Megérkeztünk! Szép kis túra volt az utazás! Jó, és nagy gépekkel mentünk, de igy is fárasztó volt. Lilám igazi hősnek mutatkozott, sokkal rosszabbra számítottam! Az első felszállásnál annyira megrémült, hogy Helsinkiig végig nyávogta az utat. Az ijedtség végig ott ült a pofiján. Persze sem enni, sem vécére menni nem volt hajlandó. Gondoltam, majd a reptéren... Tévedtem, ott sem. Innentől kezdve azt hittem a shanghai-i gépre 6 lóval sem tudjuk felvontatni, de szerencsére kis segítséggel beszállt magától. A felszállás itt sem ment egyszerűen, de itt előkerült egy kedvenc DVD, no meg minden ülésen van beépitett monitor, és voltak rajta kedvenc filmek. Persze a repülő is nagyobb volt, mint az első, talán annyira nem érezte magát bezárva. A kaja és az egyebek itt sem ment. Egész jól ment a 9 óra utazás, persze végig benne volt a félelem. Csak úgy volt hajladó a helyén ülni, és bármivel foglalkozni, hogy anya átöleli. Ha néha megpihentettem a karom, azonnal reklamált. A végén még egy kicsit aludt is. Már vártak ránk, kisbusszal mentünk Hangzhou-ba. Még normális tempóval is sok ennyi repülő út után, de a max sebesség az autópályán 100 km, és a sofőr nagyon betartotta. Azt hittem sosem érünk oda.
A fogadtatás kedves, a helyünk nagyon jó, ahogyan ígérték. Lepakoltunk, hagytak pihenni, később elkisértek, és megmutatták, hol lehet pénzt váltani, enni innivalóhoz jutni. Most hunynak, holnap reggeltől pedig elkezdjük amiért ide jöttünk. Puszi