Na, elkiabáltam azt a jólmeglétet... Ma megint összegyűltek a felhők. Valami, kívülállóknak bagatell idiótaságon összevesztünk, én megsértődtem, párom dettó. Nekem ma sok munkám volt, neki semmi, nekem ma nem hozták meg a várt munkaeszközt, ő persze beszerezte a csilli-villi telóját. Igazából azon buktam ki, hogy magának mindig mindent elintéz, de ha nekem kéne valami, aaaazt nem. Sőt, csak azt intézi el, ami neki kedves, ami nem, az rám marad. Ha hagyom!
Grrr! Aztán otthon csúcsosodott a helyzet, amikor a gyerekünk által lábam alá hordott szaron megcsúsztam és jól bevertem a lábam (ennek következtében aztán mindenkit elküldtem a picsába). Ez egy ilyen nap volt. És még mindig tudnék embert enni. Arggggh!
(Majd elmúlik! Bár ma be tudnám adni a flepnit, az tuti
)