"Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyermek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére.
Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.
Amint ez megtörtént az anya visszatér a falujába, és megtanítja az éneket a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a gyerek megfogant az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a gyermeket.
A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor valami baja esik, ezt éneklik győzelmek, szertartások, felavatások alkalmával vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal.”
Jack Kornfield: A lélek éneke című csodálatos írása sok olvasót lenyűgözhet, teljesen jogosan. Ehhez a történethez szorosan kapcsolódnak Kodály Zoltán szavai is, mikor feltették neki a kérdést, hogy szerinte mikor kell elkezdeni a gyermekek zenei nevelését, és azt a választ adta, hogy születése előtt kilenc hónappal lenne az igazi.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
De mindezekből mi valósítható meg? Lehet mondani, hogy a mai rohanó világban szinte teljesen kizárt, hogy elmenjünk egy közeli erdőbe és ott várjuk meg, míg megszólal bennünk egy dallam. Lehet mondani, hogy képtelenek vagyunk magunkat és gyermekünknek dalt szerezni, hiszen nem vagyunk zeneszerzők. Mégis érdemes arra fókuszálni, hogy valami hasonlót hogyan tudunk megvalósítani a XXI. században.
A magzat füle már a nyolcadik hét körül elkezd kifejlődni és a 24-ik hétre már teljesen ki is alakul, innentől kezdve már hall. Nem csak édesanyja szívdobogását, az emésztés hangjait vagy a nagyobb erekben áramló vér hangját – a külső környezetből érkező hangokat is.
Ha eddig még nem csináltuk, innentől kezdve érdemes elkezdeni tudatosan zenét hallgatni – bármilyet, ami tetszik nekünk. Azon túl, hogy a zenének számos élettani hatása van (hat a vegetatív működésre, szív- és vérnyomás-szabályozásra, légzésre, létrehozhat egy általános relaxált állapotot, vagy cselekvésre mozgósíthat), hatni fog a fejlődő magzatra is. Ezt a hatást már a várandósság alatt is érzékelni lehet, és szülők beszámolói alapján elmondható, hogy a születés után is megfigyelhető a zene pozitív hozadéka.
Egy-egy, a magzati korban sokszor hallott dal képes megnyugtatni, álomba ringatni a babát. Még egy ismerős dologgal több lesz számára a még ismeretlen világban – egy dal, amit oly sokszor hallott már a biztonságot jelentő anyaméhben.
Már csak emiatt is érdemes hallgatni minél több zenét, vagy tényleg kiválasztani egy dalt (akár már megírtat is), amit lehet dúdolni az anyának és az apának, minél többször, amikor csak időnk engedi. Megéri!
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)