Először is szeretném megköszönni mindenkinek, azt a sok levelet, amit akár itt, vagy emilben, vagy sms-ben küldtetek. Nagyon jó érzés tudni, mennyien aggódtok, és drukkoltok Lilinek! Vegyétek úgy, hogy ezeket a köszönő sorokat minden nap beirom a blogba!

Ma már jobban mentek a dolgok, felcseréltük a terápiák sorrendjét. Az akupunktúra lett az utolsó, igy nem volt mire hivatkozni, hogy csak azért sem csinálom meg a gyakorlatokat. Persze ha az akupunktura alatt is lehet dvd-t nézni, akkor már az sem olyan nagy gáz... Ma már automatikusan használta azokat a mozdulatokat amiket a terápián tanitottak. Pl. két ujjal fog meg, és rak a helyére tollakat.
Délben már csak erőtlenül feküdt az ágyon, sápadt volt, persze megint nem volt hajlandó enni a hisztisem. Amit közel egy hét alatt eddig megevett az neki máskor fél napra elegendő energiát biztosít. Ezért 2-szer is beleerőszakoltam 1-1 fél adag herbalife italt, ez legalább tartalmazza amire szüksége van a szervezetének. Este magától látott neki a gyümölcsnek, miután jókedvűen sétált velünk végig egy igazi hamisítatlan kinai piacon. Elfáradt, de jókedvű volt, reméljük holnap is igy lesz, hiszen már 24 órát sem kell várnunk az első adat őssejtre. Hajrá őssejtek!!!!!!!!!

A liftben egy arabnak látszó alakzattól megtudtuk, hogy van a közelben egy magyar étterem. Szerencsére, ugyanis már nem igazán kívánjuk a kinait....
Ma már semmi nem kellett a hűtőből, a jól bevált lekváros kenyér vett le minket a lábunkról.
A gyors éttermeken kivül sehol nincs egy hideg innivaló. 40 fokos kibirhatatlan hőségben, mindenhol van automata ahol vizet ihatunk, de szó szerint forró. Ezeknek mindegy mit isznak? Nem győzzük a kicsi hűtőnket feltölteni, és alig várjuk, hogy vissza érjünk a szállásra a kórházból, egy hűs ásványvízért.