Én is egy karrierista lány voltam, frissdiplomásként elhelyezkedtem egy multinál, ahol évről-évre fejlődtem mind munkában, mind fizetésben. Természetesen „életem-halálom a cégemnek ajánlom” típusú munka volt. Az évek során mind több feladatot bíztak rám, a legdurvább az volt, mikor a leendő férjem ott kopogtatott az asztalomon a Tosca- jegyekkel, s mondtam, hogy sajnos a tárgyi eszközeim nem egyeznek, nem tudunk menni sehová! Hát ilyet se csinálnék többet!
Szóval 6 év után besokalltam, minden céges fórumon bejelentettem, hogy idén gyerekprojekt lesz! El is mentem a céges nőgyógyászhoz, aki a néhány vizsgálat után már ki is jelentette a címben említett mondatot! Természetesen igaza volt, mert egy petevezeték – átfújáson át kellett essek, na de még ezútán is rögtön a meddőségi centrumba küldtek. Ott, bár minden fizetős, mindenki a markát tartva biztosított arról, hogy hamar kapok időpontot az inszeminációra. Mivel így is eltelt 2-3 hónap, s jött a nyár, elmentünk immár a férjemmel egy jó kis horvát üdülésre. Tudtam, hogy jó helyen vagyok, nemsokára gyerek is lehet, szóval nem stresszeltünk semmin. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy persze a férjemmel is gondok voltak gyerekkérdésben; szó mi szó nagyon lusták voltak a spermiumai. Talán így volt jobb, hogy nem mutogattunk egymásra, s magunkban sem örlődtünk annyit, így,hogy kettőn állt a vásár. Aztán mikor visszajöttünk a nyaralásból, hiába vártam a piros napokat, hogy utána el tudjak menni a beavatkozásra.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Lett 1 gyerek, nagyon örültünk, aztán ugye nem védekeztünk a fenti mondat miatt, ami ott kísért a fülemben; így 16 hónapra rá, lett még egy gyerek. Neki is nagyon örültünk. A harmadikban már egy kicsit bíztunk is, az is összejött. Most nem tudom mi legyen! Egyik szülés sem volt egyszerű, majdnem mindegyik tüdőgyulladással született, de most három csodálatos gráciával töltöm a napjaimat.
Arra szeretnék egy kicsit rávilágítani, hogy ( szigorúan csak szerintem) az orvosok kezdik egy kicsit bizniszként kezelni „a mindenképpen gyereket akarok” párokat. Fűt-fát elküldenek beavatkozásokra, holott az esetek jórészében elég lenne egy kis nyugi, s önbecsülés.
Persze tisztelem az orvosokat, mert sok párnak segítenek, akiknek tényleg nem lenne más esélyük, s általuk is sok kis csöppség jöhet a világra.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)