Hastánccal szült

Miközben a csípőmmel lágyan hullámozva írom a végtelen nyolcasokat, arra gondolok, de jó volna így maradni. Nőnek maradni ebben az eltorzult, férfias világban. Ugyanezek az ősi ösztönök súghattak Győrffy Katalinnak is, amikor kislányként először kezdett ringani a keleti muzsikára, és sok-sok évvel később, amikor hastánc közben világra hozta gyermekét...

Fedetlen köldöke lassan hullámzik a zene ütemére, míg a csörgők őrült táncba nem fognak körben a csípőjén... A tükörben csodáljuk. Végtelenül kecses, nőies jelenség. Karcsú dereka hajlik, mint a nádszál, válla alig mozdul, csak karjai repdesnek körülötte, mint két pillangó.

Reménytelennek látszik, hogy valaha is utánozni tudjuk. Aztán mélyen összpontosítva követni kezdjük a mozdulatait, és...és váratlanul beindul a csípőnk. Mélyről, ösztönösen, törnek fel belőlünk az erotikus mozdulatok, mintha a testünk csak arra várt volna, hogy végre megszólítsák: "Gyere, találj vissza önmagadhoz!".

Egy szem datolya

Óra után Katalin vadvirág teával és friss datolyával kínál. Nem, nem Barcelonából hozta - onnan költözött haza pár hónapja -, itt vette a Lehel téri piacon. De mielőtt ennénk belőle, figyelmeztet, kívánjunk valamit, és mondjunk el egy történetet a szufi tanító, Moushkil Gousha nevében. Csütörtök van. Ilyenkor valóra válhatnak az ember álmai...

- Ötéves lehettem, amikor először hallottam keleti muzsikát - kezd bele Katalin a történetébe. - Édesapám Isztambulban járt, és egy kislemezt hozott nekem ajándékba. Elmesélte, hogy egyik nap tikkasztó hőségben járta a sikátorokat, egyszer csak halk zeneszóra lett figyelmes. A gyönyörű dallam úszott a levegőben, és hívogatni kezdte apámat, mint a szirének hangjai. Addig ment, míg rá nem bukkant a hang forrására. Egy öreg ült az egyik kapuban, és ócska gramofonján forgott ez a bakelit korong... Amint meghallottam, ösztönösen ringani, hullámzani kezdtem a zenére. Nem volt ez igazi hastánc, csak szenvedélyesen vonaglottam a földön, és köröztem a hasammal. A szüleim csodálkozva nézték: vajon hol láthattam ilyet? A keleti zene később feledésbe merült, a lemez is elkallódott valahová.. Csak hosszú évek múlva, felnőtt nőként éreztem újra azt a csodálatos harmóniát, amit akkor, kislánykoromban...

- Az élet eszenciája

- Az érettségi után magyar-angol szakos lett a főiskolán, de sehogy sem találta a helyét. A tanulást unta, kizárólag a lázas, kifürkészhetetlen élet, az éjszaka csodái érdekelték. A második év végén nem bírta tovább. Legjobb barátnőjével, egy holland lánnyal fogták magukat, és nekivágtak a világnak. Pénz nélkül, egy szál hátizsákkal stoppolták végig Európát. Hogy valójában mit akartak? Semmit. Csak azt tudták, hogy Észak-Afrikába, Tunéziába vágynak, és hogy pontosan egy év múlva itthon szeretnének lenni. A gondviselés azonban jótékonyan eltérítette őket eredeti tervüktől, és Spanyolország felé kalauzolta. A francia határon a lányokat felvette a mikrobuszába két angol szobrász. Úgy összebarátkoztak, hogy egészen Barcelonáig repítették őket. A fiúk fizettek nekik egy búcsúvacsorát, és kezükbe nyomták néhány ismerős művész telefonszámát. Másnap reggel a Placa del Pi-n a két lány - a megbeszélés szerint - zöld kalapban várta Petert a festőt, és Anit, a textilművészt.

- Abban a vakító, hófehér városban minden a gyerekkoromra emlékeztetett - meséli Kati. Felébredtek bennem a régi illatok, a jól ismert színek és fények. Egy éven keresztül festőknek álltam modellt, és olyan emberekkel ismerkedtem meg, akik arra késztettek, hogy találjam meg magamban azt, amit csak én tudok. Azt az eszenciát, ami minden emberben ott rejlik, de csak rengeteg munkával lehet felszínre hozni. Michael, az amerikai csellista, akitől szobát béreltünk - és akibe azonnal beleszerettem -, egyszer így fogalmazott: "Aki nem rendeli alá magát valami nála nagyobb, szent dolognak, az nem is csinál az életben semmit." Nem is tudom, miért bosszantott ez a mondat. Papolósnak éreztem, de örökre beletette a bolhát a fülembe. Alig hogy hazatértem Budapestre, a sors szinte jelzésszerűen az utamba sodorta Katona Imre rendezőt, akinek a színházában, Theoréma ... három évig játszottam.