Sőt már azt is tudtam, hogy a szülőszobán van, de még nem kezdődött meg a szülés. Barátnője megígérte, ha valami konkrét híre lesz, azonnal felhív. Valahogy nem akart múlni az idő, ezért fittyet hányva minden házi szabályra, megkerestem egy talponállót és bár tilos volt alkoholt fogyasztanunk, ezt a tilalmat megszegtem három nagyfröccs erejéig, méghozzá rutinos piásokat megszégyenítő tempóval lezúdítva egymás után mind a hármat.
Gondoltam, ennyi idő alatt egy gyerek sem tud megszületni nem kettő. Tévedtem.
Visszatérve munkahelyemre csapattá szerveződött kollégáim sokat sejtető vigyorából azonnal tudtam: Apa lettem.
Józsi, a szakácsunk a többszörös apa nyugalmával nézett le rám.
- Gratulálok - mondta - büszke lehetsz magadra, két fiad született!
Gyuri barátom már tolta is félre és megszorította a kezem.
- Ne hallgass rá, egy fiú, egy lány és mindkettő egészséges!
Főnökasszonyom nagyot csapott a hátukra és arrébb lökve őket így szólt nevetve:
- Nem igaz, két lányod van!
Elbizonytalanodtam, mert mindenki kitartott a saját verziója mellett.
Úgy éreztem ez az a pillanat, amikor kollégáim tudtára kell adni, hogy mindkettőjük után síró özvegyek és árva gyerekek maradnak, ha nem tudom meg azonnal az igazat.
Nos én így szereztem tudomást lányaim születéséről, akik ma már tizenöt évesek.
Őszintén és a legnagyobb örömmel mondhatom, sohasem bántam meg, hogy a főnökasszonyomnak lett igaza!
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)