vissza rám...

Mindig mozogni kell... Az a fajta vagyok...